Rég látott vendég

Érkezik most hozzánk, hiszen a következő senkitnemérdekelmár ligameccsünk a Newcastle ellen lesz, ahol március óta Rafa Benítez ragadta magához a kormányrudat. Vagyis ő lett a madárijesztő a szarkaraj fája mellett, hogy egész konkrétak legyünk, így pedig nem valami egyszerű kenyér most az övé, az egyszer biztos. A közhelyparádét még meg is tudom fejelni egy “míg a kiesés elől menekülnek, mi már fejben valószínűleg a nemzetközi hadszíntér megpróbáltatásaira koncentrálunk majd” tételmondattal, így viszont a kötelező köröket elég hamar kipipáltnak tekinthetem, ugye.

De egyébként tényleg ez a nagy büdös helyzet: Mi csütörtökön (remélhetőleg) odavágunk a Villarrealnak, ezért több, mint valószínű, hogy megint a Liverpool B kerül elő, a Newcastle meg még mindig a mágikus vonal alatt van, ami elválasztja a felfoghatatlanul kurvasok pénzt a 24 csapatos kick and run dagonyától. És ami azt illeti, a helyükben én pont egy ilyen nyilvánvalóan csak az egyik fél által komolyan vett meccsen akarnék villantani, mert a bennmaradáshoz két csapatot is le kéne nyomniuk, kb. hasonlóan bonyolult sorsolással.

A Norwich az egy dolog, ha játszanának egymás ellen, akkor elég lenne betolni az egész csapatnak egy enyhén túllógó műfogsort, hogy a Norwich védők a pályára ne merjenek felmenni. A kanárikon hozni 4 meccsen két pontot, az még valahol a hihető kategória. Viszont a Big Sam koordinálta (mondjuk ezt a kifejezést használni Sam edzői kvalitásainak fényében minimum a felesleges barokkosság előszobája részemről) Süncsalád már nagyobb parafaktorral bír. Egyrészt az utóbbi időben elég sokszor menekültek meg csodával határos módon a Champótól, a rutin mindenképp mellettük szól, másrészt Big Sam csodáját szintén nem kell bemutatnom, nem beszélve arról, hogy Mighty Borini is kezd újra formába lendülni náluk. Innentől az NC helyében elkezdenék ismerkedni az angol vidék adta szépségekkel.

A mi oldalunkon ezzel párhuzamosan elég egyszerűnek kell lennie a mateknak. Fel kell rajzolni, hogy mi lehet a legerősebb kezdő a Villarreal ellen, nem akarok ellenük beharangozni, de nem lenne jó megint kiürített középpályával felállni, mint a Dortmund ellen. Én el tudok képzelni egy Védelem + Lucas – Allen – Milner / Cou – Firmino – Studge felállást is, most mondanám, hogy akár diamondban is, de egyrészt olyat nagyon sokat játszottunk, másrészt lövésem nincs, hogy a Villarreal mennyire tolja a széleket. Majd a harangozóember megmondja szerda este. Az első felindulásom nyilván azt mondatja, hogy ebből a kezdőből senki ne kerüljön pályára, ami kb. egy Ward – Smith – Caulker – Touré – Flanno / Brannagan – Stewart / Ojo – Tex – Ebay / Sinclair csapatot feltételez.

Ami azért komolynak jó, viccnek durva lenne, mondjuk, hogy ehhez a csapathoz két, max három módosítást várok. És oké, mondhatjuk, hogy mostanában egész jól rotáltunk (mit egész, teljesen kurvajól), de azért előttünk lebeghet Origi esete például. Én nagyon bírom azt a szöveget, hogy ilyen előfordulhat edzésen is, persze. De akkor biztosan nem fordul elő, ha nincs valaki fontos a pályán, a másik oldalon meg nem egy rakás jóllakot óvodásra számíthatunk, mint a Stoke vagy a Bournemouth ellen, hanem egy, az életéért küzdő kiesőjelöltre. Akik pont kurvára el fogják tolni a falig, ami a meccsben van, pláne, hogy tudják, hogy mi egyébként pont leszarhatjuk azt is, ha kikapunk. Azt meg csak nem lenne jó, ha elveszítenénk

Studge babát, mert beállítottuk egy kőkemény, vidéki paraszt bunyóba.

Az eredmény? Megjósolhatatlan. A formamutató, a hazai pálya és az ifik lelkesedése mellettünk, a kés a torkukon meg elég erősen mellettük szól, akár még egy fordulatos, sok gólos meccs is lehet.