Levél egy palack mellé

Szevasz, Stevie.

Régen dumáltunk. Most is ott porosodik a jakuzzi mellé bekötve a piros telefon, ahol BR időnként felhív minket, ha nem érti még google translatettel sem, hogy mi a pék az a borsófőzelék. Nem sokat csörgött ez az ördögi masina mostanában, de az eredményeket látva, ezt azért meg is értem. Bocs, hogy ennyit foglalkozunk veled az utóbbi időben, gringow kollégával egymástól függetlenül ragadtunk tollat ugyan abban a témában, de be kell látnod, az események tükrében mindenki azzal jár a legjobban, ha kibeszéli magából a traumát.

Hol is kezdjem. Talán ott kéne, amit szerintem relatíve kevesen említenek neked így direktbe, hogy ezt kurvára elcseszted. Na nem mintha ezt te nem tudnád pontosan jól, minden nap, amikor öt másodpercnél tovább becsukod a szemed, ez a pár pillanat pörög az agyadban, végtelenítve, mint egy rohadt gif a posztjaimban, amit nem lehet kikapcsolni. Érzed a talpadban még most is, ahogy a labda átsuhan alatta, aztán a gyomrodba hasító érzést, mint amikor nem tanultál a suliban és a tanár pont téged hív ki felelni. Tudom, mert én is ilyen srác vagyok. Hasonló dolgokat csinálok én is a pályán, én is mindig a 8-asban játszom és én is napokig tudok őrlődni, ha a céges focin vagy a villanyfényesen elcseszek valamit. Azért azt is tudjuk, hogy az én labdarúgásra használt képességhalmazomat a tiédhez hasonlítani elég nagy arányban fedi az istenkáromlás fogalmát, de egymás között vagyunk, tán nem haragszol meg, gyenge analógiám amúgy is a dolgok mentális részére irányult.

Sokan, sokféleképpen próbálták kihúzni azt a mérgezett hegyű tőrt a hátadból, amit a római politikusok bevett szokásával ellentétben magadnak sikerült felhelyezned, de azt azért mindenképpen be kell látnod, hogy az esettől függetlenül vannak dolgok, amikről nem te tehetsz. Példának okáért arról, hogy Suarez és Sturridge teljesen elfogyott a bajnokság végére. Nem csak annyira, mint a többiek, nem csak a korábbi, mindenki által bő nyállal körbeimádott üstökösi pályájukhoz képest, de egy nettó Premier League csatárpároshoz képest is elég gyéren teljesítenek. Külön vicces, hogy Suarez meccsek óta kb. csak esni-kelni tud a labdával, ami senkit nem érdekel, amíg bekalamolt egyet a Norwichnak, neked viszont elég egy megcsúszás. Ilyen ez. Nem te tehetsz arról, hogy Hendersonból pont a szezon végére jöjjön ki az állat, hogy aztán nézhessük Lucast, ahogy egy telefosott búvárruha indulósebességével és fürgeségével galoppozza végig a meccseket, számomra a posztjától elvárt releváns hozzáadott érték nélkül.

És még fejlődtél is, vénségedre. A tavalyi kiírásban még te verted bele a sok közül az utolsó szöget a szezon koporsójába a kihagyott tizivel a WBA ellen, idén viszont csak egyszer hibáztál a mészkörről, akkor is már mindegy volt. Ezt az egész kontroller dolgot is szépen megtanultad, bár az is kiderült, hogy ezen a poszton nem az számít igazán, hogy mit csinálsz jól, hanem az, hogy mit nem baszol el. Oldalra passzolni meccseken át a hülye is tud, mi? Persze.

Lenne viszont valami, amit megtehetnél. Itt van ez a meccs a Kristály Palack ellen, ahol a győzelmen kívül lenne egy apróság. Mindenki köpködi Mou-t azért, amit szeretett játékunkkal tesz, azonban az ő személye számomra nem más, mint a labdarúgás mint üzlet illetve mint vallás oldalról az előbbi metaforája. Amíg minden meccsen ennyi pénz forog kockán, amíg befektetők és/vagy buzi oroszok/arabok rángatják a csapatokat mint egy marionett bábut, addig mindig lesznek olyanok, akiknek csak az eredmény számít. Magát a focit nem értik ők, mert az igazi szépségét a játéknak a gólok, helyzetek sokasága  adja (rengeteg más mellett), nem a játék gyilkolása. Naiv álláspont? Lehet. De azért szar lehet nézni a sok kis Cselszkij drukker kisgyerek sírásra görbülő arcocskáját karácsony másnapján, amikor az ajándékba kapott Dinamo Transformert bárhogy hajtogatják, mindig busz lesz belőle. Ezért nem marad meg Mou egy csapatnál se hosszú távon és ezért nem kezd el szurkolni a Chelseanek egyetlen  épeszű 10 éves se az idei szezon miatt. Bezzeg nekünk. Oszt lehet, hogy a végén mi sem nyerünk semmit, de a szezon közben nem kevés haver/kolléga állított meg meglepődötten: „Te, nem is olyan szar csapat ez a Liverpool, én ezeket nézni fogom.”

