Aston Villa összefoglaló s01e02
Volt ez szokásban egy időben – aztán a kupadöntők okozta alternatív programok megtorpedózták ezt, hogy a szezon vége után pár nappal, de legalábbis egy héten belül játszottunk még egy barátságos meccset, utoljára asszem a Sydney FC-vel. De mintha rémlene ebből a célból egy közeli kisváros csapata is, a valaki kommentelje már be a csacsi öreg medvének, hogy tényleg volt-e ilyen vagy csak nem kéne annyit inni a meszkalinra. Merthát vegyetek jót, ha tudtok.
Na csak arról jutott eszembe ez az alaposan körüljárt előzménytörténet, hogy az én szememben ezeket a hátralévő találkozók csak az ilyen felhozómeccs fénytörésben fogom tudni értelmezni. A bajnoki címet behúztuk, utána a fiúk nyilván az árvák könnyét is megitták volna, ha kiderül hogy vodkából van – ezért annyira talán nem vert minket földhöz az a négyes amit a shitty teltház előtt kapott a csapat, mint mondjuk a srácokat az abszintos végbélkúp egy nappal korábban. Ezt a pöcsöm statisztika baszkurálást például én ki nem állhatom, cserébe akiket ez érdekel azokat nem baszogatom ezzel. Most lesz-e rekord pontszám vagy nem, legtöbb rúgott, legkevesebb kapott, ködös londoni derbik utáni első holdtöltekor játszott hazai bajnokin elért legtöbb ballábas szögletrúgás, én ezeket speciel masszívan leszarom. Így számomra ezek a maradék meccsek a nyári matiné előszelei, jobb igazából Pool meccset nézni strandolás utáni bányalégsújtás miatt a kanapén heverve mint ugyan ezt csak nélküle.
És ha a nyári sörmeccsek inerciarendszerébe származtatjuk a mostani meccset, akkor alapvetően teljesen rendben volt – ha PL meccsként tekintünk rá, akkor azért kevésbé. Az eredmény speciel nem tartozik ebbe a kategóriába, a játék képe annál inkább. A labdabirtoklás nálunk volt, az élesség, a fókuszáltság inkább náluk. Labdabirtoklás 70-30 ide, lövések száma 9-6 oda, és nem lehet mondani, hogy egyébként a Villának ne lett volna nagy helyzete, sőt. Ezt az állapotot a közepes demotiváltságon túl onnan is meg lehet közelíteni, hogy bár én vagyok amúgy a legnagyobb hírnöke a folyamatos rotációnak, meglátszik a csapat teljesítményén, ha kulcs pozíciók a cserepadról kerülnek felvizezésre. Oxnak és Keitának nagyon kell a játékperc, ez inkább előbbin volt feltűnő, Originek meg talán azért kellett, hogy jövőre is a mi padunkon bambuljon mondjuk egy Leverkusen kezdőcsatár pozíció helyett.
Pont a rossz passzok, a rossz döntések sorozata az, ami annyira tudja dadogóssá tenni a játékot, hogy még annak is elmegy tőle a kedve aki speciel pont formában lenne. Robbonak most kezd talán először vér folyni az alkoholjában, VVD is hibázott komolyat, Salah is tolt pár trademarkos feleslegesen labdára csavarodást, mondjuk rajta mindig lesz nálam sapka, így a jegyzőkönyvből akár törölhető is. Ezen a ponton csak egy galád módon kiragadott statisztika megvillantás erejéig állnék meg: Adott(nak vélt) dolog ugye, hogy a két befejező szélső (merthát Bobby nem csatár) közül Salahra kéne több helyzetnek kijönnie, ha már választani kell a két csokimaci közül. Ez nagyjából látszik is, mert lövés / meccs számban Salah megy 3.7 / 2.2 arányban, cserébe gólokban 17 / 16, miközben Mané pont 85 perccel játszott kevesebbet. És ezt demagóg módon itt ennyiben is hagyom, ízlelgessük ezt a témát a kommentek között inkább.
Pozitívumként kb. pont azokat a dolgokat lehet elmondani, mint egy sörmeccsen: Nyertünk (juhúú), gyűjtöttek játékperceket azok is, akik nagyon rászorultak, plusz a fiatalok is szereztek tapasztalatot. Nem csak a gólja miatt gondolom azt például, hogy jövőre Lallana pótlása már adott a keretben Curtis Jones személyében. Oké, wishful thinking, meg tapasztalat, meg daráló, de az idei Lali által okozott 374 PL játékperc alatt olyan nagy galibát nehéz azért okozni, cserébe egy 19 éves csokkerzonnak pont ez kell – vagy egy jó kölcsön.