Jó úton járunk

Gordon, Henry és Linda

Most kivételesen nem futballszakmai vagy statisztikai kérdésekkel fogok foglalkozni, hanem az utóbbi időben kissé elhanyagolt gazdasági helyzetünkkel. Az apropót az adja, hogy kijött a klub tavalyi mérlege (azaz a 2016/17-es szezon eredményei), és a kiváló SwissRamble blog egy twitterfolyamban elemezte azt. Annyit mondhatok, hogy a helyzet jó, és még jobb lesz.

A Deloitte legfrissebb jelentéséből már tudtuk eddig is a fő számokat, de a teljes jelentés – főleg a riválisok rendelkezésre álló számaival – fontos és izgalmas részleteket tartogat az érdeklődők számára.

Az elején kezdve: a klub sosem termelt még ennyi bevételt, mint a tavalyi, mindenféle nemzetközi szereplést nélkülöző évben. A befolyó 364,5 millió font alig több mint 3 millió fonttal marad el a tavalyi bajnok (szintén nemzetközi szereplés nélküli) Chelsea eredményétől (367,8 millió font). Igaz, hozzá kell tenni, hogy az Arsenal 419, a City 453,5, a United pedig 581,2 millió fontos óriásbevételt könyvelhetett el. (Ez utóbbi veszélyeiről a Britannián olvashattok kiváló posztot. Annyit azért megjegyeznék – még mielőtt jönnének azok a kommentek, hogy ugye nem is számít annyit a pénz -, hogy minden bajuk, koncepciótlanságuk ellenére is, az elköltött irdatlan mennyiségű pénz arra bőven elég, hogy tavaly EL-t, idén pedig biztosnak látszó második helyet érjenek el. Főleg, ha azt is vesszük, hogy a City milyen fantasztikus, történelmi szezont tol…) Szóval az alapadatok első kontextusa ez: felzárkóztunk a 4. helyen található – egykor a feneketlen gazdagság szinonimájaként emlegetett – Abramovics-klubhoz, és gyakorlatilag eltűnt a két klub közti gazdasági szakadék. Ez mindenképpen jó jel, még akkor is, ha a híres-hírhedt “loan army” kicsit árnyalja a képet, és az első évtizedben beléjük pumpált egymilliárd font sem tűnik/tűnt el nyomtalanul (és itt a pályán elért eredményekre is kell gondolnunk). A másik érdekes fejlemény, hogy az idei évünk minden bizonnyal zárni fogja az ollót az Arsenal és köztünk is, hiszen idén nekünk van, nekik nincs BL, és elég nagy esély van rá, hogy ez jövőre is így legyen (a top4 nekik már nagyjából reménytelen, az EL-győzelem az egyetlen esélyük a BL-re). Részletesen erről később.

A másik kontextus az út, amelyet az FSG színre lépése óta megtettünk, ugyanis a Top6 egyik tagja sem növelte olyan mértékben a bevételeit, mint mi: több mint kétszeresére nőtt a klubhoz befolyó összeg, 203 millió euróról 424 millió euróra. Sőt, a Deloitte listáiból az is kiderül, hogy a világ Top10 leggazdagabb klubja között is csak a Juventus tudta ennél nagyobb mértékben gyarapítani a bevételeit (154 millió eróról 406 millióra). (Ha 2010-től nézzük, akkor a Spurs vezeti a mezőnyt: 46 százalékos növekedéssel, 120-ról 306 millió fontra növelte a bevételeit.)

A Deloitte Top20 adatai 2012-től 2018-ig (a vastag piros a bevételi számokkal, euróban a Liverpool)

Hogy ez milyen kiváló eredmény, vegyük figyelembe, hogy a klub ez alatt a hét év alatt egyszer szerepelt (le) a Bajnokok Ligájában, és mindösszesen kétszer végzett a Top4-ben. Henry apánk annak idején megmondta, hogy először a pénzügyeket kell rendbe tenni, és egy fenntartható klubok kell építeni, amely a bevételeiből képes gazdálkodni, és úgy felvenni a versenyt a legjobbakkal. Amint látjuk, ez történik.

