Vörösre kövezett út /1
1892! Ennyi idő távlatából baromi nehéz elképzelnünk vajon mi is játszódhatott le a XIX. század végén társadalmi és kulturális szempontból, de annyi bizonyos, hogy rendkívül izgalmas korszaka volt az emberiség modern kori történelmének. Az ipari forradalom lecsengett, az ember kényelmére alakította a hétköznapi életét. Az elegancia és a díszítettség uralkodik az
európai divatban, a tehetősebbek négykerekű önjáró szekereken pózolnak a macskaköves nyugat-európai fővárosi utakon a hatalmas méretű kezdetleges állókép-rögzítő masinák előtt. Nem, nem volt “share” billentyű rajtuk…!
Team of all Macs – A kackiás bajusz szponzoti előírás
Épphogy felfedezte Röntgen a sugarát, Becquerel pedig a radioaktivitást (köszi), mikor Észak-Amerikából lassú, fertőző gazdasági depresszió áramlik szerte a világba. Liverpool sötét utcáin az unatkozó értelmiségi a legújabb őrület részeseként bújja a magazinokban a rettenthetetlen és félrevezethetetlen Sherlock Holmes történeteit, szuperhős született!
Imigránsok áradata lepi el a várost, amelynek kikötője már a század elején a világ kereskedelmének 40%-át felügyeli. Valaki felfedezi, hogy milyen izgalmas vörös téglából épületeket emelni, és lelkesen gyakorolja hobbiját addig, míg hatalmas városrészeket nem áraszt el velük. Hol van még a Liver Building ekkor?
Liverpool belvárosa az 1890-es években
Ebben a miliőben éldegélt egy szerény, sodort bajszú, bőnadrágos sörfőző, nevezetesen John Houlding (itt jobbra), aki hogy-hogy nem, birtokolt egy futballpályát is az Anfield Roadnál (csak ne szaladjunk el emellett a dolog mellett! Sörfőző futballpálya tulajdonos, 1892-ben! Classic!) Hát ez a figura a felelős többek között azért a kárörvendő bizsergésért a bal fülcimpád alatt, mikor Steven Gerrard mesterhármast rúg az Evertonnak! Történt ugyanis, hogy Houlding megbeszélésre hívta a pálya bérlőit, akiket éppenséggel Everton FC-nek hívtak, és felvázolta előttük a tervét, hogy már pedig mostantól a futballmérkőzéseken csak az ő sörét lehet fogyasztani (logikus), meg különben is, fizessenek mostantól £150-tal magasabb bérleti díjat, mert Párizsban ő látott egy ilyen új, önjáró szekeret, amilyenje még nincsen!
Mondani se kell, hogy az Everton FC-nek ez annyira se tetszett, mint Downingnak a balhátvéd poszt, és Március 12-én elköltözött az Anfield Roadról és meg sem állt a Goodison parkig hála a jó ég. Három nappal később Houlding 500 fontért bevásárolt 13 skót labdazsonglőrt, és futballklubot alapított. Elvégre a sörnek fogynia kellett!!
Ez volt a “Team of all Macs”, a LIVERPOOL FC! A 13 játékosból 8 viselt tipikus “Mc”-kel kezdődő skót vezetéknevet. Kirívó dolog volt ez ám, a Liverpool FC vált ezzel az első csapattá amelyik teljes egészében külföldi játékosokból állt. Ez persze akkor sem nagyon zavart már senkit… A csapat a megyei bajnokságba nevezett, az első pár szezonban még az Everton kék-fehér szerelését használva. Az első mérkőzésükön sima 7-1-es vereséget mértek a Rotherham csapatára, jegyezzük hát fel a csapat történelmi első gólszerzőjét, ő volt Malcom McVean. Ez nem volt bajnoki ugyan, de az szintén hasonló sikerrel záródott (8-0 egy bizonyos Higher Walton nevű csapat ellen), és hölgyeim és uraim, a LIVERPOOL FC első tétmérkőzésének első gólját nem más szerezte, mint “Kovács KO-KO” John Smith! (Tényleg!)
Ilyen start után remekül alakult az első szezon is, rögtön sikerült a feljutás a Második Divíziónak nevezett ligába, amit aztán rögtön kiesés követett, csak, hogy utána újra feljusson a csapat. Rettenetesen hullámzó teljesítménynek tűnik, de ne felejtsük el, hogy bizonytalan gazdasági helyzetekben, nem a mai értelemeben vett profi játékosokkal, ekkoriban talán nem is létezett futballklub, amely futószalagon szállította volna a sikereket.


Ezekben az években épült, és kapta az Anfiled déli lelátója a KOP nevet, megemlékezésül a Dél-Afrikában, Spion Kopnál elesett Mersey-parti katonák emlékére.
1907-ben retrosítottak a mezen, a piros felső-fehér nadrág kombó ugyan megmaradt, de újra előkerült a szertárakból a fekete sportszár, és ezúttal maradt is három szezonon át. Három rettentő változatos szezonon át. 1909-ban csak-csak sikerült bentmaradni a ligában, hogy aztán egy évvel később a Pool 5 ponttal maradjon le az újabb ligagyőzelemről az Aston Villa mögött. A csapat gólgyárosait Stewartnak, Hewittnek és Parkinsonnak hívták, szép lassan töltődött fel hát a csapat angol játékosokkal. 1905-ben a Liverpool 6-szor talált Sam Hardy kapujába a Chesterfield FC ellen, mindezek ellenére a fiatal kapus olyan meggyőző teljesítményt nyújtott a bajnokságban, hogy a következő szezonban a Liverpoolban FC-ben találta magát (£300 átigazolási díjért!). Az első kapuslegendánk 219 meccsen szerepelt a csapatban, 21 válogatottságig vitte és megkérdőjelezhetetlenek az érdemei az 1900-as évek végén és a 10-es évek első felében elért sikerekben. Kortársai egytől egyig elismerően nyilatkoztak róla, az a fajta kapus volt, aki a labdarúgás bármely korszakában világklasszis lett volna.
Sam Hardy akcióban
Rengeteg siker, izgalom és kudarc döcögtette tehát Houlding csapatának útját az első két évtizedben, és nem lehet eléggé hangsúlyozni a folytonosság és a szintentartás teljes hiányát. A
Liverpool 5 éven belül két bajnoki címet focizott össze, a közte lévő években viszont kétszer is megjárta a másodosztályt. Természetesen ez a tendencia nem csak a Poolra érvényes, és ez fokozottan izgalmassá tette egy-egy szezon kezdetét. Ki, hányadik helyen végez, megjósolni sem volt lehetséges. Az eredmények sokkal inkább szóltak a pillanatnyi formáról, egyéni teljesítményekről, és az érzelmekről, amit a csapatok közötti rivalizálás szült.
Folyt. Köv.
_________________
A hiánypótló poszttal juango örvendeztetett meg minket, természetesen egyből leközöljük a folytatást is, amint kijön a nyomdából.