Spoiler alert

Hogy az élet alapvetően nem tündérmese. Vagy papsajt, vagy habostorta. Mert lehet, hogy Klopp érkezésével sokan azt vártuk, hogy az első meccsen betoljuk a BL döntős Dortmund játékát a fakapun, ha nem is nyíltan, de azért titkon, csak egy kicsit. Mert annyira cukker a csávó, annyira klappol minden, az univerzum is azt akarta, hogy 4-0-ra nyerjünk. Nem így lett, de ez nem is baj.

Nem történt más, mint két, nagyjából egy súlycsoportban lévő csapat játszott egy teljesen kiegyenlített, hajtós, darálós szombat kora délutáni meccset, mindenféle extra varázslat, vagy érdekesség nélkül. Lehet, hogy Klopp egyszer tényleg szörnyeteget farag a Liverpoolból, aki ellen lemming módjára halni készen jönnek az áldozatok, most ebből a szörnyből csak egy kósza árnyékot, egy darabos körvonalat láthattunk. De egy jó horrorfilm sem lövi le egyből a poént, mindig csak egy újabb részlettel visz közelebb a beteljesüléshez, a premierplánban mutatott mérgező süncápacet-emberhez.

Már csak azért sem lehetett csodára számítani, mert a sérültek miatt akárki is vette volna át BR helyét, jó eséllyel ezt a kezdőt küldte volna fel. Nem meglepő módon csak elbírja ez a csapat a 4 védőt, két, alapvetően támadó fullbackel, Gomez és Lovren meg lássuk be, nem csak a sérülésük miatt maradtak ki. Csatárainkat elvitte a dögvész, Firmino sérült, Ebay agybeültetéséhez pedig továbbra is epekedve várjuk a megfelelő donort. Szolgálati közlemény: Szeretnénk kérni minden kedves Liverpool szurkolót, hogy amennyiben ismer olyan főemlőst, amelynél még alig csak pár órája állt be a teljes és visszafordíthatlan agyhalál és hajlandó lenne segédkezni egy nemes ügy érdeklében, jelentezzen szerkesztőségünkben, köszönjük.

Visszakanyarodba a teljesen tunya történések tengelyére, két alapvető dolgot vártunk a meccstől, a 4-2-3-1-et, illetve a presszinget, meg is kaptuk mind a kettőt. Ha a stílus felől közelítjük meg a meccset, akkor úgy éreztem magam az első percekben, mint amikor egy nagycsapat ellen agyig felhúzott BR féle Liverpoolt látnék. Daráltak, mintha nem lenne holnap, úgy is mondhatnánk, hogy fürge vörös róka lábak taposták a pályát, mert hip hop, jött Klopp.

Claynek és az emmázóknak is köszmá, amúgy az utóbbi öt év legszarabb viccével szeretnék én is boldog szülinapot kívánni a Fonatnak, rózsákat az öltözőmbe, a Kassai Tóth Csaba bokaszalagrendet tegyétek a vitrinbe, gyalog.

Egyrészt jót tett a csapatnak, hogy – már csak az edzőcsere miatt is – lekerült róluk az állandó nyomás, mert tényleg mindenki azt várja, hogy mi fog folyni itt Gyöngyösön. Másrészt azért az is kiderült, hogy ezeknek a játékosoknak úgy egyébként marhára nincs ellenére egy kemény presszing, csak az kell hozzá, hogy ne ne a vereséget akarjuk elkerülni, hanem akarjunk valamit csinálni is a meccsen. Ezt sirattam már fél éve BR-nél, hogy ne csússzunk be a passzivitás mocsarába, végre látszott, hogy van egy terv, hogy hogyan akarjuk megverni az ellenfelet. Oké, nem jött be, de ez nem is baj, a stílus kézzelfogható elemei már látszódtak azért.

Lallana élen járt csahos kutyaként lökhárító kergetésben, ami a legjobban tetszett, az a double pivotunk játéka volt. Oké, Lucas tényleg ne lőjön kapura, de sokszor magasan fölléptek, a megszerzett labdát meg nem szórták el, Lucas pl. többször passzolgatott nagyon higgadtan Skrtellel hátul, segítve ezzel a labdakihozatalt. Ha Origi kapufája bemegy, akkor gól, Kanenek is volt egy ziccere a túloldalon, mondom, alapvetően egy elég nagy döntetlen volt ez az egész meccs, ha reggelig játszunk, akkor is.

A második félidőre, főleg a közepére azért kiütközött a fáradtság, amit ez a fajta stílus magával hordoz. Cou sajnos egész meccsen ezt a fajta fásultságot viselte páncélként, nem tudom, hogy Brendy maci hiánya okozza-e nála ezt, vagy csak nem annyira találta még a helyét úgy, hogy többször inkább a szélre szorult. Talán ha Firminoval összeszoknak végre elöl, vagy Klopp kicsit többet ölelgeti, tudja a pék.

A meccs egészét nézve kaptunk egy felkészült, hozzánk hasonlóan sokat futó, kicsit talán jobb formában lévő Tottenhamet, akik ellen a meccs nagy részében pariban voltunk. Minyon szépeket védett, pontonként begombolta a nyakán a neueringet, a védelmünk meg nem volt szarabb, mint korábban, sőt. Skrtel helyenként szépen lépett fel, okosan passzolt és voltak fontos elfejelt labdái, máskor meg lepattant a csirkecombú Bödéről, meg csinált egy-két komolyabb hibát, de úgy en bloc én nem éreztem azt az állandó parát, hogy mikor kapjuk már meg a szokásos gólunkat a semmiből. A középpályánk nekem nagyon pozitív csalódást okozott, ezért nem szabad Cant CB-nek pazarolni, kíváncsian várom, hogy Hendó hova is fog illeszkedni. Milner nálam még mindig vízhordó, támadásban én nem erőltetném, Lallana nagyon akart, de sokszor túlkombinál, Origi meg hiába gyors és helyenként meglepően ügyes, ha agyban lassú. Meg nem is valami okos.

Ekkora országos x-faktoriálison nincs mit túlbeszélni (labdabirtoklás 48,6% / 51,4%, lövés 13/12, passz pontosság 75%/75%, sikeres csel 12/12, stb.), jó az egy pont a KFC pokolból, az épülő ház alapjai már látszanak, kíváncsian várom, hogy hogyan fog haladni az építkezés.