Jó időben jó helyen

| Posted on| | /span>

Egy Spurs-meccstől mindig nagyon lehet félni, lehetnek ők és mi is bármilyen formában, lényegében egy érmét is feldobhatunk a meccsek előtt, kábé hasonló sikerrátát tudnánk felmutatni mindkét csapat mellett. Nem vagyunk egymás nemezisei, egyszerűen csak két hosszú építkezés útján felépített erős csapat, de talán épp emiatt lehet félni minden egyes meccsünktől, hogy most vajon a bot melyik végén végzünk majd.

A Spurs ráadásul kifejezetten hullámzó csapat Poch alatt, simán tolnak egy-egy egész hónapos leolvadást kétszer is egy szezonban, hogy utána széjjelverjenek mindenkit a feltámadás során, úgyhogy szerencsés olyan időben beléjük futni amikor csöpög a hűtővizük.

Márpedig az most csöpögött rendesen, se Alli, se Lloris, egy Watford elleni vereség a legutóbbi meccsen, és még a formációval is kísérletezgetett Pochettino, mint már meccsek óta. Kezdtek most egy 4-4-2-es gyémánt középpályával, ami az első félidő második felében valamennyire működött (de cserébe a széleket nem tudták lezárni, amire már az első percben majdnem ráfizettek, és a középpályán se kerültek igazán fölénybe), aztán a másodikban a 4-2-3-1-gyel kezdődött volna a konszolidáció, de az még annyira se működött, mint a gyémánt. Felületes szemlélődőként nem is teljesen értem, hogy mitől hullik néha széjjel a Spurs, egyszerűen mintha lennének az évben azok a nehezebb hetek nekik, és akkor az ég világon semmi nem sikerül, és ez is egy ilyen. Ezen pedig az se változtatott volna, ha a szögletből talált szépítés után Mané faltját befújják, és egy jogosnak tűnő tizenegyessel egyenlítettek volna. Egyszerűen ezen a meccsen jobbak voltunk, és a halom elszórakozott helyzet ellenére ez ki is jött. Jó, hogy most játszottunk ellenük.

Mindez pedig xG-ben is kijött, aminek a pontossága ugye nem a legjobb, de ekkora különbséget azért megbízhatóan mutat módszertől függetlenül.

És úgy tűnik most az 5/5-ös szezonkezdetünkből, hogy valóban nem vagyunk rosszak ebben a foci nevű játékban. Vagy most inkább sportban, mert a játék rész mostanság nem annyira hangsúlyos. Egyszerűen idén még nem vagyunk annyira kívánatosak, kicsit kopott a szexiségünk, sokkal inkább erőből megyünk, de úgy keresztül a sziklafalon is, rükvercben ha kell.

Ez pedig nem feltétlenül baj, még ha szokatlan is itt a Klopp-érában, kicsit nyomja is a mi kis tüzes romantikus énünket. Sokkal hangsúlyosabb lett a csapat egyensúlya, a stabil védekezése, és sima győzelmeknél elégedetlenkedünk, mert csak egy gól, vagy nem volt olyan szép, vagy mit hagyott ki már megint Szalah/Mané/Firmino. Fanyalgok én is, fanyalog más is, hümmögünk, hogy Buvacs, aztán a nap végén csak jól esik ránézni a zsebben lévő három pontra, de folyton a sötét fellegek eljövetelét vizionáljuk csak azért, mert ez most nem szexes. Hát mekkora hülyék vagyunk azért, már komolyan.

Oké, persze, a védekezés és a csapategyensúly nem szexi, vagy csak nagyon keveseknek, de az autót se a légzsákjai adják el, nélküle viszont mégse nagyon vennék egyet.

Ha fáj az, hogy nem megy úgy a játék, esetleg máris nagyon látszik Buksics hiánya (és amiatt én is törpögök nagyon sokszor feleslegesen), akkor vegyük észre, jusson eszünkbe az, hogy ezek a meccsek és ez az 5/5 nem a tavalyi gálameccseink idei változatai. Ezek a tavalyi kiizadt döntetlenjei, a tavaly a 80+ percben leadott meccsek idei megfelelői. Ami most 2-1 nekünk, az tavaly 4-1 volt a Spursnek. A tavalyi gyengeségünket egyelőre az idei erősségünkké tettük, és a tavalyi pontvesztések egyelőre stabil pontszerzések. Ez a nyers realitás.

Persze, a léc is kicsit magasabban van idén a tavalyhoz képest, de amíg magasan a léc felett repülünk, addig tényleg egyszerű felhővagdosás azon töprengeni, hogy miért nem vagyunk most olyan szexik. Majd ha megjön majd a top3 formája, akkor leszünk megint azok, tavaly se két pillanat alatt állt össze a rendszer. Mindenki szépen leadja az arcát és a terheit, felveszik mellé munkamennyiségét, és kivirulnak majd mint a sarkcsillag.

Aki mindig fényesen, szexin ragyog.

Published by szederbokor