Fémért megyünk élesbe
Újra nemesfém kerülhet az anfieldi MÉH-be! Kedden este sokak rejtett vágya (no pun intended) teljesült azzal, hogy egy hamisítatlan szar meccset végigszenvedve, kiszurkolva, kiizzadva, szétlőve újra a Wembleybe megy a Liverpool egy késő téli teltházas haknira. Öröm és boldogság pillanatai ezek, talán még a legvérmesebbek is megfeledkeznek most a tapírfaszindexről. 1959 óta először nyert a Stoke az Anfielden, #kinemszarjale?
Nem volt jó meccsünk, ezt meg kell vallani. A csapat kezdője nem sok helyen változott a hétvégi bajnokihoz képest, Ibe helyén Lallana került a kezdőbe, valamint Flano 626 nap után újra kezdőként léphetett pályára. A kezdeti lelkesedést felváltotta a küzdés az elemekkel, ami nem segített a játékunkon. Az elemek alatt itt most a bírót, a Stoke remekül záró védekezését és Crouch magasságát értem. Nagyon intenzíven és nagy energiával kezdtük a meccset, ahogy azt megszoktuk Klopp alatt, látszott nem akarjuk, hogy beleszokjon a meccsbe a Stoke és felvegye a saját ritmusát. Tökéletes példa erre Milner negyedik perces megmozdulása. Jobb oldalon egy rossz kiugratási kísérlete után a baloldalig sprintel a Stoke védelmen át, és a tizenhatos vonalánál a bal oldalt lép bele a hosszú labdába, úgy, hogy még csak el sem esett. A motiváció, az akarás a helyén volt.
A játékunk a motivációtól ugyan ment előre, de a fáradtság vagy a jól reagáló védelem megakadályozta a jó döntéseket a középpályán. Cannak volt egy szép lövése és egy erőlködős tisztelet köre a tizenhatos vonalán. Nem jöttek a jó megoldások Hendersontól sem, ennek oka lehet a sérülése, vagy a fáradtság. Számomra a szezon nagy kérdése, hogyan sikerül megbirkóznia ezzel a kényszerhelyzettel. Könnyen egy negatív spirálban találhatja magát a kapitány egy jellemzően hullámzó teljesítményre hivatott csapatban. Hogy mennyit jelent egy képességeinek megfelelően játszó Henderson, azt mindenki láthatta az Arsenal elleni rangadón.
A kezdeti presszingünk magasan jónak tűnt, azonban a Stoke terve működött ellene és korán teszt elé állította a Touré-Sakho párost a Crouchra felívelt labdákkal. Lucas szerepére kitérnék kicsit ebben a felállásban. Zsinórban harmadszor kezdett ő 4-3-3-ban a középső védekező szerepű középpályásként mintegy fedezetet nyújtva az elöl presszingelő 5-ösnek. Kulcs pozíció az övé, hiszen ő köti ilyenkor össze a védelmet és az elöl rohangáló ötöst. Erre játékintelligenciája, helyezkedése és szerelési képessége tökéletesen alkalmassá teszik, valamint a jó passzolási képessége is segíti a jó teljesítmény elérésében. Azonban tegnap az első félidőben többször mutatkozott meg, hogy sebességben erősen deficites. Azonban a szembetűnő az volt, hogy mennyire hiányzott a kreativitás a középpályáról. Lucasnak nem erénye, nem is elvárás ugye abban a pozícióban, Milner élharcosa a kőműves szakszervezetnek, azonban Henderson sérülés/betegség/fáradtság és Can fáradtság kombinációjával kialudni látszanak az eddig még pislákoló remény lángjai is.
Ennek megfelelően helyzet nem sok született, egy Walters meginduláson kívül. Egy tök unalmas első félidő végén a partjelző gondolt egy merészet és kiegyenlítette az odavágón megszerzett előnyünket. A bekapott gólunk lépésre kényszerítette Kloppot. A második félidőt hasonló intenzitással kezdtük, melynek egy Firmino kapufa lett az eredménye. Jürgen behozta Bentekét Henderson helyett és egy direktebb stílusra váltottunk Milnerrel a szélen, azonban az átütő erőt nem adta meg a középpálya pontatlan előre játéka miatt. Sakho fejesén és a visszatérő Flano majdnem lövésig jutó helyzetén kívül nem sok esélyünk maradt, hogy megússzuk az extra 30 percet, amire annyi szükségünk volt, mint Ashley Youngnak a madárszarra.
Még a ráadás előtt jött Allen Touré helyett, ezzel Lucas lépett a védelembe, ami a colos botsáska jelenlétével elég ellentmondásos lépés, viszont úgy néz ki Kolonak voltak a legkevésbé frissek a lábai. A hosszabbítás, egy Stoke helyzetet leszámítva, szépen nyugodtan csorgott le, azon kívül, hogy Flanagan helyére jött Ibe és ezzel Milner még távolabb került az általa áhított középső középpályás szereptől. Kicsit ésszerűtlen kockázat volt ennyire felforgatni a védelmet, ez könnyen elsülhetett volna rosszul is, de úgy néz ki, Klopp szereti tövig nyomni a gázpedált, ha csillog egy kupa a kanyar végén, még ha csak egy szaros 1200-es Lada belét tapossa akkor is.
A 11-es párbajra mindenki tudta, hogy megvan a döntő, Lovren a padon, így bebiztosítva látszott a továbbjutás, izgalomnak nyoma sem volt. 74 óta összesen 3-szor bukott el a Liverpool 11-es párbajt. Most sem növeltük, köszönhetően Mignonnak, akinek a meccsen két kijövetelen és a gólon kívül sok dolga nem akadt. Remélem a két kifogott 11-es dob az önbizalmán, mert a csapatra nagyon ráférne egy újra megkérdőjelezhetetlen formában védő kapus, hogy csillapítsa a formánk transzverzális hullámzásának amplitúdóit. Valamint a Giovanni Pirlonak, akinek januárban nem akar megremegni a lába, és remekül lőtte felső sarokba a mindent eldöntő büntetőt.
Örüljünk hát, hogy döntőben a csapat és ha már ennyi erőt és hamstringet áldoztunk rá próbáljuk meg nem elbaszni a végén, ha már idén a Wenger kupa a baljós előjelek miatt is elúszni látszik. Wembley vigyázz vörös vitézeinkre!
