Moonwalk a sárban

Több szempontból is rendhagyó meccsen vagyunk túl a mieink idei első FA kupa küzdelmével. Volt itt minden, mint a búcsúban, ahogy a mondás tartja. Bogdán, Kassai-Tóth Csaba (már akinek volt szerencséje élvezni a kommentárját), Enrique-Ilori védőpáros, fiatalabbnál fiatalabb játékosok a pályán, hajtós kiscsapat, elfáradt kiscsapat, Jason Stathambe oltott Takács Nikolasz, mint hazai edző, csap az interjúszobában, Lallana 2 percenként a cserepadon mutatva, mint elfelejtett messiás. Ne feledjük legújabb kapitányunkat Bentekét sem és azt a pályát, amit inkább roncsderbire szántak semmint, nívós óriási tradíciókkal rendelkező, a pénz itt nem számít, csak a kiscsapat fingassa már meg a nagyot kupa meccsének.

Mezszám átlag: 34,54

Csapatunk soha nem látott kezdővel és soha nem látott játékosokkal lépett pályára. Ott volt többek között a kölcsönből frissen visszahívott Kent, aki kifejezetten ügyes volt és technikás, valamint az a Thiago Ilori, akit még Brendan idején igazoltunk és két év kölcsönben töltött idő után játszhatott tétmeccsen a Liverpool színeiben. Kezdett még sokak kedvence Teixera, a lassan backup full backké előlépő Smith is. Az öt debütáló játékos történelmi a csapatnál, valamint az is, hogy a legfiatalabb volt pályán lévők átlagéletkora, 22,49 év a lefújáskor.

Emlékezzünk meg a modern klubhűség mintapéldájáról is, José FIFA Enrique személyéről. Jól ismerjük történetét, stabilan játszó szélsővédőként érkezett Kenny alatt, aztán Rodgers megreformálta erőszélsőnek, de sérüléséig alapvetően posztján játszott, nem túl okosan, viszont védekezésben igen megbízhatóan. Hozzáállásával sosem volt gond, nem alibizett, ment előre, hajtott és sosem volt rest 50 métereset rúgni a labdába. Sérüléseivel azonban valami megváltozott a gondolkodásában, elkényelmesedett és inkább maradt a klubnál tudva, hogy legjobb esetben is csak csereként játszhat, vagy még úgy sem. Ami a legcsodálatosabb ebben a meseszerű karrierben, hogy hősünk le is nyilatkozta, hogy elmehetne máshová, ahol játszik, azonban ő nem szeretne megrekedni a hétköznapi luxus posványában, és inkább marad itt mert nem fizetnének neki annyit, mint a mi szeretett csapatunk a jelenlegi szerződése szerint. Egyenes ember, aki vállalja a sors erőt próbáló döntéseit és kiáll az igaza mellett. Mellesleg ritka szar volt középsővédőként. Szerencsére elintézte a sors neki az anfieldi könnyes búcsúmeccset a döntetlennel.

„Egy lövés Randall”

Minden szép és jó volt az első félidőben, próbáltunk kulturált focit játszani, már amennyire ez lehetséges egy olyan pályán, aminek „egy vaddisznó örülne a leginkább”. Kaptunk egy gólt a támadó szélsővédő helyén megvert védelemről, valamint rúgtunk egyet egy tökéletes akció végén. Szép bepassz Bentekének, aki átveszi, majd szétrúgják az achillesét, aztán a védők meglepődnek és elfelejtettek egy elemi erejűt a labdába rúgni, hogy nem fújt tizit a sporttárs (lehet nekik nem szóltak, hogy itt a spori is velük van), aztán Sturridge nagy higgadtsággal lőtt a sarokba, de valamiért Sinclair volt a mezére írva.

Folydogált tovább a meccs, szerencsére közben rengeteg információt tudtunk meg a csapatunk következő „óriási” sztárigazolásairól (Götze és Aubameyang), valamint arról, hogy ellenfelünk egy 120 ezres kis település. Nem mennék bele nagyon mélyen, de ezzel a lakossággal lekörözik a kis települések versenyében Nyíregyházát, lol. Kedvenc kommentátorunk letette a voksát bója vs nem-bója kérdéskörben is, helyre tette a Benteke talányt azzal, hogy „nem egy Suárez szintű klasszis”. Ziccere azonban a másik oldalnak adódott, Ribeiro, a walesi Jamie Lannister fejese azonban elkerülte a kaput.

