Minden a helyén

A Norwich nagylelkű védelme is közrejátszott abban, hogy ilyen látványos körülmények közt szerezzük meg a szezon első győzelmét, de szükség volt mindehhez az év eddigi legjobb kezdőjére, egy elszabadult Suárezre és Rodgers elképzeléseinek tökéletes megvalósítására is.

Maximálisan elégedettek lehetünk, mert az öt gól mellett a 700 passzunk, és az ehhez kapcsolódó 90%-os pontosság, a a 16 kapura lövésből szerzett öt gól mind nagyszerű számok. A csapat látványosan játszott, gyorsan és okosan adogatott, néhány kombinációnk (pl. Suso-Suárez) pedig már-már egy nagycsapat játékát idézte.

A jobb szélső egy 18 éves, a bal szélső egy 18 éves, a jobb back egy 19 éves srác – és ami talán az egészben a legmegdöbbentőbb, ez egyáltalán nem volt érezhető. Sterling, Suso és Wisdom olyan simán vették fel a játék ritmusát, olyan jól illeszkedtek a csapatba, mintha már a harmadik szezonjukat nyomnák le ugyanabban a csapatban, ugyanazon a poszton.

Rodgersnél nincsenek szenttehenek, Enrique és Downing úgy repültek a kezdőből, mintha ott se lettek volna: nem teljesítesz? Lecseréllek egy 18 éves srácra. Kevés a játékosunk? Nem érdekel, van oda is egy fiatalunk. Kell ahhoz a sokat emlegetett tökösség, hogy valaki kirakjon a kezdőjéből két, több éves PL-tapasztalattal rendelkező játékost néhány fiatal kedvéért. És állati szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy pont ilyen managerünk van.

A középpályánk egyszerűen büntetett tegnap, ez az Allen-Sahin-Gerrard hármas simán ott van a legjobbak közt: látványos, kreatív, a pontos passzok művészetét pedig mintha az anyatejjel együtt szívták volna magukba. Öröm volt látni Gerrard játékát is, aki egészen idáig nem nagyon tudta felvenni BR ritmusát.

Az első hármasból egyedül Sterling lógott ki, de róla valószínűleg annyi videót néztek meg a Norwichnál, hogy külön védőt kapott az árnyéka is. Susóval kapcsolatban két kérdésre keressük a választ: 1. hol tett szert PL-tapasztalatra ez a srác? 2. miért nem volt már eddig is a kezdőnkben?

Suárez tegnap 90 perces összefoglalót adott magáról: gyakorlatilag minden mozdulatában gól volt – pipa. Megint nem kapott meg egy jogos tizenegyest – pipa. A meccs legkönnyebb helyzetét kihagyta – pipa. Tizenöt másodpercre rá bevágta a szokásos szerel, befűz, jobbkülső mozdulatsorra épülő gólját – pipa. Meglőtte a mesterhármasát a Norwich ellen – pipa.

A két gólról is meg kell emlékeznünk, hiszen az idejét sem tudjuk, mikor úsztunk meg meccset kapott gól nélkül. Az első ugyan Reináról pattant ki, de nehéz teljes szívvel őt vádolnunk: egyrészt annak a lövésnek már el se kellett volna jutnia a kapuig, másrészt inkább az lett volna a csoda, ha bárki megfogja, harmadrészt a második hullámban érkező Norwich-játékosokat senki nem fogta. A második gólt pedig simán nem kapjuk meg, ha a másik térfélen vagyunk, Skrtel szemlátomást a napsütés miatt nézte el a labdát, és Reinát sem segítette az arcába tűző Nap. Szóval nincs kapuskérdés, hogy tanult Arsenalos ismerőseinket idézzük.

Összességében elégedettek lehetünk, még úgy is, hogy ez a Norwich nem volt igazi ellenfél: a helyzeteinket kihasználtuk, 67%-os labdabirtoklással, látványos összjátékkal és folyamatosan járatott labdával esélyt sem adtunk nekik. A kérdés, miszerint a visszaálló csapatok ellen mit kezdünk, továbbra is nyitva áll, de ettől függetlenül jó volt látni egy új, látványos Liverpoolt.

Képek: liverpoolfc.com