Alisson Ramses in da house

Szóval akkor mégi igaz lett, amiről már január-február környékén lehetett olvasni: a  brazil válogatott első számú kapusa Liverpool játékosa lesz. Az lett, 56 millió fontért, valamint további 9 millió jár a Romának, hogy nyerünk vele ezt-azt. Soha ennyi pénzt még nem fizettek egy kapusért, és valóban, ha a futballinflációval kiigazított árat nézzük, akkor is a három legdrágább hálóőr között van. Mit és kit is kapunk enni pénzért, illetve mennyiben más ez a szezon átigazolási szempontból, mint korábban – folytatva, kicsit inkább pénzügyi szempontból elemezve a történéseket.

Egy Liverpool-szurkolónak nem mondok újat, ha azt állítom, hogy a 2010 előtti Pepe Reina (sőt, ha kicsit távolabbra tekintünk, igazából Bruce Gobbelaar fénykora) óta a klub kapusprobémával küzd. Az elbizonytalanodó Pepe helyére érkező Mignolet nem tudta megoldani a problémáinkat, bár kétségkívül voltak nagyon jó periódusai, de hajlama a hibázásra, önbizalomhiánya (vagy az erős pszichológiai nyomásra adott bizonytalan reakciói) végül világossá tették Klopp számára is, hogy váltani kell. Így került a képbe Karius, aki szerencsétlen kezdése (kézsérülése) uán ugyan megkapta a posztot, ám ő sem jelentett megnyugtató megoldást. Majd miután újra bizalmat kapott, a BL-döntőben – igaz, agyrázkódást elszenvedve – elkövetett két bakija után nem látszott számára visszaút. Hozzá kell tenni, hogy 2018-ban Kariusnak összesen ez a két olyan hibája volt, amely lövést eredményezett (míg például érkezőnknek 3 is volt). Pechjére ez a csapat legfontosabb meccsén következett be…

Hibákat mindenki követ el, nagyokat is, láthattuk ezt a BL-elődöntőben Ulreichtől, a vébén a fantasztikus De Geától, Neuertől, Caballerótól, Muslerától, és a döntőn Lloristól is. Persze, más a súlya, ha valaki egy döntőn követi el, rögtön kettőt is, amivel ki is kap a csapata, míg más egy csoportmeccsen, vesztett állásnál az utolsó percekben, vagy egy megnyert döntőn. Pláne más a helyiértéke, ha valaki már nyert ezt-azt, vagy tudását sosem kérdőjelezték meg. Ebből következően Karius számára az volt a megoldhatatlannak látszó feladat, hogy próbálja meg újjáépíteni magát. Nem sikerült, kapott potyát a felkészülésin és a bemelegítésnél is – mindkettő sajtóhír lett, a szurkolók pedig – halhattuk a Blackburn ellen is – megragadtak minden alkalmat, hogy emlékeztessék hibáira. A klub pedig felújította (vagy sosem tett le róla?) érdeklődését Alisson iránt, aki tegnap hivatalosan is a játékosa lett.

A fentieken túl kellett az is hozzá, hogy a hírek szerint a Roma folyamatosan csökkentette a kapus árát, a kezdeti 80-90 millió után 75-re, hogy végül a szokásos add-onokkal legyen 65 millió. Kezdjük először ezzel. Soha ennyit még nem fizettek kapusért, ez tény. Ahogy azonban ezt megszokhattuk, ha korrigáljuk a fociinflációval (TPI), akkor azért egy picit más képet kapunk.

Szó se róla, így is sok. Alig marad el Cech árától, és ha még Máté számítását Buffont illetően ideveszem (123 millió font), akkor is nagyon sok. Úgy tűnik, hogy Ederson átigazolási ára (34,7 millió font) csak a kezdet volt, és a kapusok alulértékeltsége – amelyet a Soccernomicsban Stefan Szymanski megírt – kezd megszűnni, amit nem pusztán a két brazil kapus ára, de De Gea 350 ezres, valamint a negyvenéves Buffon duplázódó fizetése is jelezhet. Ez véget vethet annak a trendnek, ami az elmúlt tíz évet jellemezte, hogy a PL-ben 2005/6-tól 2016/17-ig 79-ről 69 százalékra (533 ezer font/év vs 679 ezer font/év) esett a kapusok átlagfizetése a játékosok átlagfizetéséhez képest. Tomkins számításai szerint míg a kapusok TPI-vel számolt átlagára tavaly 11 millió font volt, addig a mezőnyjátékosok ára – poszttól függően – 15-17 millió között mozgott. (Tehát a 2 bajnoki szerepléssel rendelkező 24 éves Ward 12,5 millió fontos vételára is már magasabb a kiigazított kapusárnál, és akkor nem beszéltünk Pickfordról, aki tavaly 25+5 millió fontért került a városi riválisokhoz.)

