A nyugalom szigete

Emlékszem a régi időkre, mikor állandó a középpályánk hiánya, átjárhatósága jött elő.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Bőlevűbb Melvizekre utazva a meccs elején a beharanggal teljes összhangban egy nagyon erős felkészültség érződött Emeryéktől. Ijesztő nyugalommal tették dolgukat 8-as dupla láncban a Villareal játékosok. Pontosan tudták, hogy a 30%-os labdabirtoklásukért és az egy kézen számolható kapuralövésekért jöttek, meg sünből bekkelni. Teljesen rezignáltan adta fel a széleket és inkább tömörült az esetleg berobbanó támadóinkra. Ellentámadásban félhettünk a szokásos latin rafinériától 4222-ben, de sem a sebességük nem volt meg, sem nem tudtak a világon semmit sem kezdeni a magas letámadásunkkal és a középpályásainkkal.

Nálunk meglepő mód igazán csak Henderson idegeskedett. Ahhoz képest viszont elég szépen variálták a jobb oldalt TAA-val és Salah-val. Nyomtuk a szokásost, amit a Villa a fentebb említett módon leszart, aztán csináltuk TAA behúzását, amitől meg szenvedtek. Úgyhogy Krawi mester fel is rajzolta Arnit a középpályára második félidőre, megnyerve az nagy meccset. Omlott aztán szépen össze a tengeralattjáró, ha ki is sprinteltek volna a seggükön át nyelt levegőt égetve, jött Fabinho és beleröhögött az arcukba. 20-1 lövésarány lett, és hogy őszinték legyünk, ezzel a 2-0-val a Villareal lehet talán jobban elégedett. És ez egy BL elődöntő volt. Bah. Minden régi izgalom a múlt már.

Jövő héten jöhetnek majd otthon labdát birtokolva és magasabban védekezve a spanyolok. Hajrá.

Ja és írjuk le a történelem során még visszatekintőknek is: Liverpool have now won more games in the CL this season baszd meg, mint Everton have won in the PL.