De ássunk kicsit mélyebbre a SwissRamble segítségével. Egy gazdálkodó szervezet esetében lényeges kérdés még, hogy milyen eredménnyel tevékenykedik: nyereséget vagy veszteséget termel. Egy fenntartható klub esetében is lényeges, hogy ne veszteséget termeljen. Lássuk a medvét:

Azt tudtuk eddig is, hogy a közvetítési jogokból származó tévés pénzek megdobják majd az angol klubok bevételeit, így a miénket is, de imponáló, ahogy összességében az Anfield kibővítése és a kereskedelmi szerződések még valamivel jobban növekedtek (a kettő együtt 32 millióval nőtt 205/16 óta). Talán kevesen tudjátok, de olyan dealeket kötött a klub, mint a 8 millió fontos ügylet a BetVictor-ral az edzéseken használt felszerelésekre, az ötmilliós Western Union szerződés (a böszme hirdetés az ingujjon), valamint 12 új szponzori szerződés, olyan partnerekkel, mint a Malaysia Airlines, Konami és a Joie. Érdemes visszautalni az eggyel korábbi táblázatra is, ahol az látszik, hogy a kereskedelmi bevételek a tévés bevételekkel csaknem megegyező ütemben növekedtek. Nem árt újra felidézni: ez alatt az időszak alatt egy Ligakupa-győzelem, egy ezüst és egy negyedik hely jött össze, vagyis nem a pályán elért sikereket konvertálta pénzzé a klub, hanem sokkal inkább a pályán elért “sikertelenség” ellenére tudta növelni a Gordon-Ayre duó a bevételeinket. Kalap le, pusziköszi, királyok vagytok!

 

via GIPHY

A kontextus kedvéért még egy ábra a bevételekről:

A Liverpool mérlegét egyszerűsítő táblázatban az EBIDTA (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) mellett az adózás előtti eredményt kell nézni, ez két szám mutatja klub valós működését. Mindkettő kiváló adat, hiszen a tavalyelőtti 20 milliós (19,8m) veszteséget idén 40 milliós (39,8) nyereséggé tudta átfordítani a management. A 74 milliós EBITDA szintén imponáló, főleg ha megint folyamatában nézzük a mindkét adatot.

2014 előtti ötéves veszteségünk 176 millió font volt, amelyet az elmúlt 4 év még nem tudott ellensúlyozni a maga 80 milliós nyereségével, viszont látszik, hogy évek óta sikerül egy stabil, kiegyensúlyozott működést, hátteret biztosítani, hogy a pályán is nyugodtan folytatódhasson az építkezés.

Az EBITDA 10 éves távlatban jól mutat:

Ám ha ezt is kontextusában nézzük, akkor a következő ábra azért elhelyez minket a PL pénzügyi térképén:

Ami egészen elképesztő, az a United gyakorlatilag fejőstehén (pun intended) volta: egészen elképesztő, hogy a működési profitjuk majdnem háromszorosa a miénknek! Az is látható, hogy az Arsenal sem hivatkozhat pénzügyi problémákra – azok az idők már elmúltak, amikor az Emirates építése miatti terheket kellett nyögniük. Pénzügyileg a City és a West Ham is rendben van, ahogy a Hull helyzete is egészséges volt. Itt látható talán, hogy mely klubok teljesítenek pénzügyi lehetőségeiket alul. Nehezen magyarázható az Arsenal zuhanása, talán még kevésbé, mint a United-é, bár ez persze szubjektív megítélés kérdése (mindazonáltal a bevételeket tekintve az Arsenal a 3. leggazdagabb klub, a második legjobb működési eredménnyel, amelyhez képest nagyobb alulteljesítésnek érzem a tavalyi 5. és az idén kinéző 6. helyet, mint a United 2. helyét). Kétségtelen, hogy valami félresiklott a West Hamnél is, amely stabilan a világ leggazdagabb 20 csapata között van, profitábilis, és mégsem sikerül a pályán ezt realizálnia. Nyilván ezekben az esetekben szervezeti, management és futballszakmai problémák keresendők.

Érdemes megnézni, hogy a játékoseladások nélkül a működési eredményünk csak 7 millió font lett volna, így a Benteke, Allen, Skrtel, Ibe eladásaiból származó 38 milliós profit lényeges volt a 40 milliós profit elérésében. (A különbség az 5 milliós kamatfizetési kötelezettségünkből ered, ami az FSg által a stadionbővítésre adott tulajdonosi kölcsön technikai kamata.)