(Ennek okai sokfélék lehetnek, most talán nem érdemes bővebben részletezni, de Ted Knutsonék kitaláltak egy új módszert, ami a labda sebességét is képes figyelembe venni, így az elmúlt idényre már képesek voltak egy rangsort összerakni, amelyet természetesen De Gea nyert meg: 8 góllal kevesebbet kapott a United miatta. Ez már összevethető egy csatár teljesítményével, ahogy ezt például a 21st Club tette, igaz ők pontokat számoltak.)

A Guardiannak nyilatkozva Knutson azt is elmondta, hogy ha úgy tekintjük a be nem kapott gólokat, mintha egy átlagos csatár képes 10 gólt lőni, és ehhez képest valaki 8 góllal többet rúg, simán megéri az átlagos 20 millió háromszorosát is, ha képes ezt a teljesítményt éveken keresztül produkálni. Ami 50-60 millió fontot jelent. Nos, jelentem, megérkeztünk. (Mellékeltem egy videót a StatsBomb-os Derrick Yam előadásáról, amely ennek módszertanát és eredményeit mutatja be:

A fenti ábrán az látszik, hogy De Gea és Pope 8-8 góltól mentette meg csapatát, míg Karius kettőtől. A másik végen az derül ki, hogy Cech felett tényleg eljárni látszik az idő, hiszen hattal többet kaptak miatta. És látjuk azt is, hogy Mignolet miért is lett visszaminősítve Karius mögé…

Egy másik összevetés szerint 12 góllal kapott kevesebbet a Roma, mint várható lett volna (xGA), ami ugyan elmarad a United 18 góljától, de azért jelezheti, hogy Alisson elég jól védi a lövéseket.

Sajnos, az olasz bajnokságra nincsenek ilyen adatok, de azt látjuk, hogy miért merülhetett egyáltalán fel, hogy Karius maradjon az első számú kapus.

Jöjjön rögtön egy másik összehasonlítás is, hiszen azért igazolunk valakit – akinek egyébként a bátyja és az anyja is kapus (utóbbi kézilabda, és természetesen már nem aktív) – ilyen rengeteg pénzért, hogy jobb legyen annál, aki itt van.

Az összehasonlításhoz azt is érdemes hozzátenni, hogy Alisson 191 centi, míg Karius 189, ami nem olyan nagy különbség, ellenben ha a súlyukat nézzük, ott már jóval komolyabb a különbség a brazil javára, hiszen míg Karius csak 75 kg, addig Alisson 91. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy a darálóban ez a 16 kiló plusz mennyit jelenthet. Mindenesetre az elmúlt szezonban többször húzta le a labdát (87), mint a Karius-Mignolet páros (67), viszont kevesebbszer öklözött (12 vs 15), és kevesebb légipárbajban vett részt (8 vs 12)

Alisson amúgy a modern kapusok közé tartozik a testalkatát illetően is: nyúlánk, hosszú kezű, ruganyos, jól bánik a labdával. Hogy mennyire, arra következzék két (három) újabb adalék, ezúttal Edersonnal összevetésben, a Liverpool Echoból:

Itt egy másik, kicsit más bontásban, szintén kiváló statokkal:

De ha kibővítjük az összehasonlításokat, akkor is elég komoly reményekre adhatnak okot az eredmények:

Necsak passzolni, de cselezni is tud, méghozzá legalább hárommal többet, mint ahnyat a PL-ben bárki is megkísérelt (nem utolsósorban: mind sikeres is volt).

Látható, hogy Alisson passzpontossága vetekszik, ha nem is éri el, a ligában ezért joggal laudált Edersonéval. Arról nem is beszélve, hogy Alisson hosszú passzai kétszer olyan pontosak, mint Kariuséi (56% vs 28%). A focinkhoz kiválóan passzoló (bizony:) kapus, akinek a védési mutatói is nagyon jók.

Egyrészt Alissonnak 49 meccsen nem volt gólt eredményező hibája, míg Kariusnak a teljes szezonban 32 meccsen sikerült hármat is összehoznia. Másrészt a brazil mérkőzésenként 3,2, míg Karius 1,8 védést mutatott be – jóllehet ennek oka részben lehet a két csapat stílusa közti különbség is (nálunk kevés a kapunkra tartó lövés). Részben ebből következik, hogy Alissonnak több hárítása volt (155), mint a Mignolet-nek és Kariusnak összesen (94). Bár az adatok kissé eltérnek (noha mindkettő Whoscored.com), de az is látszik, hogy a brazil védési hatékonysága (76,7%) jóval jobb Kariusénál (66,7%):

Itt egy olasz bajnoki összevetés is:

Alisson láthatóan nem rossz shot-stopperként sem:

Ahogy Andrew Beasley cikkében idézte Mark Taylor tweetjét a Tomkinstimes-on: Alissonnál kevesebb akciógólt csak 2,5% eséllyel kap egy átlagos kapus. A nagyon nagy helyzeteket nem tudja védeni, de a 0,2-nél kisebb xG-jű helyzetekben nem hibázik, és nem kap gólt.

