A menő csapatok csatár és kapus nélkül játszanak

A tegnap délutáni mérkőzés talán legfájóbb pontja nem is az volt, hogy Suárez megint orrba-szájba kihagyott mindent, vagy hogy egy 17 éves srác megint jobban játszott mindenkinél, sokkal inkább az, hogy a problémák megoldása helyett folyamatosan csak újabbakkal találkozunk. Ahogy a Twitteres poén mondja: már csatár nélkül is bátor dolog volt kiállni, na de kapus nélkül?…

Az Arsenal tegnap úgy kontrázott le/szét/össze/ minket, ahogy csak akart, ami annak köszönhető, hogy továbbra sem sikerült megérteni Rodgers presszingről alkotott elképzeléseit. Az agyatlanság egyébként lassan tradicionális jellemzője a mindenkori Liverpoolnak, ebben a rendszerben pedig ez még látványosabb: ha azt hívjuk letámadásnak, hogy a játékosaink kapát-kaszát elhajítva nekirohannak a labdásnak, vagy ha azt hívjuk támadásnak, hogy teljes sebességgel az ellenfél kapuja felé indulunk, oszt’ ott lesz valami, akkor még elképzelhetetlenül sok ilyen tegnapi tehénlepény vár ránk.

Ebben az egészben a legszomorúbb az, hogy maga szeretett kapitányunk, Steven Gerrard jár élen az idiotizmusban. A középpályás labdatartás megátalkodott ellenfele ugyanis továbbra sem sejti, hogy 1. a “rohanok a kapu felé, kiadom szélre, aztán várom a fejest” támadási felálláson kívül létezik másik is 2. a “már három másodperce itt állunk, nosza, adok egy kockázatos labdát csak hogy előrébb jussunk” gondolata szöges ellentétben áll a labdatartással. Mert hát hogy a rákba lehetne egy labdatartásra helyezett védelemmel védekezni, ha nem tartjuk a labdát. Nem? De. Nem? De.

Ezt viszont még könnyen lehet orvosolni azzal, ha nem a középső folyosóra, hanem a szélekre rakjuk Gerrardot, vagy hú-most-nagyon-csúnyát-mondunk: a padra. Shelvey legalább kapisgálja a dolgot, pedig ő sem a Higgs-bozon kutatásában elért eredményei miatt került a kezdőbe. (Hendersont a kezdőbe!) De mit kezdünk Reinával? Megállíthatatlan lejtmenetben van 2010 óta, a 2010-12-es időszakot még átvészelte azzal, hogy semmit nem fogott meg, ami 50-50% alatt volt, mostanra viszont elértünk egy olyan fázisba, hogy már a bevédések is megjelentek. Lassan akkora kockázat a kapuban, hogy szívesen megnéznénk Jonest vagy Gulácsit is.

A minor problémákra viszont van gyors gyógyír: Sahinnak a kondiján kell dolgoznia, Suárez-Borini párost… Nem is folytatjuk ( most már igazán mehetne egy Romás és egy Ajaxos kazetta Rodgersnek).

Pozitívumok? Elég nehéz ilyeneket találni egy 2-0-ra elbukott hazai meccs után, de azért van egy: Joe Allen egész egyszerűen a legjobb középpályásunk Xabi Alonso óta. Pontos, tartja a labdát, olvassa a játékot, szerel, és mindezt ráadásul stílussal teszi. Szinte én szégyellem magam, hogy egy ilyen erőtlen csapat veszi körül.

Szóval van mit végiggondolni, de mindenki megmondta, hogy ez az út nemcsak jószándékkal, de öles pofonokkal is ki lesz kövezve. A három csapat ellen eddig olyan eredményeket produkáltunk, mint tavaly (a hazai-idegent figyelmen kívül hagyva), és – habár ez nem jelent sokat – a Swansea is csak az ötödik PL-meccsét nyerte meg. Mivel kizártnak tartjuk, hogy a walesiek játékintelligenciában előttünk járnának, türelmesen várunk. Mondjuk néhány pont sem ártana közben.

Képek: liverpoolfc.com