A pénzügyi helyzetünk stabilzilásában jelentős szerepet játszik a játékoseladások egyenlege, ami a következő ábrán is jól látszik:

Az építkezés fázisában egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a játékoseladásokból származó esetleges profitot. (Emlékeztető: ezekben a számokban nincs sem Salah, sem Ox vagy VvD megvásárlása, de Coutinho eladása sem.)

Fontos megemlíteni még, hogy a bérszint stagnált, sőt egymillióval még csökkent is, igaz, a 15/16-os szezon mérlegében BR és stábjának idő előtti távozásának költsége is benne volt, vagyis ezt nem számítva a növekedés 15 millió font volt.

És akkor nézzük meg a riválisok kontextusában mindezt. Nos, így már kissé kedvezőtlenebb a kép, de ne felejtsük el: tavaly BL nélkül hoztuk össze mindezt, míg riválisainkhoz (a Chelsea-t leszámítva) onnan is tekintélyes summa folyt be. Mindazonált figyelemre méltó, hogy a 40 milliós profit a Premier League történetének 11. legjobb eredménye.

Azért látható, hogy a Leicester (BL-menetelésük a negyeddöntőben ért véget, ahová mi most eljutottunk) vagy a WHU is szép eredményeket tudott elérni (a pirossal jelzett klubok még nem publikálták a tavalyi mérlegüket). A Leicester mérlegén, bevételein nagyot dob a BL-szereplésből származő többletbevétel, amiből csak a tévés pénz 81,7 millió euró volt, mi most összesen 56 millió eurónál járunk.

Vagyis hiába óriási a PL tévés jogdíjainak emelkedése, a BL-szereplés továbbra is kulcskérdés, ha egy klub a legjobbakkal akar versenyezni – és a Liverpoolnak nyilvánvalóan ez a célja. Ahogy a most következő ábrán látszik, a top4 nagyjából háromszor annyi bevételt termelt a nemzetközi porondon (aka haccintér), mint mi. (Ennek tükrében még fantasztikusabb az a teljesítmény, amit Ayre és Gordon végzett.)

A meccsbevételeink örvendetesen nőttek, dacára annak, hogy 3. éve a jegyárak változatlanok, de a Chelsea és a Spurs stadionépítéseivel ez nem lesz tartható, ha valóban versenyezni akarunk a legnagyobb címekért.

Ha jól számolom, idén legalább 27 hazai meccsünk lesz, ami nagyjából 83 millió eurós bevételt valószínűsít, mivel közel teltházas létszámmal számolhatunk.

A kereskedelmi bevételek növekedéséről már volt szó, ám álljon itt még egy ábra, a 2018/19-ben lejáró Stanard Chartered deal miatt. Ami nem rossz, de azért születnek sorban már jobbak, remélem, mi is az eddigiekhez hasonló ügyességgel manővezerezünk és kötünk egy még zsírosabb szerződést.

A bevételek után térjünk át a kiadásokra részletesebben is. Egy futballklub legjelentősebb kiadási tétele a fizetési sor. Ez, ahogy azt már láttuk – BR stábjának távozását leszámítva – 8 százalékkal, 15 millióval nőtt 208 millió fontra. Ez a bevételekhez képest 57 százalék, ami az ajánlott 60 százalék alatt marad. Ráadásul úgy, hogy tavalyelőtthöz képest a már aggodalomra okot adó 69 százalékról esett vissza. (Az alkalmazottak száma egyébként 700-ról 735-re nőtt, 18 fővel az adminisztrációs, kereskedelmi és más területen, a játékosok, managerek, edzők létszáma 13 fővel 139-ről 152-re, míg karbantartók 61 fős száma 65-re gyarapodott.)

Ezt megint érdemes összehasonlítani a többiek hasonló mutatóival. Íme:

Az látszik, hogy a két manchesteri klubhoz képest az olló tovább nyílik, viszont a többiekkel szemben nagyjából változatlan a különbség. (Itt meg kell állni egy pillanatra, és elismerően biccenteni Daniel Levynek, aki feleekkora fizetési kerettel épített stabil Top4-es csapatot, bár nem tudni még a Spurs tavalyi számait. Megjegyzendő még, hogy a PL-ben a Leicester és az Everton tud százmillió font feletti fizetési kerettel gazdálkodni.)

