A film még nincs kész, de a kazetta már kapható

Komoly meglepetést okozott ez a tegnapi mérkőzés, hiszen egy félig-meddig működőképesre tákolt Liverpool helyett Rodgers tegnap már a nagyközönségnek szánt demoverziót adta ki, jelezvén a világnak, mire is gondolt a csapat jövőbeni játékát illetően. Gyors passzok, kreativitásban tocsogó összjáték és fullasztó labdafölény – ilyen lesz a jövő Liverpoolja. Reméljük.

Mielőtt azonban nekiesnénk a csapat teljesen jogos agyondicsérésébe, fontos megjegyeznünk, hogy Kenny alatt sem a Gomel-szintű csapatokkal voltak problémák, azok már akkor is négy, öt, hat gólt kaptak tőlünk. Nem véletlenül használtuk a demoverzió kifejezést: a tegnap mérkőzés inkább azt mutatta meg, hogyan, milyen stílusban képzeli el Rodgers a jövőben idelátogató csapatok elcsomagolását. Sokáig nem kell várnunk a komolyabb tesztekre, az első három hazai bajnokink ugyanis sorrendben: City, Arsenal, United.

És akkor vissza a dicséretekhez, mert abból ki kell osztanunk néhányat. Ott van mindjárt Suárez, aki úgy tűnt, mintha az új szerződésében foglalt háromszoros fizetése folytán az erőfeszítéseit is megtriplázta volna: úgy osztotta a kötényeket, mint más a visszapasszt, a Gomel védelme szinte nevetségesnek tűnt mellette.

A komoly erőt azonban nem ő, sokkal inkább a Borini-Suárez-Gerrard trió képezte: ők hárman rendelkeznek egy jó csatár pofátlanságával, azzal a pofátlansággal, ami azt mondatja valakivel, hogy “mi lenne, ha ezúttal sarokkal oldanám ezt meg, vagy ollózva, vagy egy esernyővel”. Ők hárman rendelkeznek azzal a játékintelligenciával, ami azt mondatja valakivel, hogy “mi lenne, ha ezt most odapasszolnám, a másik vissza, a végén meg befejezném”, és képesek ezt a gondolatmenetet menet közben is átadni egymásnak. A Borini-Suárez-Gerrard hármas képes felhő alapon gondolkodni, ott van a cucc a közös “cloudban”, ők benyúlnak, és látják, hogy mi lesz a társak következő lépése – és ha van három ilyen bevethető emberünk, akkor mocsok szar napot kell kifognunk, hogy egyikük se lőjön gólt (Dempsey ebben a hármasban lehetne csere).

Ezt a rendszert azonban hatékony középpályával kell támogatni, olyannal, ami tegnap háát, meg is volt, meg nem is. Lucas jól szűrt, Shelvey is ügyesen osztogatott, de rengeteg labdát adott el feleslegesen, az első félidőben visszavont Downing pedig lopakodó üzemmódban hozott le 45 percet (a második félidőben aztán a bal oldalról a jobbra tolódott a hangsúly, de Downing így sem volt túl látványos). A támadósor nagyon elvitte a showt, és igazán nem is kellett erőlködniük, de a középpálya még ennek tudatában sem volt valami meggyőző.

A védelem közepét felesleges dicsérnünk, Aggerék hozták a tőlük elvárt betonvédelmet, viszont a BR rendszerében komoly terhelés alatt levő Johnson és Enrique szokatlanul jól játszottak. Sőt, szemtanúi lehettünk annak a paranormális jelenségnek is, amint José Enrique többször is a jobb lábát használja valamire.

Összességében pozitív csalódás volt ez a tegnapi mérkőzés, nem vártunk ilyen meggyőző alakítást BR-től és a csapattól, viszont két dolgot hozzá kell tennünk: egy meccs nem meccs, a Gomel pedig sosem volt ellenfél. Ettől függetlenül a csapat megérdemli a dicsérő szavakat. Rodgers (újra) megmutatta, hogy milyennek képzeli el a Liverpoolt, reméljük, nem került túl magasra a léc.

Képek: liverpoolfc.com