A súlytalanság gyönyöre
A Liverpool egész jól játszik mióta elment a szezonja. A társulat tegnapi előadása során hét lövésből négy gólos mutatóval fricskázta saját helyzetkihasználási statisztikáit, mutatott egy vintage Pepe Reinát és egy több mint biztató Coutinhot, illetve tisztán az első helyre repítette Luis Suarezt a góllövőlistán. Mi, szurkolók pedig hátradőlve élveztük mindezt.
Mielőtt elkezdenénk egy hetvenes évekbeli ivászatnál a Szovjetuniót ököllel szétverni akaró kelet-európai egyetemista buzgalmával negyedik helyet vizionálni szögezzük le, hogy tíz ponttal vagyunk tőle tíz meccsel a vége előtt, ráadásul azon a negyedik helyen nem is a QPR áll – így maradjunk annyiban, hogy nagyon rózsaszínnek kell lennie mindennek ahhoz, hogy meglegyen. A beharangozóban körbeírt „ne nézzünk körbe, csak süvítsünk előre” gondolat azonban már papírra vetve is szimpatikusnak tűnt, majd este visszaköszönt a Wigan Athletic pályáján. A meccs jó alapot adott egy szép tavaszi meneteléshez, és miután a Liverpool mostanában minden második évben szeret is olyat csinálni, ezért bizakodhatunk további szép mérkőzések és eredmények felől. Ha valamilyen üzenete lehet egy idegenbeli 4:0-nak március 2-án, akkor ez az.
A meccs egy Stewart Downing fejesgóllal kezdődött amiről pont lemaradtam, de elhiszem, hogy megtörtént, mivel sokan állították egybehangzóan. Az előkészítés ahhoz a Coutinhohoz fűződik aki a következő találatot, Suarez első gólját is indította egy könnyed cselsorozatot követően, tökéletes ütemű kiugratással. Az új brazilunk eddig két meccsen játszott érdemben és egy gól – két gólpasszal végzett rajtuk, ami önmagáért beszél. Láthatóan elfáradt a hatvanadik percre és jól jött neki a csere, néhány kilo izom felrakása rá fog férni a nyáron az Angliában való helytálláshoz (anélkül ugye csak Stewart Downing képes helytállni), de amit Coutinho eddig mutatott az megerősítette azt az általános vélekedést a Liverpool háza táján, hogy a rossz nyári átigazolási időszakunkat egy igencsak jó téli követte. Az általa helyzetbe hozott Suarez nem lassított, alig több mint fél óra elteltével bevágta a második gólját is, már ha azt az elcsúszással tarkított, a Wigan kapusa által elég röhejesen bevédett szabadot gól bevágásnak lehet mondani. Kell néha ilyen is.
Néhány ránccal kevesebb
Miután fél óra után 3:0-ra vezettünk, minden súlytalanná vált. A Suarez mesterhármas azért persze jól esett, boldog nihilünkben afelett is könnyedén átsiklottunk, hogy az itteni kiugratás eléggé lesszagú volt. Reina védett néhány szemet gyönyörködtetően szépet és általánosságban hiba nélkül hozta le a meccset, melyekből utóbbi elég szokatlan mostanság. Lucasról jó szokása szerint először a statisztikákban turkálva vettük észre, hogy játszott (7 tackle, 92%-os passzolás), Joe Allen pedig ismét megmutatta, hogy feljebb tolva sokkal hatékonyabb tud lenni, mint DM-ként. Rodgers egy ritkán láthatóan támadó alakulatot küldött fel alapjáraton, ami jól is sült el a meglehetősen bárgyú és fogalmatlan Wigan ellen, ami néhány fejesen és két játékosuk kis híján összeverekedésén túl nem mutatott semmit. Szerethető pontja volt azonban a meccsnek, hogy a Liverpool sem mutatott sokat, mégis kiütéssel nyert. Elsőre érdekes is volt látni azt az elemzés közbeni számoknál, hogy a kapura lövési sort 8:7-re nyerték a hazaiak, de gyors visszapörgetés után ezen az estén tényleg nem tudtuk felidézni az óriási mezőnyfölényt annak rahedli helyzetével, profi helyzetkihasználásokat viszont annál inkább. Furcsamód ezt még jobb érzés is olvasni jelenlegi Pool szurker fejjel annál, mintha az állna itt, hogy huszonöt kapura lövésből rúgtunk be ötöt-hatot.
Jó mulatság, férfimunka volt.