A hidegzuhany azonban nem az öltözőben érte a fiúkat, hanem még a pályán az első félidő végén. Honfitársunk újabb betlivel hűtötte le a kedélyeket a magyar közösségi oldalakon és az egyéb média portálokon. Mindenki örülne neki, ha kiszorítaná Mignolet-t a kapunkból, mert az azt jelentené, hogy világklasszis szintre emelkedett a teljesítménye a Melwoodi Emberkísérleti és Hamstring Központban. Sajnos a valóság megint elkeserítően rázza fel édes álmából egy egész nemzet szakértő szemeit. Kár érte, mert ezzel a szöglet góllal lowreni mélységekbe ásta magát Ádám, akinek nem kellett volna meglepetést okoznia, hogy van kontakt az alsóbb osztályokban is a kapusokkal. Tökéletesen illeszkedett be a klub filozófiájába, sikerült állandósítania a hullámzó teljesítményét, ami jellemző az egész csapatra ebben a pillanatban. Igaz ez a pillanat 25 éve tart, de ne akadjunk fenn ilyen apróságokon, mint Kassai-Tóth „a csörgődob még mindig jobb, mint egy csörgőkígyó” mondatán.

A második félidőben folytatódott a nem túl konzisztens játék, próbáltuk ügyes egyérintőkkel kihozni a labdát és támadásban is okosabban játszani, azonban sok momentumunk nem volt, egy Benteke fejest leszámítva. Kifejezetten tetszett, hogy bár a kamera nagyon várta Lallalanát, de csak azért sem jött a végére, még ha ehhez köze lehet Ilori végkimerülésének is. Látszik, hogy erőnléte nincs rendes neki sem, de gyors és ügyes CB. Messzemenő következtetéseket nem vonok le a játékosokról, főleg a fiatalokról nem, de legalább nem egy totális csalódással utaznak haza és nagyon remélem, hogy a visszavágón ők vághatnak vissza, mondjuk Touréval a védelemben és Ojoval a kezdőben Benteke helyett.

Hozzuk a fémet!

A „fiatalon elhunyt pop sztár Micheal Jackson” tiszteletbeli igazgató volt Exeterben, így adja magát a hasonlat erre a meccsre a moonwalk, miszerint úgy néz ki, előre lépkedünk a kupában (még ha az előre egyelőre a kiesés elkerülését jelenti is), valójában a nagyobb képet nézve hátrafelé megyünk azzal, hogy növeljük a meccseink számát egy ilyen áldatlan sérülési sorozat mélypontján. Vessünk egy pillantást a sorsolásunkra:

Jan 13 – Arsenal (h)
Jan 17- Manchester United (h)
Jan 19/20 – Exeter (FA Cup, h)
Jan 23 – Norwich (a)
Jan 26 – Stoke City (Captial One Cup, h)
Jan 30/31 – FA Cup fourth round (TBC)

Alig zsúfolt karácsonyi és újévi napjainkat letudva további megkezdett kört teszünk azon a bizonyos rolleren, aminek orális szexre kényszerítő jelzőjét nem írom ide, beszoptátok. Pozitívan gondolkodva úgy látom, van arra esély, hogy a fiatalok további lehetőséget kapnak ebben a kupában a visszavágóban, és még az is kisülhet, hogy back up emberekként viszont látunk egy-két játékost idén, ha nyomulunk tovább Európában is. Erre jó volt ez a meccs és nagyon remélem, hogy a visszavágón is élesben láthatjuk őket, Enrique nélkül.

Itt a fonaton ismert információ, hogy a csapat által lejátszott kupameccsek száma és a bajnokságbeli teljesítmény között erős a korreláció, azaz minél több meccset megyünk a kupákban annál kevesebb az esély a bajnokságban BL-t érő pozícióban végezni. Ha Kassai-Tóth úr olvassa ezt a bejegyzést, a visszavágón ne próbálja megfejteni Klopp 12 első keretes sérülttel miért nem áldozza be a csapat maradék egészséges és bevethető nagyobb játékerőt képviselő játékosát egy ilyen meccsen, két rangadó előtt 3 nappal a Stoke meccs után. Nem nagy tudomány ez, sok a meccs, sok a sérült, és bár minden játékos álma FA kupát nyerni a világon, attól még nem lesz felemelő érzés 3 naponta játszani bármennyi fizetést is kapnak Coutinhóék. A győzelem az összeszokottság hiányában elmaradt, de az eredményen Bogdán hibája sem lökött előre.