Gólpárbaj

Az anfieldi pokol újra BL negyeddöntőnek ad otthont. Sokat vártunk erre, nem is érdemtelenül jutottunk ide, még ha az eddigi utunk során a gigászok nem jöttek szembe. Habár a sorsoláskor felemás érzelmeim voltak, hiszen ebben a körben már nagy esélye lett volna egy igazi BL gigászt kapni. Na, nem azért, mert könnyebb dolgunk lenne ellenük, vagy több esélyünk, hanem mert 9 éve évente minimum kétszer találkozunk ugyanazzal a pumpált cityvel, akivel a meleg golyók összeakasztottak megint. Ezen a szinten nincs könnyű ellenfél, az hogy közelebbről ismerjük a strandkorlát kék gárdát sem kifejezett előnyt sem hátrányt nem jelent, ahogy az ismeretlenség sem lett volna előnyünkre Ha az elmúlt évek döntősei közül kapunk ellenfelet. Inkább csak a változatosság hiánya miatt keseregtem egy sort, de ez ma csak egy az elmúlt hetek kavargó gondolatai közül. Nem oszt, nem szoroz.

Guardiola Cityje csúcsra járt idén, beérett az irgalmatlan mennyiségű pénz, amit az amúgy is remek játékosokból álló keret megfiatalítására és Pep kompatibilitására költöttek. A bajnokságot, ha matematikailag nem is, de gyakorlatilag már hónapok óta megnyerték. Röviden Pep rábaszta a labdabirtoklási atomot a PL-re, brutálisan megszervezett pressinggel és támadójátékkal. A labda mindennek a közepe, ha nincs az ellenfélnél (legkevesebbet passzolnak a city ellen a PL-ben) nehezen lőnek gólt. Ha nálad van és olyan játékosokkal szervezed a támadójátékot a végtelen labdabirtoklásod közepette (legtöbb időt töltik a támadóharmadban és a legtöbb passzt jegyzik meccsenként), mint de Bruyne és Silva (a spanyol), akkor nem okoz ijedtséget a legfényesebb kétemeletes busz sem.

Most, hogy megalapoztam a barnagatyát azért megjegyzem, idén egyetlen csapatként Kloppéknak sikerült legyőzni a Cityt a bajnokságban. Nem is akármilyen meccsen, bámulatos helyzetkihasználással, valamint az előző szezon szilveszteri meccsén hatékony első félidős Silva hatástalanítással szintén sikerült meglepni Pepet. Taktikai felállásokban sok újdonságra nem kell számítani. Mindkét csapat elsőszámú hadrendje a 4-3-3. Matip és Klavan kidőlésével (illetve Gomez és Can sem lesz) nem maradt esély arra, hogy 3 belsővédővel álljunk fel, marad TAA-Lovren-VvD-Robertson. Igazából a bevethető játékosokat véve egyedül egy kérdés marad, a középpályán a kőműves angolok mellé, holland vagy harmadik angol társul. Gini és Ox is volt már nyerő ember a City ellen és ezzel el is érkezünk oda, hogy mi is történt idén a középpályánkkal. A védelem tyúklépésben, de a javulás útjára lépett, hála Karius megemberesedésének, valamint VvD érkezésének. Ezenkívül még egy tényező van, amire senki nem gondol, hogy köze lenne ehhez, Cou távozása. Azzal, hogy nem Fab4 ül a cápa szájában, kevésbé lett orrnehéz a csapat.

