Mancity beharang
Kicsit szopó most ez az újabb meccs. Mint amikor nyomod a diétát hónapokon át és mindig arra gondolsz, ha ennek vége lesz, beverek valami masszív három literes fagyitömböt, de olyat, amitől a Titanic léket kapna. Megnyomod, megveszed, leülsz, befalod. Egy hét múlva meg kapsz ajándékba még egy ugyan ilyet, nyilván bevered, de azért nem ugyan az a lelkesedés. Nincs az a tantrikus elfojtásból előtörő szénhidrát mámor.
Mindezt most az FA kupa miatt kell beszopnunk, és bármekkora sportszakmai nóvum is egy gyakorlatilag prime Shitty vs prime Liverpool, egy kicsit azért elmehetnének a bús picsába már máshova is. Ami miatt én mégis tudok várni egy ilyen meccset, az alapvetően két főbb témakör köré csoportosul: Nem igazán van tétje egy ilyen meccsnek, cserébe egyik csapatnak se szokása széttörni a másikat. Meg úgy általában senkit, pedig igény néha volna rá.
Szerintem életem utóbbi 10 FA/Liga/Miki/Buzikupa beharangját most skippelhetjük így kötelezők röviden stílusban is: Megnyertünk már idén egy értelmetlen fos belföldi kupát, amit azért találtak ki alapvetően, hogy a fosfaragó csöves West Hamek is nyerjenek pár évente valami szart – ehhez képest már csak hobbiból nyeri ezeket (is) a Shitty általában, szóval mondhatjuk, hogy csak részeredményeket sikerül ebben a témában elérni. Mondd meg ki nyerte 2020-ban az FA kupát. 3 másodperced van rá. 1-2-3: Na ugye, én se tudom melyik csapat az az Arsenal, de látszólag még idénre se lett nekik olcsóbb tőle a kenyér. Na de a másik aspektusok: Csöves ATMÁval vagy valami féreg szar csapattal kéne évente hatszor játszani, én Klopp helyében ki se állnék már csak ilyen feltartott középső ujj metaforaként, viszont a Shittyvel egyébként nem rossz mérkőzni. Legalábbis abban a tekintetben, hogy valamiért ennek a két megszállott fasz edzőnek még mindig az a heppje, hogy focizni akarnak a csapataikkal, van taktika, elképesztő iram, tisztelet a másik felé és általában relatíve kevés hiszti (mondjuk úgy, hogy a vélt vagy valós téthez képest), cserébe sok helyzet. Oké, a pályán talán nincs annyi.
Más kérdés, hogy ebből a kurva nagy matekolásból múlt héten igazából mi jöttünk ki szarabbul. Vagy jobban, értitek ti is. Pep most valamiért nem kezdett el hat dimenziós sakkot játszani a mágnestábla mellett, beérte a sima négy dimenzióval mint általában – ez a fajta önreflexív lobotómia amit alkalmazott magán kifejtette jótékony hatását a BL-ben is. Na de visszakanyarodva, az eredmény inkább ránk nézve volt hízelgő, még akkor is, ha a labdarúgás nagy egyetemes lexikonjából rengeteg meccset be lehet karikázni, ahol ilyenkor a kevésbé jól játszó csapat nyert simán. Viszont sorry not sorry, fáradtság, Afcon, hosszú szezon meg kutyafasza ellenére gyakorlatilag sérülés nélkül kiállt minden idők egyik Liverpoolja az elérhető legjobb kezdőjével és hát ennyi jött ki belőle, ezen szerintem nincs többet magyarázni. Az a középpályás halálcsillag még mindig kurva kemény, még akkor is, ha Fabinho csak simán indiszponált volt és csak bűnszarnak tűnt. Cserébe őket se nagyon rágta meg az ATMA (gondolom azért kibírták röhögés nélkül azt a 180 percet a grúziai börtönválogatott ellen), elvileg csak KdB és Walker játéka lehet kérdéses.
Szóval mi a picsámat lehet csinálni már megint, három nappal egy MU – Everton – Villareal sorozat előtt? Lófaszt se, feltolsz egy félig rotált csapatot, megmondod mindenkinek, hogy toljon bele ami kifér aztán ha kiadja akkor jóvanakkor, ha nem, akkor is. 4-1 oda? Faszomat se érdekelné, mire leülepszik az élmény és tudnánk a témáról érdemben beszélni már rég öt meccsel arrébb leszünk térben és időben is.
Szóval Klopp helyében én nyélen basznék mindenre is, felcsavarnám azt a csapatomat amelyikkel a legnagyobb pofont lehet osztani, aztán pont nem számolnám, hogy egyébként mennyit kapok. Valami Trent – Konaté – VVD – Tsimi / Hendó – Ox – Keita / Mané – Jota – Diaz sorban bíznék, MU ellen a gálakezdő, Neverton ellen valami félszar megint, hogy a Villarealt megpróbáljuk letudni egy meccsen, amennyire lehet. Dehát lovakhoz se értek, szóval bármi is lehet majd.