A PL klubjait tekintve vannak azért bőven, amelyek fizetései a bevételeikhez viszonyítva jóval kisebbek (a Top6-ból négy – United, Arsenal, Spurs, City – is előttünk van).

A játékosvásárlások miatti (játékos)amortizáció mértéke 58 millió font, ami jóval kevesebb a Top4 leggazdagabb klubhoz képest (MU: 124 millió, City: 122, Chelsea: 88, Arsenal: 77 millió). Ez a nyári és téli vásárlások miatt nyilván nőni fog.

A költségek között stabilan nő az egyéb sor, amelyre semmilyen magyarázatot nem ad a klub (nem szokott egyik sem): 2012-ben még 46 millió font volt, most már 83 millió, 9 millióval növekedve tavalyelőtthöz képest. Ez 80 százalékos növekedés, ami kiugróan magas, magyarázatot nem tudunk rá.

Simon Balázsnak köszönhetően részben erre is némi fény derült:

– cost of sales 37,6 millió font. Ez talán az eladott kütyük beszerzési értéke (magyarul kb. eladott áruk beszerzési értéke, illetve felhasznált anyagok költsége)
– Értékcsökkenés a játékosok adminsztációján 5 ezer font.
– lízing ktg 2,4 millió font
– auditorok díjazása 90e font
– direktorok díjazása 1.6 millió font.

Mané, Wijnaldum és társaik érkezése 76 millióba fájt a klubnak, aminél ugye még a Leicester, az Everton vagy a West Ham is többet költött, nemhogy a két manchesteri klub (mindketten 200 milliónál többet öntöttek a piacra), az Arsenal vagy a Chelsea. (A Spurs hivatalos mérlege még nem készült el.)

Summa summárum, a pénzügyi helyzetünk igen kedvező, ha továbbra is így folytatjuk, és építhetünk a pályán elért sikerekre (BL mindenáron), akkor tovább közelíthetünk a legnagyobbakhoz. A célt azonban nem szabad szem elől téveszteni (és remélem, hogy Henryék sem fogják): a bevételek növelése sportszakmai célokat kell, hogy szolgáljon, nem a tulajdonosok zsebében kellene landolnia, ahogy a Glazer testvérek vagy Kroenke negatív példái jelzik. Ebben egyelőre nem látok veszélyt, Henry, Gordon és az FSG igazán gondos gazda módjára törődnek a klubunkkal. Csak így tovább, maradjanak meg ezen az úton!


Végül egy rövid kitekintő Glentől, megemlékezvén a 3.14-én elhunyt Stephen Hawkingról. A mindenség elméletében ugyanis még a futball és a statisztika is remekül megfér. A fizikus zsenialitás feketelyukak sugárzása és kvantumgravitációs elméleti úttörés mellett brahiból kis focis statmodelleket is alkotott. Talán ő is olvasta néha a Fonatot.

Éles szeműek a fenti képen kivehetnek két logisztikus regressziót a két táblán, melyek módszertanáról már szóltunk itt a Fonaton az xG kapcsán. Hawking két hobbimodellje közül az egyik az akkor épp aktuális angol vb-esélyeket, míg a másik az optimális tizenegyesrúgási milyenséget vizsgálta. Mindkét modellben a magyarázott érték tehát egy 0-1 változó (vb-nyerés – sikeres tizi vs. vereség – kihagyott büntető). Ehhez dobott be számos magyarázó változót, melyeket ebben a cikkben is megtalálhattok.

Csak kiemelve pár érdekeset:

  • formáció: Angliának 4-3-3-ban kellene játszania, ha a legjobbat akarja magának,
  • mezszín: vörös mezben a legeredményesebb játszani (ezt már Shankly is tudta – macca8),
  • tizi nekifutás: három lépésnél messzebbről fussunk neki a büntetőnél,
  • hajszín: kopasz és világos hajú játékosok nagyobb valószínűséggel értékesítik a büntetőt.

„Science is not only a discipline of reason but, also, one of romance and passion.” Stephen Hawking