A tökéletes VAR

A futball érzelmi töltetét és hullámvasutazás érzését a bizonytalanság jelenti. Talán nem tartható nagy botorságnak ez a mondat, hisz a foci egy kevés pontszámos (gólos) játék, ahol emiatt a sokpontos játékokhoz képest többször alakul ki meglepő eredmény. Ez a bizonytalanság pedig a semleges nézőknek szórakoztató, a szurkolóknak pedig olyan izgalmakat, könnyeket vagy örömöket okoz, amiért milliárdnyi ember követi a futball vb-t.

Nem vágok mellbe talán senkit azzal a coming outommal, hogy szerelmem a statisztika. És a valószínűségelmélet, ami annak motorja. Az egész olaja a bizonytalanság (sztochasztika), vagyis, hogy nem tudjuk biztosan, mi történik a jövőben. Általában minden klasszikus valószínűségelméleti tétel, módszer azon alapszik, hogy minél több kísérletet végzel, annál jobban kirajzolódik a valóságban is az az elméleti minta, ami mögötte húzódik. Pl. ha sokat rúgsz kapura, akkor (ha jó a modell) az xG körüli gólt fogsz rúgni.

Az európai foci gólja nem egy tipikus „ha jó sok kísérletet végzel” mintavételezés a 90 perces játékidőt tekintve. Ezért aztán jön a fenti tétel, és Dávid itt bizony néha többször legyőzi Góliátot. Statisztikusként ez a futball romantikája, ez az az izgalom, ami hajtja már másfél évszázada.

Na és mit akartak ezzel a VAR nevű dologgal? A foci bizonytalanságához hozzátartozik, hogy ráadásul ahhoz még az emberi tényező – nevesen bírói döntések – is hozzátesznek azzal, hogy nem tökéletesek. Ez egy emberi sport, ez így van rendjén. A VAR alapesetben kivenné ezt a bizonytalansági tényezőt azzal, hogy simítja a tökéleteshez az ítéleteket. Kevesebb félresikerült, váratlan gól, lap vagy más meccsbefolyásoló tényező, és Dávid mindjárt kevesebbszer győzi le ezekben a 90 percekben Góliátot.

A jól megcsinált VAR csökkentené a sztochasztikus faktort a fociban, és ezzel lejjebb venne a klasszikus 150 éves élvezeti értékéből. Nem hiába ódzkodtak nagyon sokáig a bevezetésétől. Közelebb kerülnénk a kézihez.

A jelenlegi VAR viszont nagy szerencsénkre nem teszi meg ezt a sajnálatos lépést! Ugyanis ugyanúgy emberi bénázások és helytelen ítéletek születnek, csak most épp a számítógépes szoba 3D Paintjének ecsetével. A bizonytalanság ilyen értelemben kb. semmit nem csökkent a PL-ben, és merem állítani, hogy ez hozzátesz a nagy átlagban vett élvezeti értékéhez a sportnak. Vagy legalábbis nem vesz el, és a status quo-t végülis itt szeretjük. A VAR ilyen értelemben úgy tökéletes, ahogy most létezik.

Ami pedig a szisztematikus bírói döntéseket illeti: Mindig is voltak akár erős részrehajlások. Ezek torzítják ugyan ezeket a nüanszokat egyik irányba, de el nem veszik. Így aztán a VAR-ral is ugyanúgy, ugyanolyan irányba lehet eltolni mindent. Maximum nem a Jóskára, hanem a monitor előtt ülő Pistára vagyunk idegesek. Ki nem volt még szerelmesen mérges?

S ha most bárki e poszt végén azt hitte, hogy ez egy MU beharang, akkor először is tegye szívére a kezét, és gondolkodjon el, hogy milyen freudi ok-okozatiság alakította ki ezt a gondolatát. Másrészt pedig nem, ez még nem a MU beharang.