Beasley egyébként korábban írt már egy cikket, melyben Karius érdemeit támasztotta alá adatokkal, méghozzá nem is akármilyenekkel (itt a kaput eltaláló xG látható, és hogy abból hány gólt kaptak a csapatok/kapusok, illetve hányat védtek):

Alisson ehhez képest is jobb mutatókat hoz a kupákban (ami nem teljesen fair, de más nem áll rendelkezésre):

Minden összevetve, úgy tűnik, hogy egy jelentős minőségi ugrást sikerült kapusposzton végrehajtani, noha senki se számítson arra, hogy Alisson hiba nélkül fog majd védeni, ilyen nincs és nem is volt soha.

Néhány videó, a teljesség igénye nélkül:

https://www.youtube.com/watch?v=4minuZUpHLs

Itt magyarázattal együtt:

https://www.youtube.com/watch?v=11Ch6HLsixQ

A hibái (elég sok ellenünk volt):

És most nézzük – ha még bírjátok, főleg, Mel, akinek ajánlom a posztot – egy kicsit a pénzügyi részét az igazolásnak. Fél éven belül másodszor döntjük meg a „névértéken” vett átigazolási világrekordot egy adott poszton. Több kérdést lehet feltenni ennek kapcsán.

• Változott-e az FSG hozzáállása, komolyabban veszik-e most a klubot vagy invesztálnak-e többet a korábbiaknál?Nos, szerintem nem igazán változott ebben túl sok minden. Henry az első interjújában elmondta, hogy győzni jöttek Liverpoolba, de azt szintén mindig hangsúlyozta, hogy a klub többé nem adósodhat el, a növekedést és az elkölthető pénzt ki kell termelnie a klubnak. Így volt ez 2012-ben is, amikor nyílt levélben kellett magyarázkodnia a klub igazoláspolitikája miatt. Mindazonáltal egy-egy rekordigazolás akkor is megtörtént. Gondoljunk csak a hírhedt Carroll-dealre, amely hosszú évekig abszolút klubrekordot jelentett… És aztán sem Downing, Hendo, sem picivel előttük Suarez nem volt éppen olcsó akkor, sőt… Ez teljesen összhangban áll a Moneyball-stratégiával, amely szerint kulcsfontosságú hiányposztok betöltéséhez igenis lehet/kell bankot robbantani. Ezt láttuk januárban és most is. (Hozzátehetnénk, hogy az sem változott, hogy anno Torrest adtuk el brit rekordért, most meg Coutinho választotta hátfájása rehabilitációjának színhelyéül Barcelónát, megint csak brit rekordért.)
  Az elkölthető pénz mennyisége nőtt meg, tekintve, hogy a múlt szezonban és idén is BL-szereplők vagyunk, így nagyjából 100 millióval nőttek, nőnek a bevételeink, vagyis a 2017-18-as évre az előző évi 364 milliós bevétel után nagyjából 460-470 milliót realizáltunk a becsésem szerint, miközben a költségeink ennyivel nem nőttek (a bérek emelkedhettek, illetve a meccsnapi bevételekhez is társulhanak költségek, valamint az edzőközpont 50 milliós beruházása is elkezdődött).
  A lényeg, hogy – miként a United – mi is a megkeresett pénzt fordítjuk játékosvásárlásra, aminek nem kis részét képezi a játékosokkal való kiváló gazdálkodás (amibe természetesen belefértek méretes bukták is – lásd feljebb -, de Torres, Sterling, Suarez, vagy Coutinho eladása megteremtette a csapat továbbépítésének lehetőségét. Itt szeretném megjegyezni, hogy Klopp 3 ablakban 284 millió fontért adott el játékosokat. (Az FSG regnálása alatt ez az összeg 553,6 millió font volt, míg játékosokat 815,93 millióért vettünk. Érdekesség, hogy Klopp alatt a költésünk megegyezik a korábbi FSG-vásárlások összegével: 408,1 millió vs 407,8 millió. Vagyis nagyjából a 9. szezonra jutottunk el idáig, átlagosan nettó 29 millió elköltésével – persze, ebben még Wardon kívül az idei távozók még nincsenek benne.)
• Most már mi is ott vagyunk a legnagyobbak sorában?
  Nem, még nem, de közelítünk. Ahogy ezt már korábban megírtuk, a Chelsea bevétel szempontjából már nagyon közel volt korábban is, és nem elképzelhetlen, hogy az Arsenal is befogható lesz (vagy esetleg utol is értük már). De a két manchesteri klub továbbra is jelentős fórban marad velünk szemben.
  
  A Chelsea kerete egyelőre még erős, de ha Courtois és Hazard, Kante távozik, akkor azt megérezheti a keretük is, még ha az érkezők sem olcsók. Erre vonatkozóan Tomkins összeállította a tavalyi top6 kezdőinek átlagos értékét:– Man City: £753.1m
  – Man Utd: £693.3m
  – Chelsea: £494.7m
  – Arsenal: £366.6m
  – Liverpool: £347.4m
  – Spurs: £295.4m
• Hol leszünk mi kezdő tizenegyünk várható értékét tekintve?Ismét Tomkins a forrás, legyen elég ide egy táblázat, aminek alapján szintén az látszik, hogy legjobb esetben is a harmadik legdrágább kezdő lehet miénk: