Sheffield beharang

Idegenben jó a döntetlen. Ennek a lehetséges döntetlennek legalábbis biztosan kurvára örülne korunk lakossági „B” betűs angol középcsata a Sheffield, akik ma este jönnek az Anfieldre feleleveníteni az 1962-es csepeli nagy Ikarus találkozót.

Nehéz rendet vágni ezekben Stoke / WBA szellemi örökséget tovább görgető csőlakókban mostanság, főleg, mert stílusban még csak-csak, durvaságban, nagy bedobásban sokkal kevésbé emlékeztetnek a novemberi hétfő esték rettegett mumusaihoz. Az idei Sheffield nagyjából egy prime Burnley, ha elég messziről nézzük hunyorítva és elég vadul dobáljuk le róla a sallangokat. Durvának nem mondhatóak, egyszerű, őszinte foci szerű dolgot játszanak, annyival okosítva a Burnley féle white-whasinget, hogy ők legalább a csatársorban tartanak kettőt fekete testvéreim közül, a csapat többi tagjához hasonlóan szintén a 190 cm / 90 kg kategória környékéről. Ami érdekessé teszi a játékukat, az pontosan a semmi. Első szezonban még minden vicc új, nyomja őket a lelkesedés, hogy aztán jövőre (vagy legkésőbb utána) pont ugyan úgy mezőny hátsó traktusában evezgessenek, mint ahogy ezen pályaív a legtöbb „B” betűs csapat sajátja szokott lenni. Kedves ismerős? Nem sok van. Phil fokin Jagielka – hogy a fasz üsse ki a fogát – tűnik fel időnként a csapatban, illetve ide az ex-fradis Mo Besic olyan faszán levette Messit a pályáról a Macedón válogatottban, hogy a Sheffield padjáig meg sem állt.

Csak azért nevezhetjük a felállásukat három védősnek, mert ezekben a postmodern időkben mégse lehet azt mondani, hogy „felálltak 5 védővel parasztba”, pedig nagyjából ez a helyzet. Szélen próbálkoznak általában alkotni (most mindenki nagyon lepődjön meg), két negrítójuk elöl addig tartja / cselezget a labdával, amíg többiek felérnek, vagy megpróbálnak kiharcolni egy szögletet, hiszen (újabb meglepetés) rögzített helyzetekből elég jól megy nekik. Ezt így előadják meccsenként párszor, egyébként meg sün. Nem eksün, simán csak Ikarus tüskékkel és fasszal. Na ez a fajta foci annyira jó megy nekik, hogy idén (holtversenyben a Leicesterrel) a második legkevesebb gólt kapták (19-et mindössze), ráadásul sikerült hazai pályán döntetlent elérni a bajnoki cím legnagyobb várományosa, a Liverpool ellen. Oké, igazából pont nyertünk, de azért a táblázatra recskázás közepette lehet nem kéne elfelejteni, hogy ezt a meccset például egy sima döntetlenre tudtuk volna csak hozni (beleszámítva persze a kihagyott helyzeteket is), ha nem potyázza be (Dean) Henderson Gini lövését a 70. percben.

Szóval jó eséllyel masszív védekezésre, pár kontrára és komolyan vett szögletekre kell készülnünk. Úgy, hogy a Sheffield egyébként marhára nincs rossz formában: Fontos meccseket nyertek a riválisok (Norwich, Aston Villa, Brighton) ellen, plusz ebben a szezonban egyetlen darab vereségük van idegenben, a shitty ellen. Mindenki más ellen jók voltak legalább egy döntetlenre – és a shitty se köszönte meg azt a meccset. Vicces amúgy, hogy a shitty pont azt a három csapatot (Leicester, Wolves, Sheffield) fárasztja ki, akikkel mi is játszottunk ebben az ünnepi foscunamiban, ráadásul nekünk sikerült is 3 teli pontot hozni (tolni?) a shittyn a Wolves meccs kapcsán. Nyilván erodálta őket is ez a kb. három naponta meccset játszunk dolog, de elég jól bírták eddig, plusz Lundstram játéka kérdéses a stabil kezdők közül.

Nálunk azért eléggé más a leányzó fekvése, egyelőre még tart a lendület, de a Lovren – Matip – Shaq – Ox- Fab sérült sor gyakorlatilag eliminálta a kispadunkat és oda jutottunk hogy Lallanát komolyan kell vennünk a középpályás rotációban.

Igazából ez az egyetlen meccs maradt az utolsó nagy hajrá előtt: A neverton ellen remélem felzavarjuk a full fakót, hogy aztán jöhessen a Tottenham – MU – Watford Wolves sorozat. Ha azon sikeresen átevickélünk, akkor utána már tényleg nem kell sehova figyelni, max a BL-re még így grátisz.