Visszavágtunk egy kétarcú meccsen

Sikeresen megnyertem magamnak a lehetőséget, hogy mondhassak valami okosat egy olyan meccsről, amiről nem lehet semmi okosat mondani. Igyekszem majd nem túlhasználni az ilyenkor ellőhető közmondás-adagot. Nézzük gyorsan, melyek ezek. Idény eleji forma: nos, ez nem csak nálunk, mindenkinél megvolt, akiket láttam a hétvégén. Mind a Tottenham, a MU, a Chelsea, az Everton, mind minálunk látható volt. Igazából egy szar meccsen nyertünk egyetlen pillanatnyi zsenialitással Coutinhotól, így lehetne nagy hangon jönni, hogy visszavágtunk, vagy a győzelemmel, és így a jó szezon kezdettel, de egyiket sem érzem fairnak a mutatott pocsék játék fényében. Igyekszem nem túl sok következtetést levonni egy meccsből de nézzük, hogy mit lehet egyelőre funfactként levonni:

Nem volt egy érdekes meccs. Azonban az igen, hogy a BR éra alatt megszokotthoz képest a védekezésünk jó volt, míg a támadásunk pocsék. Megnéztem, annyira nem kiemelkedően kevés, de ritkán szoktunk csak 7 lövést engedni az ellenfeleinknek (ez így a 15.-ik legkevesebb BR alatt), míg a támadásunk ritkán szokott ennyire nem működni a 8 lövési kísérletünk a BR-éra nyolcadik legkevesebbje (vicces módon 4 győzelem, 4 vereség a mérlegünk ezeken a pocsék támadású meccseken), azaz kifejezetten nagy kontraszt volt a védelmünk és a támadásunk produkciójában. Ennek leginkább a szezon eleji formán kívül ahhoz volt köze, hogy BR inkább akart nem kikapni, mint nyerni ezen a meccsen és ehhez alakította a taktikát is.

Élesben most láthattuk először az idei évre lehet, hogy majd jellemző 4-2-3-1 és 4-1-2-3 hibrid formációt, amivel már a sörmeccseken kísérletezett BR. Mint azt láthatjátok, a piros vonalakkal jelölve Milner, Hendó és Cou relatív helyezkedésétől függően volt hol inkább 4-2-3-1 hol inkább 4-1-2-3 Hendóval controllerként. A meccsen a hibridből a 4-2-3-1 volt az, ami inkább dominált. Hendó a csapatunk motorja és tavalyi gólpasszkirálya volt az, aki folyamatosan hátul maradt és gerrard-i erényeket csillogtatott (sajnos a rosszat, hiszen a 5/12 mutatója Hollywood passzokból egyrészt baromi sok, másrészt elég pontatlan, így hiába lett ő a csapat legtöbbet passzoló játékosa, kifejezetten karcsú 79,4 százalékos pontosságot pontosabban pontatlanságot villantott) és azzal, hogy folyamatosan hátul volt, teljesen kivonta magát támadásokból. A b2b futópárja Milner, szintén a formáció sajátosságának köszönhetően rendszerint a DP-ban mellé volt kötve, így igazából nem meglepő, hogy az alábbi statokat produkáltak: Milner 4 sikeres szerelés, 0 interception, Hendó 3 sikeres szerelés, 1 interception, azaz védekezésben jók voltak, de cserébe ketten együtt 1 kulcspassz (Milner) tudnak felmutatni 0 lövés és 0 csel kíséretében, azaz abszolút nem véletlen módon védekezésben jók, támadásban pocsékok voltak. Ez az állapot egészen Can beállásáig így is maradt. A csapat és a Milner, Hendó duó is megélénkült Can beállásával, hiszen innentől fogva a hibridünk inkább emlékeztetett 4-1-2-3-ra Cannal controllerben, ezzel lehetőséget teremtve a duónknak, hogy előremenjenek. Egyből megélénkült a meccs és lettek helyzeteink, amint látjuk nem közvetlenül a duónktól, de BR taktikai váltásától. A következtetésem ebből, az hogy ma BR hiába nem cserélt 3-at, bizony jól nyúlt bele a meccsbe. No meg továbbra is hozza magát az egyébként nem túlzottan igaz népi megfigyelés, hogy BR alatt jobb a csapat, ha nem 4-2-3-1-et tolt, hanem 4-1-2-3-at.

A szezon szerintem legfontosabb kérdése lesz, hogy a csapat idomul Bentekéhez vagy Benteke a csapathoz. Továbbá, hogy Coutinho megtanul-e Benteke típusú csatárral játszani, ha nem akkor meddig fognak együtt szerepelni, illetve ki fog kimaradni. Egy meccsből nem akarok és nem is lehet következtetéseket levonni, így jöjjenek a funfactek: Először a pozitívak. A csapat semmivel sem adott be Benteke miatt többször, sőt a 12 beadás az abszolút nem sok, inkább kevés. Maga az, hogy volt 59 hosszú passzunk nem több, mint a sok éves átlag, így Benteke jelenléte nem igazolta a mai meccsen a félelmeket. Mondjuk a csapatszintű 80% alatti passzpontosság ellenben kifejezetten pocsék.

Minyon passzai az elmúlt évekből (LongB az csak a sikeres hosszú lasztik száma)

Azonban jöjjön az árnyoldal: Minyon játékára bizony kihatott Benteke, a 27 passzából bizony 24 hosszú volt, amiből és ebből csak 11 volt pontos, így a nálunk megszokotthoz képest egy jó 10%-ot esett a passzpontossága. Számomra bosszantó volt, hogy egy-egy kidobás vagy védőknek rövid passz helyett folyamatosan a Benteke fejét kereste.

A másik maga Benteke, aki a mai meccsen pontosan azt hozta, amit a Villában meg tőle megszokott, megnyerte a fejpárbajait (7 nyert fejpárbaj) és semmivel sem passzolt többet vagy pontosabban, mint szokott (31 passz és 58,1%-os pontosság, pontatlanság). Ha ez, így marad, az nem lesz jó nekünk. Kíváncsi vagyok, hogy merre fog ez mozogni.

Összegezve egy pocsék meccsből pontosan annyi kérdőjellel, aggodalommal jöttünk ki, mint amennyivel nekiindultunk. (A megszerzett három pontot leszámítva… – macca8)