vörösfonat
Szombaton a kora délutáni meccsen ismét összemérhetjük erőnket a még mindig a Bagoly által vezetett Londoni csapattal. Az idei szezonos nagy pörgés még mindig tart egészen nyilvánvaló módon. A sérült helyzetünk sem változott érdemben, így azért nem lesz egy egyszerű mérkőzés ez.
Na, nem feltétlen a tegnapi Palace és Liverpool futball teljesítményének szimbólumaiként szánva ezeket a nagy szavakat. Sokkal inkább szól ez a poszt arról az unalomba fulladó, mégis albionian liverpooli izgalmakat adó 90 percről, mely alatt egy elméleti közgazdász, egy alkalmazott fizikus és egy statisztikus együtt élvezi a meccset egy sör…
Nagyon magabiztosan vettük a második lépcsőjét a bajnokságnak. Mindkét csapat taktikája nyitott könyv volt a meccs előtt, ennek megfelelően alakult a meccs is. Védelmünk Van Dijkkal és Alissonnal remekül teljesített, nagyon fontos győzelem ez, mivel se könnyű nem volt, se szép.
Csak, hogy egy klasszikust ferdítsek el. Van ugyan 3 A/4-s oldalnyi jegyzetem a meccsről, de most nem tudok ennél többet írni. Pedig nem is a szezon utolsó meccséről van szó. De most mégsem megy. Nem tudok, és őszintén nem is akarok sokkal többet, pedig rengeteg mindenről lehetne még írni. Elő…
Szevasz, Stevie. Régen dumáltunk. Most is ott porosodik a jakuzzi mellé bekötve a piros telefon, ahol BR időnként felhív minket, ha nem érti még google translatettel sem, hogy mi a pék az a borsófőzelék. Nem sokat csörgött ez az ördögi masina mostanában, de az eredményeket látva, ezt azért meg is értem.…