Na de lapozzunk vissza a középpályára. A tavalyi és az idei szezon alapvetően a 4-3-3 bűvkörében telt, azonban ennyivel nem intézhető el, hogy ugyanaz a két év rendszere. Ugyan elmaradtak a nyári szezonértékelő posztok, de azzal nem árulok el nagy titkot, hogy tavaly Milner balhátvéd volt és Cou még a támadósorban tevékenykedett. Lallanát nem a fehér Sturridgenak csúfolták, Ox Gibbs volt és Salah még Rómában árulta a pörgő-villogó zselés magasbadobható lófaszt. A stabil elemek Hendó, Can és Gini, szerepük változásának növekvő sorrendjében. Röpüljünk a tavalyi szezon végére, ahol a következő tanulságok álltak rendelkezésre: Henderson a hatos, ha Mané kiesik Cou és Lallana nem képesek pótolni a sebességet a támadóhármasból, Lallana kifejezetten jó teljesítményre képes a támadóhármas mögött, ahol keresheti az üres területeket a védők közvetlen figyelme nélkül és a középpályás letámadásban is nagyon hasznos. Sebességének, munkamoráljának és képességeinek ideális posztjára és szerepébe került. A SaS óta tudjuk, hogy Coutinhonak a kiugratásaihoz kell a gyors célpont, erre jött Salah plusz egynek a nyáron. A Can problematikáról bővebben írtunk már 2016 őszen, hogy kontroller szerepben lenne az igazi, kevésbé a nyolcasként, azonban a fuck it morális boostja tényleg a csapat hasznára van, valamint azt is tudjuk Klopp nem a guardiolai labdatartásra alapozza a jövőt. Gini csupán árnyéka tavalyi önmagának, holott szinte ugyanaz a szerepköre, de mégis mi változott meg nála? Azt nem hiszem, hogy elfelejtett volna focizni. Nézzük hát!

Salah nyár eleji érkezésével Neymar párizsi kalandjáig nem volt kérdés, hogy Coutinho a szezonban egy sorral hátrébb kerül stabil kezdőként. A felkészülési meccsek is ezt mutatták, valamint igen valószínű az is, hogy nem csak a felkészülési meccsek próbájára volt ez a taktika, hanem ez volt az alapozás legfőbb eleme, Cou-t a középpályára integrálni. Logikus gondolat, hogy Lallana tavalyi helyét veszi át Cou, Hendó és Can stabil 6-os, Gini pedig a másik 8-as. Ez papíron jól hangzik, viszont ha összevetjük Lallana és Cou játékát szembeötlő, hogy Cou brazil és tud gólt lőni. A viccet félretéve viszont egyértelmű, hogy Lallana tetemes és hatékonyabb védekező munkát tud letenni a középpályán. Ha onnan nézzük, hogy Salah be és Lallana kikerült, akkor még nagyobb a védekező deficit, még ha ez két lépcsőben került is a pályára. Röviden a Fab4-ral a támadó potenciál az egekbe szökött és ezzel felborította az addigi egyensúlyt. Nézzük tovább a csapat alakulását. Milner nyári középpályára igazolásával megadatott a remény a ballábas balszélsőknek, hogy rendes fiatal, gyors és egyből beadni képes támadó szélsőhátvédekkel álljunk fel, legyen az andalúz vagy skót. A jobb oldalón Clyne off, de ha Gomezt és AA-t átlagoljuk, akkor nagyjából ugyanott vagyunk, kiegyenlítve egymás védekező és támadó skilljeit. Balszélen tehát megint védelmi deficit látszik, mert Milnert überelni nem tudja egyik futóbolond sem.

Összevetve a Fab4 mögött maradék 2 középpályásra jóval nagyobb védekező feladatok jutnak, valamint a magasan játszó szélsővédők és a 8-asban játszó klasszikus irányító mögött minimalizálni kell a kockázatot. Így indult a szezon, aztán a Cou hátfájással és Lallana sérülésével odakerült a középpálya, hogy egyrészről nincs meg az a kreatív játékos a hármasban, aki területet tud nyitni a másik 8-asnak, valamint hogy Morentson karrierjeinek derékba törése ne egyedül a mögöttük biztosító Lovren kezében legyen, elkélt Milner atyai szeretete és óvó tekintete ott. Tehát, ha volt Fab4 akkor szinte kétfős középpálya kellet, ha nem (azaz nem volt Cou vagy feljebb játszott Mané eltiltása/sérülésekor), akkor sokszor állt úgy a dolog, hogy a két 8-as szerepei teljesen elkülönültek egy-egy meccsen, lásd Gini szinte 10-est játszott a hazai MU elleni meccsen.