A Palack is ugyan ezt a „célfutballt” tolja, csak kicsiben. Őket valamennyire felmentené, hogy ennyire képes a keret, de West Hamhez és a Stroke-hoz hasonlóan senki nem szorított pisztolyt a fejükhöz, hogy raklapszámra halmozzanak fel agyatlan pankrátorokat. A Swansea se sokkal több pénzből gazdálkodik, mégis tudnak focira hasonlító dolgokat csinálni, de ez mindegy is. Tudom, hogy mennyire rosszkor jött ez a megcsúszás, de a sok megfáradt frázis helyett én tudom, mi hozhat ki a letargiából: Ha keményen odabaszol nekik.

Régen volt már, hogy egy mongol horda vezéréhez hasonlóan dúltad fel a pályát tizenhatostól tizenhatosig. Látni akarom megint a tüzet a szemedben, ami hozzásegített annyi hálószaggató gólhoz és annyi piros laphoz. Most nem csak megverned kell őket, hanem azt akarom, hogy egy életre megjegyezze az összes sündisznóban védekező hülye gyökér a napot, amikor pályára léptél. Nem azt várom tőled, hogy okos csavarással kicentizd az alsó sarkot, hanem hogy addig rugdosd a labdát annak az átkozott élő falnak, amíg darabokra nem töröd valamelyik csereszabatos barlangi troll lábát, hogy a labda útjának végén tizenhárom norvég öregasszony se tudja befoltozni a hálót. Azt akarom, hogy ezek a játékosnak csúfolt vadszamarak heteken át verejtékezve ugorjanak ki az ágyukból begipszelt tagjaikat fogdosva, káprázó szemük előtt egy közelítő labda képével a kisagyukban. Azt akarom, hogy a szögletzászlóra tűzd a legnagyobb baromállat fejét, hogy amikor a következő „tipikus angol kiscsapat” jön hozzánk, pontosan tudják, mi vár arra, aki nem focizni, csak faragni jön ide. Azt akarom, hogy úgy fejeld őket seggre, ahogy azt az ex-evertonos, kizárólag könyöklésre homologizált mikrofon-imitárorral tetted, azt akarom, hogy Pulis kis piócái a meccs végén még vesedonornak se legyenek jók.

Láttad a harcosok klubját? Hülye kérdés, én is megnézem évente többször is. Az megvan, ugye, amikor a Ed Norton cirógatja egy kicsit Jared Leto buksiját. Azt akarom, hogy meccs után, mikor egy hanyag mozdulattal letörlöd az arcodról azt a néhány odaragadt vérfoltot és csontdarabot, a remegő kezű riporter meccs-értékelő kérdésére csak annyit válaszolj: [snip] „I felt like destroying a fucking Ikarus”

Nem a vigasztaló szó, a vállveregetés  meg az „annyit tettél már a klubért” szövegek fognak kihozni a gödörből, hanem ha keményen odacsapsz nekik. Elment a szezon? Miért, amikor Drogger homályba passzolt a WBA ellen, nem ment el két pont? Nem jut mindenki legalább egy ilyen bénázás? Tudsz már rajta változtatni? Nem. Jobb kedved lesz, ha végre nem a hátul osztogató jófiút játszod, hanem ripityára töröd azt a langymeleg ökörhugyozással félig töltött palackot üveget?

Tudod te a választ. Ezért arra kérlek, vedd föl a karácsonyra kapott kedvenc csúszásgátlós papucsodat, ballagj oda Brendihez és mondd meg neki, hogy tegye szépen vissza kontrollerbe Lucast, úgy is ez az egyetlen poszt, amit képes bejátszani, mert neked van egy kis elintézni valód. Meg azért szólj a SaSnak, hogy nagy unalmukban azért néha húzzák be a nyakukat.

All the best. Snip.