Baconbe csavart fagylaltkehely

Tejbevonattal. Tejszínhabbal a tetején. Amikor azt hiszed, hogy valami nem lehet ennél jobb, aztán még annál is, sőt, még sokkal, de sokkal jobb lesz. Nem gondoltam volna, hogy valaha így fogok nyilatkozni egy szutykos faegér meccsről, de a tegnap este gyakorlatilag minden elvárásomat felülmúlta.

És nem, nem csak azért, mert megszületett végre a Klopp-éra első győzelme. Két, sőt, van az három éve, hogy zokogva könyörgök egy ilyen kezdőért. Mert a kezdőcsapat tagjai általában erősen alulmotiváltak egy ilyen meccsen, meg nem is akarják szétveretni magukat a dokkmunkásokkal, ha tudják, hogy 3-4 nap múlva sokkal fontosabb dolguk is lesz. Viszont a fiatalokban ilyenkor ég tűz, mert teltház előtt játszhatnak, meg talán be tudják bizonyítani, hogy van helyük a nagycsapat környékén, akár egy 80. perces időhúzó csere formájában. Lásd Lallana. Oké, nem leszek a druszámmal paraszt, ez amúgy is egy örömóda, vagy mi.

Így a meccs is azt hozta, amit várni lehetett: Lelkes fiatalok, akik nagyon akarnak, amiben benne volt néhány meglepően szép megmozdulás, meg helyenként egy-két fájó bénázás, rosszul helyezkedés. Jó, miért beszélek úgy, mintha 8-0-ra aláztuk volna őket? Egyrészt mert a fiatalok ellenére (vagy éppen ezért?) nem látszott megtorpanni a klopposodás. Egyre jobban kezdem felfedezni én is, meg gondolom a játékosok is, hogy mikor is kell letámadni, mikor kell inkább visszazárni és területet fogni. Szerintem 10-ből 8 esetben jó ütemben nyomtuk a presszinget, pár alkalommal fordult csak elő, hogy valaki későn kapcsolt volna.

Ami már furcsább volt, az a labda nélküli védekezés. Oké, megint hoztunk egy kicsit furcsa, hibrid 4-3-2-1-et, ami nekem inkább tűnt helyenként 4-1-2-2-1-nek; ami jobban zavart, az a passzsávok lezárásának – mondjuk úgy – érdekes megközelítése. A másik oldalon ez teljesen jól működött, ha megnézitek, akkor a legtöbb csapat ezt a fegyvert választja ellenünk az Anfielden. Egy darab csatár mögött képeznek egy 4-1-4-1-es bunkert, ahol a második négyes leginkább a passzsávokat akarja lezárni, csak akkor támadja a labdást, ha az az ő zónájába ér. A védelmet szépen feltolják kb. 25-30 m-re a kaputól, beindítani pont nem lehet, de legalább az egész meccset be lehet zsúfolni egy 30m-es, rugdalózó halálvödörbe. Egy bukó van ebben a taktikában: ha a felpasszolt labdával le tud a támadó egy az egyben fordulni az emberéről, mert akkor a 4-es fedezetsor mögött van egy 15-20 métere felgyorsítani, lendületből kiugratni, lőni. Lásd a szerzett gólunk, ahol Borigi csinálta meg egy az egyben az emberét (innen is puszilom megint), mindjárt volt területe Firminonak lendületből kiugratni. Ezt szeretem én nagyon a kloppi fociban, egy CM került a kapussal szembe, aztán annak ellenére, hogy a kezdő közelében sincs (direkt nem írom, hogy fiatal, mert a kölyökkutya képű Tex már 22), csak nem a barna nadrágja volt rajta. Egy szent mikiegér meccsen, ajvé.

Tex buksi feje pont kiesik a képből, de ő is a vonalon van. A lényeg, hogy 2 CM-en is nagyon magasan helyezkedik, mögöttük egy szál Allen marad

A fordított oldalon ugyanez a védekező taktika marhára nem működött. Nem tudom, hogy azért, mert Brannagan és Tex túl magasan helyezkedtek, vagy nem koncentráltak eléggé, de nemes egyszerűséggel simán fel lehetett passzolni a bournemouthi ifiakhoz a labdát, nem is egyszer. Csóró Allen meg hiába melózott sokat, egyszer csúnyán elvették tőle a labdát, amúgy meg mindig loholnia kellett hátra visszalapátolni a citromot a patásba. Nagy baj nem lett belőle, részint mert a 2. félidőre már az ellenfél is elfáradt testben-lélekben, másrészt mert Bogdán elegánsan hozta a kötelezőt, sőt.

És így az sem tudja felhőkkel fedni jókedvem kék egét, hogy a védelmi négyesünkből gyakorlatilag csak Clyne nyújtott elfogadhatót, egy számára egyébként látványosan idegen poszton. Nem csak a gólja miatt. Randall, mit szépítsük, konkrétan szar volt, elnyomták, rosszul helyezkedett, támadásban semmit nem adott hozzá. Talán annyit, hogy befutotta Ebay passzát. Yolo szegényem már azt se tudja, hogy milyen rendezvényen van, Lovren meg egyre jobban emlékeztet egy alzheimeres nagyapára a konyhában, nagyon akar, nagyon csinálja, csak sem mi, sem ő nem tudjuk, hogy mit és miért. De mondom, mindez egy cseppet sem fájt, mert így legalább Ádinak volt lehetősége villogni. Ami ziccert fogott, az parádé volt, a beadásokat szépen leszedte, nem dadogott a lába alatt semmi, teljesen valid Mings pótlék volt. Jöhet neki egy fakupa, esetleg EL meccs is, így akkor sem leszünk beszarva, ha a belga lesérül.

Apropó Ebay. Mostanában kognitív képességeinek kutyázására komoly erőforrást fektettem, a mai meccsen már szerencsére bemozdult az agytevékenységét jelölő egyenes vonal. Még mindig vonzza az alapvonal, mint a mágnes, de helyenként már tudott befelé is passzolni, illetve néha középre is megindult, előre tovább a lenini úton, drága barátom. Az éledező kategóriába tartozik még Firmino is, akiben én továbbra is nagyon bízom, de lassan azért – a sérülései ellenére – vele szemben is nagyobb lesz az elvárás, mint egy faegér meccsen nyújtott közepesnél eggyel jobb teljesítmény, főleg, mert Ebayt például menti, hogy 19 és ingyé vót, nem pedig 24 és 30M-ba fájt.

Szóval hapiness és sunshine, ajándék az élet, az ment ki a faegérben, akinek kellett, aki kint volt, alapvetően jól csinálta, amit csinált, a klopposodás letagadhatatlan, a jó Jürgen meg szerető Maciként ölelgethet mindenkit tovább.