Everton: az örök harmadik
Itt a városi derbi, itt vannak a piros lapok, a bírózás, a látványos gólok, a katarzis és az agónia. Elsüthetőek a klasszikus derbi-közhelyek, bejátszható a párás tekintetű múltidézés kártyája, de mi most egy kicsit máshonnan közelítjük meg a Liverpool-Evertont. Mert a két nagy kérdés az, hogy hol van a hiba az Moyes-ék programkódjában, és ha megvan, kijavították-e már. Reméljük, nem.
Az Everton nagyon bekezdett idén, tizenöt ponttal jelenleg az ötödik helyen állnak. De aki véletlenül azon aggódna, hogy az Everton most már a BL-ig nem fog megállni, azokat ezúton szeretnénk megnyugtatni, hogy szeretett városi riválisunkat továbbra is David Moyes vezeti. Habár rendkívül jól esik ez az állandó és némileg indokolt gonoszkodás, azt azért hozzá kell tennünk, hogy a szűk keretek közt Moyes a lehető legtöbbet hozza ki ebből a csapatból.
Persze nem ellenünk. Az Everton évek óta egy mentális gáttal küzd, akárhányszor csak megpróbálja ezt a városi derbidolgot: vagy mi kalapáljuk el őket, vagy ők kalapálják el magukat, a lényeg az, hogy egyszerűen nem megy. A Liverpool ellen valahogy lefagy a gép, hiába nyomkodják a restartot, a rendszer nem válaszol.
A mentális gát nem más, mint a megszokás, a tradíció. Tény, hogy az Everton ma egy jóval érettebb és összeértebb csapat, mint a Liverpool: a manager tíz éve dolgozhat nyugodtan, a csapat alapjai pedig viszonylag szilárdak. Minden esélyük megvan rá, hogy győzzenek. Mégis, az Everton képtelen kiszakadni a harmadik számú liverpooli csapat skatulyájából. Már eleve úgy várnak egy derbit, hogy tudják, nekik itt most veszíteniük kell. Ha pedig győzelemre állnak, megijednek, hogy “húha, ennek nem így kellene lennie”. Valahol nagyon igazságtalan az Everton vergődése, mert nem a két csapat valós erőviszonyát, hanem egy rég nem igaz (vagy legalábbis nem úgy igaz) állítást reprezentál. Az Evertonnak talán még sosem volt ekkora esélye arra, hogy legyőzze a Liverpoolt, de amíg ezt nem óhajtja elhinni magáról, addig nem is fog neki sikerülni, márpedig Moyes tíz éve eredménytelen ezen a téren. És ezt mi igazából nem is nagyon sajnáljuk.
A bírózás körét sajnos mégis meg kell futnunk, de csak hogy felhívjuk rá a figyelmet, nem minket utálnak, hanem a várost. Van, hogy pusztán a szurkolói részrehajlás, van, hogy a pillanatnyi elkeseredés mondatja valakivel, az ő csapatát márpedig utálják a bírók. Esetünkben azonban a számok is azt mutatják, hogy nyolc forduló elteltével nincs a teremtésben nagyobb vesztes, mint mi. Aktuális ellenfelünk, az Everton sem épp az FA kiskedvence, de a hét negatív és két pozitív irányú tévedés csak a 19. helyre volt elég.
A kezdőnket illetően nem sok meglepetésre számítunk, egyedül a kapusposzton merülnek fel kérdések: a Twitteres források szerint Reina helye továbbra is biztos a kezdőben, de az Everton ellen még kérdéses lehet játéka. Ezek alapján a szokásos: Reina, Wisdom, Skrtel, Agger, Johnson, Allen, Sahin, Gerrard, Suso, Suárez, Sterling tizenegyre számítunk.
Hogy jó meccs lesz-e a Liverpool-Everton? Biztosat nem tudunk mondani, de az elmúlt években mindig izgalmas volt: a piros lap garantálható (ez a PL legtöbb pirosat látott párosítása), a gólok is, feszültség pedig a megszokott szinten lesz. Kell még valami egy jó angol derbihez?
