Rubik kockával hatost dobni

Mert ez volt a helyzet a mostani meccsünkön. Azt hinné az ember, hogy a csokoládés tejbevonat lehet a legnagyobb élmény, amit egy faegér meccs okozhat, de a tegnap előtti találkozó még ennél is feljebb tolta a lécet. Nem mintha bármi változott volna ennek kapcsán, több pont nem jár érte a PL-ben, se szebbek, se okosabbak nem lettünk, de mi jól szórakoztunk, ami azért csak valami.

Bár egy közepesen hosszú kommentben azért megkezdtem az aggódást, hogy mi lesz a csapattal megfelelő rotáció hiányában, alapvetően nem voltam elégedetlen a kezdővel. Oké, lett volna még kit kihagyni, de Lucas pihent, Allen pihenni fog, Originak és Studgenak is kellett egyébként a játékperc, ráadásul fullback poszton is cseréltünk végre. Can helyett játszhatott volna Tex, Skrtel helyén Touré, de támadó poszton volt jópár változtatás, ami a gégénpresszing világában nem hátrány. Moreno miatt aggódom még helyenként, lehet, hogy ő is az az alkat, mint Suarez volt, hogy játszatni kell minden meccsen, vagy befeszül, de lassan neki is kéne egy general pause, nem csak amiatt, mert róla kaptuk az első gólt.

A gólt, amiről azt hittük, hogy lendületből orrunkra is baszta a rozsdás kertkaput. A régi szép BR-es emlékek, ugye? Ami a legérdekesebb volt, hogy már sokadszorra kerültünk hátrányba, és már többedszerre nem látszott emiatt a csapaton semmi különösebb lelki törés. Lehet, hogy őket se érdekelte halálra egy borús szerda este a tengerparton (nem úgy, mint Koemant, aki ránézésre a legerősebb kezdőt küldte fel, vagy legalább ahhoz nagyon közelit), de máskor is volt már rá példa, hogy csak egy gól miatt nem húzták fel ütemre a barna pizsamanadrágot véreink. Tették szépen tovább a dolgukat, ami azért nem volt egy fékezett habzású mosóporreklám, de teljesen nyílt küzdelem alakult ki. Ennyiben is maradt volna valószínűleg a kérdés, vagy marad az 1-0, vagy begyötrünk valahogy, valamit az 1-1-ért. Am történt valami.

Jött Studge. A sokszor leírt, üveglábú, nagyúsan kicsit hipochonder negrító apapótlék. Sokat mozgott, én láttam rajta, hogy KloppMaci beszólása után már dafkéból meg akarja mutatni, hogy merre az előre. Nem csinált semmi durvát. Semmi elképesztőt. Mégis, két helyzetből lőtt két gólt, amivel gyakorlatilag megnyerte nekünk a meccset. Az, hogy a tevékenységéről úgy beszélhetek, hogy “nem csinált semmi durvát”, egyben mutatja az ő klasszisát, akitől az ilyesmi nem szokatlan, másrészt az magától értetődő lazaság, amivel berámolt kettőt, elég szépen felteszi a vaktérképre, hogy mit ér egy _igazi csatár a sok kapusbapüfölő, de sokatfutó társához képest. Szobrot neki? Persze, amint lesz szezononként 30 meccse, akkor viszem az első téglát az alaphoz, de amíg ennyit sérült, addig csak rosszabb nézni, amikor beindul (bármennyire is ambivalens ilyesmit mondani), mert ha sérült valamiért, még élénkebben emlékszünk a nagyszerűségére, még jobban hiányzik a csapatból. Mert Studge gyakorlatilag bement zsebredugott kézzel a krimóba, az asztal tetején táncoló, örömittas, magabiztos southamptoni dokkmunkásnak visszafogottan megveregette a vállát a két ujjával, megköszörülte a torkát, majd hanyagul úgy pofánverte, hogy szegényem azóta se érti, hogy ki tolatott rá a pótos ifával a fejére, és miért. Az, hogy (B)origi és Ebay még a földön fekve belerúgott párat, tényleg örömöt csalt az arcunkra, de ehhez kellett beléjük egy kevés bátorság.

A southamptoni legények innentől elcsitultak, Moreno (nálam inkább az övé a gól) találata után meg tényleg átkapcsoltunk egy kicsit szürreál üzemmódba. Nem, nem a csapatjátékra gondolok, helyzetek kialakításának számában nem történt semmi nagy különbség, viszont szinte minden kaput eltaláló lövésünkból gól lett, ami a mai fociban nem gyakori. Lehet, hogy van a karmánál egy saját vezetésű mérleg kimutatásunk, ahol minden, 30-helyzetből-egy-se-megy-be meccs után kapunk valami bónuszt, aztán most jött a cashback, de kamatostul, nem tudom.

Annyi bizonyos, hogy a második félidőben tudatosan átadtuk a területet a SA-nak, nagyon helyesen bejött Ebay, hogy legyen sebesség a kontrához, nagyon okosan lement Studge, hogy ne kapjon túlzott terhelést, amúgy pedig vártuk, hogy mire megyünk a kontrákkal. Hát többre, mint gondoltuk volna. Ez a meccs simán maradhatott volna 1-3 is, a SA-ban sokkal több lehetőség (pár tizenhatoson belüli kavarást leszámítva) nem volt, annyi történt, hogy valahogy, valamiért, ma mindenki hatost tudott csak dobni a rubik kockával, a nagy számok varianciájának – a mi szempontunkból pozitív- oldalát ismerhettük meg. Mondjuk egy szóra azért megállnék azért is, mert Allen és Lovren nem csak magukhoz képest voltak teljesen jók, ahogy Lallana szintén nem csak magához képest elég gyengusz. Mégha szerzett is egy fontos labdát.

Bár úgy kellett nekünk, mint púp a hátra, ennek a mikiegér meccsnek szinte csak a pozitív hozadékát élvezhettük. Kaptunk egy erős kezdővel felálló SA-t, vittünk egy számomra ingerküszöbön belüli mértékben rotált sajátot. Studge kevésbé sérülékeny? (B)origi mindjárt csatár lett? Ebaynek egyből lett agya? Lovren stabil középső védő? Egyik sem. Ezek a dolgok nem egy meccsen dőlnek el, de a semminél ez mind több, én remélem, hogy ezek az események egy pozitív széria első állomásai.