A súlytalanság gyönyöre

A Liverpool egész jól játszik mióta elment a szezonja. A társulat tegnapi előadása során hét lövésből négy gólos mutatóval fricskázta saját helyzetkihasználási statisztikáit, mutatott egy vintage Pepe Reinát és egy több mint biztató Coutinhot, illetve tisztán az első helyre repítette Luis Suarezt a góllövőlistán. Mi, szurkolók pedig hátradőlve élveztük mindezt.

Luis Suarez



Tavaszi hadjárat

Március másodika van, az ablakomon kinézve a kék eget, és a szikrázó napsütést látom, hófolt már a domboldalban sincs, és mintha már a fű is kezdene egy kicsit zöldülni. Egyre melegebb is van, ahogy a nap feljebb kúszik az égen, és  bár a fák még nagyon csontvázszerűek, egy-egy madárfütty már érezteti, hogy itt bizony tavaszodik. Ahogy természet feléled hamvaiból, egy kicsit mindenki új erőre kap, ahogy a téli szürkeség kivonul a fejekből, hogy átvegye helyét az ilyenkor még csak gyengéden melengető napfény, és pont ez az az időszak, amikor az ember ül a fűtött szobában, és világmegváltó terveket szövöget. Ezt tette Görgey 1849-ben, nem is eredmény nélkül, Kennynek is biztos átfutott valami szép az agyán 2 éve ilyenkor, szintén nem eredmény nélkül, és az én, egyébként is túlzottan optimista hajlamomra még rá is tesz egy lapáttal ez a szép idő, belegondolok, hogy miért is ne lehetne ez a mai nap egy gyönyörű tavasz kezdete? Olyané, mint a Kenny-tavasz volt, vagy akár még olyanabb. Pont a Wigan ellen kezdve? Miért is ne.



A 3 pont reményében

Mikor nyáron az Anfielden jártam, az idegenvezetőt kérdezte valaki, mit gondol, hogy kezdjük majd a szezont. We play against City, Arsenal, and United, that’s 9 points guaranteed. After we’ll get problems with the smaller teams, like Sunderland or Stoke. Aztán a 9 pontból csak 1 lett, de a kicsik elleni szenvedés bejött, ami persze nem nagy meglepetés, de elég unalmas. Most jön egy újabb ilyen meccs, egy újabb alkalom, mikor már egy kicsit felcsillan a szemünk, hogy igen, itt most talán meglehet a 3 pont. Újra elgondolkodunk, hogy akkor a 15 pontunkkal /12 meccs után/ szélsőséges esetben akár a 10. helyre is ugorhatunk, s végre lekanyarodhatunk a döntetlenek sivár országútjáról. Kár, hogy ez a Wigan ellen utoljára Benitez-zel sikerült, és nem is az utolsó meccsén.



A büntető büntető

Tegnap azt jósoltuk, hogy nem a Wiganen fog múlni, ha nem győzünk: igazunk is lett. Nehezen beszélhetünk igazságtalan eredményről, hiszen megint akadt néhány igazi ziccer, egy tizenegyes, a Liverpool pedig egyikkel sem tudott élni. A védelmünk továbbra is kiváló, Henderson és Downing pedig egyre jobb, de amíg nem tud valaki gólt lőni, ezek csak egy pontot fognak érni. Wigan – Liverpool: 0 – 0.



Nehéz így koncentrálni

Nehéz a tegnap történtek fényében a Wigan – Liverpool találkozóra koncentrálnunk, holott most ez a feladatunk: egy ma esti győzelemmel pontegyenlőségbe kerülhetünk a negyedik helyen álló Chelsea-vel, aki holnap este épp a Tottenham vendége lesz. Idegenben jók vagyunk, de a Wigan épp a nagyok ellen szokott meglepetést okozni. Rövid áttekintés a hétközi fordulóhoz.



Csüggedés helyett egy kis bosszankodás

Hatból öt, nem rossz egy középpályástól - forrás:skysports.comVan egy ősi, dakota közmondás, (melyet még egy sámán hagyományozott az utókorra) miszerint „ha nem rúgod a hálóba a labdát, nem fogsz gólt lőni”. Sajnos a nagy bölcsesség mögött valós tartalom rejlik: Suarez lendületes megindulásai, félelmetes szabadrúgása, Skrtel fejese, vagy Kuyt lövései egyaránt megkímélték a Wigan kapuját. Gerrard és Meireles kettős hiánya megmutatta, hogy a középpályán bizony komoly problémák merülhetnek fel nélkülük. A lelkünk sötét bugyraiban viszont tudjuk, hogy igazságos eredmény született ma délután az Anfielden. Csüggedésre azonban nincs okunk, legfeljebb a bosszankodásra.