A számokat megnézve az idei labdabirtoklásunk a tavalyi alatt marad átlagban (63% tavaly, 59% idén BL-lel), ennek két oka van, ami igazából egy személy, Salah. Az ő érkezésével konstans két villámgyors tükörszélsővel tudunk játszani, így van kiket futtatni és itt a többesen a hangsúly. A második oka, hogy többször sikerül az egyiptomi remek formájának köszönhetően előnybe kerülni, mint tavaly és nyugodtan adhatjuk át a labdát és a területet a hátrányban lévő ellenfélnek, hogy kontrázhasson tovább a három csodálatos férfiember. Egy rövidke statkivonatot rittyentenék ide nektek a középpálya tavalyi és idei összevetéséről, ahol nagyjából az látszik, ugyanaz a nép nagyjából ugyanazt hozza. Ami elmarad, az Gini termelékenysége a kapu előtt. Ez persze igen látványos, főleg a csillogó támadó hármas árnyékában, ahol a tavalyi Cou helyetti Salah cserével erősödött, hogy egymásközt megoldják a támadást. A középpályások igen keveset szólnak bele a támadások befejezésébe, és sokkal inkább a szélsővédők mögötti területek biztosítására fókuszálnak. A legszembetűnőbb eleme ennek Gini játékán van, hiszen ő papíron ugyanazt tolja, mint tavaly viszont már otthoni gólérzékenysége is elszállt. Azonban kiemelném, hogy nem feltétlen kellenek az ő góljai ahhoz, hogy nyerjünk, ellenben a védekezésbe belerakott munkája megmutatta magát, mikor egész meccsen kikapcsolta Silvát, pusztán a passzsávjának folyamatos takarásával. A középpálya nyári átalakulása alapjában véve sok kérdést vet fel, Can megy-marad, hova fér el, Lallanából lesz-e még focista, Keita, hogy épül be, lesz-e újabb érkező. Ezekkel ezelőtt a meccs előtt nem sok értelme van foglalkozni, de Keitában ott van a jövő xG-je a középpályára.

Klopp polcán ott pihen a Nobel díjas Daniel Kahneman Thinking, Fast and Slow című könyve (ajánlom mindenkinek), amiben kifejti, mennyire nem áll rá az emberi agy a statisztikai gondolkodásra készségszerűen. A középpályánk kapcsán látszik, hogy nincs kirívó romlás, hiába ez az érzése sokunknak.

Ennek ellenére Ox fog kezdeni, hiszen a Cityt a támadóharmadukban tudjuk megfogni a saját erősségünkre alapozva. Egyrészről a védelmük nem a legerősebb összetételében fog a pályára lépni, valamint a legerősebb támadó hármassal rendelkezünk időtlen idők óta, amit fölösleges lenne nem eltolni a falig, ami nem áll messze Klopp szórakoztató ipari felfogásától. Ox sebességével a középpályáról jobban fogja tudni támogatni a letámadást, és fog majd segíteni TAA-nak a védekezésben. Habár erre a szerepre Milner is megfelelő lenne (na nem a sebes támadásokhoz való csatlakozásra gondolok), viszont az elmúlt hetekben elég jó összhang alakult ki Robertson-Mané-Milner hármas között, így lehet ezt nem bontja meg Klopp. A lényegen nem hiszem, hogy változtat melyik oldalt is lesz a kőműves mester, baromi jó meccs lesz, hiszen mindkét csapat intenzív magas pressinggel tud a lehető legtöbb kárt okozni az ellenfelének és a legtöbb gólhelyzetet kialakítani, nem mellesleg ebben a legjobbak. Hasonló összecsapást várok, mint a januári bajnoki, ahol csak úgy potyogtak a gólok. Ha a végén nem is örülünk majd, de a szórakozás garantált, hiszen egyik manager sem az elvei feladásáról híres.

Azoknak, akiknek még maradt ereje olvasni jutalomként a BLingó powered by TóCsa újabb kiadását szánom. Igyekeztem jobban elosztani a dolgokat, mint az előzőben. A múltkor szerencsét hozott, reméljük most is egy portóihoz hasonlóan szórakoztató összecsapás lesz.