Nem jó, nem tragikus

A mérkőzés előtt inkább magunkat éreztem esélyesnek, úgy gondoltam végre nálunk van a momentum, és elkaphatjuk a Cityt, viszont a lefújás követően örültem az egy pontnak. Ha a City nyert volna, szinte biztosan megszerzik a bajnoki címet. Így is a saját kezükben van a sorsuk, de egy pont különbségnél még érezhetik a kést a nyakukon. Hét meccs van hátra, ez 21 megszerezhető pontot jelent, ez az eddig megszerzett pontjaink több, mint negyede, szóval azért van még hátra az idei versenyfutásból.

Mindkét csapat hű maradt stílusához, nagyon magas védelmi vonallal, folyamatos letámadással próbálták elfojtani az ellenfél támadásait. Ennek következtében két dolog alakult ki a pályán: a játék leginkább a középső harmadra összpontosult, illetve mindkét csapat az ellenfél magasra húzott védelmi vonala mögé próbálta beívelni a labdát.

És akkor gyorsan egy kis kitekintő. Ahogy Gringow pénteki posztjából kiderült, megpróbálunk szintet lépni, és ehhez az első hozzáadott értéket az Xfb Analytics, egy pesti székhelyű adat alapú tartalomgyártással és különböző Data Science modellekkel foglalkozó cég szolgáltatja nekünk. Lényeg a lényeg, nekik van adatuk (Wyscout), nekünk vannak ötleteink, ezekre az ötletekre ők vizuálokat építenek, és ezek megjelennek majd itt a blogon (és sok esetben az ő Twitterükön). #magyarAthletic

Az első ilyen egy xT-hőtérkép lesz. Nem tudom mennyire ismert maga az xT és a különböző EPV modellek (ha annyira nem, ezeket érdemes olvasni: Tom Worwille, Karun Singh (ő volt talán az első), The Analyst, Statsperform), de maga a modell azt a célt szolgálja, hogy a pályán bekövetkező összes labdás esemény támadáshoz hozzáadott értékét számszerűsíteni lehessen. Az xT hasonló az xG-hez, csak míg az xG a kapurálövésekre korlátozódik, addig egy xT modellel értékelni lehet az olyan akciókat, passz-szekvenciákat is, amelyek nem végződnek kapuralövéssel (lásd Statsperformos példa, tök egyszerűen és érthetően elmagyarázza az egészet, ajánlom).

Az Xfb-s srácok azt csinálják, hogy fogják a Wyscouttól vásárolt nyersadatokat (minden esemény x,y koordinátája, kb 6000 ezer esemény per meccs), ráültetik a saját, általuk finomra hangolt xT modelljüket, és megkapjuk a következőket:

Manchester City xT heatmap (támadás iránya: balról jobbra)

Liverpool xT heatmap (támadás iránya: balról jobbra)

Mondtam én, hogy #magyarAthletic. Mindenesetre az szépen látszik az adatokból, hogy míg mi inkább a jobb oldalon –  TAA-nak és Mo-nak köszönhetően – próbáltunk meg helyzeteket kialakítani, addig a City Cancelo révén a bal oldalon veszélyeztetett. A City játékáról egyébként a mérkőzés előtt lehetett tudni, hogy a középső védős passzolgatás után előszeretettel forgatják ki a labdát Cancelo irányába, aki Fodennel és Bernardo Silvával kombinál, majd a kiürített túloldali halfspace-be íveli be a labdát. Elég hasonló akció után kaptuk a második gólunkat: Cancelo befelé tör, bal oldalról jobb lábbal a kapu felé kanyarította a labdát, amit Jesus helyezett Ali fölött a kapuba. Cancelo és a City bal oldalának a szerepét egyébként a City passztérképe is alátámasztja. Szépen kirajzolódik a labdajáratás iránya, valamint Sterling és Jesus elszigetelődése, ami szándékos, hiszen nekik nem a támadásépítésben, hanem a befejezésben van szerepük.

Ami a saját csapatunkat illeti, sajnos csak időszakosan tudtuk felvenni a tempót a kékkel, akkor viszont teljesen meccsben érezhettük magunkat. Voltak olyan időszakai a mérkőzésnek, amikor labdabirtoklásban egyértelműen dominálni tudtunk Pep csapata ellen. Ez tökéletes példája annak, hogy a két edző stílusát mennyire befolyásolta/befolyásolja a másik focihoz való hozzállása: a spanyol már közel sem ragaszkodik annyira a labdabirtokláshoz, mint barcelonai évei alatt, míg Klopp Liverpoolja egyre potensebb labdával. Pont ezért lehetett némileg fájó az, hogy Jota mezőnyjátékban teljesen észrevétlen volt.

Nem igazán voltak visszalépések és kimozgások, pedig azzal némi emberfölényt lehetett volna kialakítani a középpályán vagy a szélen, illetve területet nyitni a szélsőknek a nagyon magabiztos City védők között. A második gólunk egyébként pont egy ilyen helyzet után esett, amikor Jota kimozgott a jobb szél irányába, vitte magával Stonest, így területet nyitva Manénak, aki lefutotta Walkert, és gyönyörűen a kapuba tekert. Sajnálom, hogy a hétvégén nem volt egy prime Bobby a csapatban, aki klasszis ezekben a mozgásokban.

Nem is volt meglepő egyébként a portugál lecserélése a 70. perc környékén. Diaz beállása, és Mané középre húzódása után éreztem némi mozgolódást a csapatban, és reménykedtem, történhet valami, de Pep gyorsan reagált Klopp húzására: behozta Mahrezt és Grealisht, aminek köszönhetően megint inkább ők kezdtek dominálni. A végén örülhettünk, hogy sem Thiagot, sem Fabinhot nem küldték le, és gólt sem kaptunk. Maradt a 2-2.

Nagyon jó csapatunk van, de futásmennyiségben nem tudtuk felvenni a versenyt a Foden – Bernardo Silva kettőssel a city bal oldalán. Ezen felül Cancelo és KdB is extra teljesítményt nyújtott, míg a saját extrát nyújtani tudó játékosaink (Thiago (mondjuk azért az első gólunk előtti passz Trent felé 10/10 volt), Szalah, Fabinho) mind picit halványabbak voltak. A bajnokságot a rangadókon elbukni, a kisebb csapatok ellen pedig megnyerni lehet. Ezt a rangadót nem buktuk most el, a többi meccset be kell húzni, és meglátjuk a nap végén, mire lesz ez elég. Szombaton egyébként újra találkozunk a Cityvel, ekkor már a Wembleyben. Viszont előtte még jön a Benfica elleni BL-párharc visszavágója szerdán az Anfielden.