NC kiharang
Rotáció, küzdelem, végén meg győzni tudás, ami egy elég jó skill. Nem láttam jönni mondjuk 7-8 évvel ezelőtt, hogy lesz valaha (megint) egy olyan Liverpool, ahol nem kell összeszarni magunkat, ha a egy félidőt le kell hozni idegenben egy gólt tartva. Ilyet is tudunk, a jóisten tartsa meg a szokásunkat.
Alapvetően 3-4-5 fordulóval a vége előtt (minden csapatnak a megfelelő aláhúzandó) szépen berendeződik az egész mezőny két nagyobb kalapba: érdekli még egyébként, hogy hányadik lesz, vagy nem érdekli. Szezononként változik, hogy az érdekli még bugyorban egyébként miért is tevékenykednek csapatok, bajnoki cím hol igen, hol nem, a top4-ért szinte mindig, nemzetközi kupának talán inkább az elkerüléséért hajtanak (leszámítva néhány csillogó szemű újoncot, akinek van sportértéke Vilniusba utazni Quimby koncertre), meg általában még 1-2 csapat akar valamit intézni a kiesés kapcsán – ha már egyszer több pénzről van szó majdnem mint egy BL győzelemnél. A nem érdekli halmazból jött egyébként a NC, akiknek amúgy látszólag érdeklődési körén kívül esik a porond, január vége óta meg nyomtak egy 11 győzelmes majdnem összefüggő sorozatot, így (mindenki legnagyobb szomorúságára) kiesni se fognak. Mondjuk ez is kicsit szomorú számomra, hogy ez a PL is egy ilyen sittes dögkút lesz lassan, hogy tényleg rendesen mélyfilozófiai gondolatmeneteket kell indítanom, hogy kinek is kéne inkább kiesnie. Ezeknek a baribaszó csöveseknek, a futball antitézis Burnleynek, az előző posztomban már megénekelt Nevertonnak, bár én szívesen látom amúgy a Watfordot is kerten kívül. Megint.
Na de a lényeg, hogy ha már egyszer bent maradtak simán és egyébként is már csak hetente egyszer kell kb felvonszolni a dagadt seggüket a pályára, úgy voltak vele észak-Anglia madarai, hogy ők alapvetően megpróbálnának focizni ellenünk, ha már egyszer a nap is süt, meg úgy sincs jobb dolguk. Ezt alapvetően innen is köszönjük, mert az amúgy semmilyen rokonsági, elvi, spirituális alapon nem elvárható (meg egyébként is gyökérség lenne) hogy beleszarjanak egy ilyen meccsbe, de alapvetően volt kedvük / elképzelésük támadni, volt irama a meccsnek, gondolom a semleges nézők miatt is. Állhattak volna buszban reggelig, mégsem tették, szóval innen is köszmá. Mezőnyben bár inkább voltunk érzésre pariban, valódi helyzetig nem igazán sikerült eljutniuk – így nagyon a végén se kellett lerágni az összes ujjunkat. Igaz, ebből a szempontból a 66% vs 34% labdatartás és a 24 vs 4 összes lövés statisztikai talán kevésbé leíró, nem volt ez a meccs ennyire egyoldalú.
Volt viszont egy erősen rotált csapat tőlünk, ahol egyrészt a védelemben szedett fel pár XP-t a labdarúgástól kicsit elszokóban lévő Gomez, aki bár nem Trent, de volt 1-2 proper beadása, illetve a fizikai képességeinek hála bőven tudott annyi overlap-et megcsinálni a szélen, hogy ne akadozzon miatta a rendszer. Középpályán rotált talán a legnagyobbat az öreg Klopp, ez pont arra volt elég, hogy kicsit jobban megkedveljem Nabyt, aki így, hogy alapvetően volt mögötte szakember biztosítani, jobban tudott a támadó harmadra fókuszálni és hát lássuk be, mindenkinek jobb is így. Hendó nyomta a fáradhatatlan kohézió teremtés, plusz Milner sem baszott fel minden percben, részemről ennyi pozitívum bőven elég. Luis Diazt nem tudom nem imádni, van benne ez a drogkartell futárgyerekek nyers életösztöne, úgy pattan fel egy rosszabb szerelés után, mintha még mindig lőnének rá. Ezt amúgy szerintem csípik a sporik is, szóval ha megtartja ezt a jó szokását, akkor elég sok 50-50 szitut el fog tudni hozni a jövőben is. És bár voltak jó megindulásai, Jotára kezd kicsit átragadni így szezon végére az a frusztráltság, amit éppen mostanában tesz lesz Mané. Volt egy ziccere, azt sikerül megint full agyatlanul, izomból meg(nem)oldani, mint korábban a Wolves ellen, szóval kéne majd kicsit beszélni a fejével a fiúnak.
Ellenben erről a meccsről többet már nem érdemes: Nyertünk, mint egy proper nagycsapat, ami jó hír, tekintve, hogy bajnoki címet szeretnénk menni. Innentől valószínűleg csak érdekesebb meccseink lesznek, RReál a továbbjutás miatt, Tottenham meg mint uccsó komolynak nevezhető és / vagy motivációval bíró csapat.