Boszmosz kiharang

Én egyébként kurvára érdektelennek tartom ezeket a kilenc, tíz, tizenöt, nemtudomhány gólos győzelmi csodákat. Pontot kapsz érte hármat, gólkülönbség általában ritkán kell a boldogsághoz (nem soha, csak ritkán), pláne így szezon elején tökmindegy. Annak lehet örülni, hogy jó levegőn voltak a srácok, addig se drogoztak, sütött a nap, nyertünk, és megint olyan volt minden mint mondjuk pár hónappal ezelőtt. 

Na de kezdjük az elején, három meccsen két pont, általános letargia, meg úgy általában én egy pónit kértem de mi a faszom ez érzés napról napra. Változott valami? Úgy lényegi részekben nem sok, nem álltunk fel hirtelen három védővel, nem tért vissza sérülésből Thiago, nem igazoltunk (és kezdettünk) random verőnégert a csapatban. Ha van a kloppi liverpoolnak ilyen visszatérő izéje, szokása, jellegzetessége, szellemállatsága, bármi, akkor az a vereség utáni visszabaszás jól. A két döntetlen még nem annyira adta meg ezt a hangulatot, meg ott azért minden para ellenére megvoltak (valamennyire) a helyzetek a győzelemhez, mégha nagyon nem csak azon múlt a story, hogy az ellenfél kapusa mindent védett nekünk meg nem volt szerencsénk. Na de a MU elleni szopó után már azok is magukba néztek szerintem egy kicsit (khmm VVD), akiknek egyébként vagy nem volt szokásuk, vagy nem volt rá szükségük, esetleg mindkettő. Nem tudom, hogy ilyenkor pontosan mi a tarka fasz is történik, de más csapatoknál amikor indul a hanyatlás és 10 meccsen belül kibasszák az edzőt (khm Stevie) akkor egy ilyen visszatérő meccsen egy döntetlen vagy vereség után már lehet hallgatni, hogy elvesztette az öltözőt, nem tudja motiválni a játékosokat, lassan jön a selyemzsinór. Ha Mou vagy, még ki is állsz, hogyhát én vagyok csak itt a helikopter. Na itt ilyenről úgy néz ki szó nincs, kedves csapat úgy néz ki szeretne még Klopp alatt focizni, meg gondolom csak kibírnak meccs utáni levezető edzői jókívánságokat dobhártyarepedés nélkül. 

Szóval mi látszott látványosan: Egyrészt, hogy lett sokkal intenzívebb presszing, megint elkezdtünk egy standard angol csapatot labdafelrúgdosásra kényszeríteni, VVD méltóztatott ezeket (régi) szokása szerint le is rendezni, plusz a középpálya képes volt általában egy lépéssel előre gondolkozni (és oda is mozogni) szóval nem egy ilyen konstans vizes VB-n éreztük magunkat a holdról is látszó méretű uszoda miatt. Innentől ez a story mondjuk egy standard 3 vagy 4 nulla ide, közben kicsi labdajáratással, szórványos ollézással, napozással, chillel. Ellenben egyrészt benne volt a srácokban az ideg, hogy akkor ha már fel lettünk húzva erre a meccsre akkor toljuk neki, másrészt olyan szinten adott be mindent a gép, ami azért elég szokatlan. Még oké, a szögletből szerzett kettő vagy három vagy nem tudom én hány gól, de azért amikor a védőről Bobby elé pattan a beadás amire a kapus ki se mozdul és félidőben így 5-0 ide, előtte meg minden lepattanó hozzánk kerül amit kb be is baszunk, na az szokatlan. Motiváció, ambíció, vakáció, de tényleg látszik, hogy ha rá vannak pörögve a srácok és mernek kockázatot vállalni, akkor érdekes módon pont ott állnak, ahova a labda pattan, nem a középpályán vakarják a faszukat hátrakocogás közben. Ez a mi focinknak a csodája, kis változtatás nagyon el tudja billenteni az egészet a nagyon nem működiktől a nagyon működik felé. Működnek? Nem, igazinak. 

Persze, Salah nem lőtt gólt, Harvey pajti kicsit elérzékenyült, a rigó még mindig hülye, atomvillanás erejű megfejtések ezen kívül nem voltak. Talán csak annyi, hogy egyébként a látszat ellenére nem volt ez a Boszmosz 9-0 mértékig szar, nem mintha ez azt jelentené, hogy egy 3-0-ás zakóhoz képest háromszor olyan szarul játszottál. Módjával tolták az iramot a középpályán, csak kábé a kapanyél is elsült az első félidőben, onnantól meg nagyon nem volt hova visszajönni. Csóróknak kijönni se volt idejük már kapták az első gólt, és minél többet nézek focit, annál kevésbé értem (a MU meccsel együtt) hogy ugyan mi fasz is számít mostmár lesnek. Fotózkodni, nyálat csorgatni, DVD speciált platinába gravíroztatni szerintem korai és minimum csöves, nincs itt semmi látnivaló, ez még mindig egy maraton, haladjanak szépen tovább.