Brendan Rodgers a jó választás

A Fenway Sports Group a klub jövőjét meghatározó lépésre szánta el magát, amikor a 39 éves észak-ír Brendan Rodgerst nevezte ki menedzsernek, aki ez elmúlt két szezonban a Swansea City csapatát irányította. Mi pedig úgy látjuk, hogy a vezetőség jól választott, és nemcsak azért, mert nagyon szép kelta neve van, hanem mert olyan vezetőedzőt sikerült szerződtetnie, aki megfelelő irányba képes vezetni a klubot az elkövetkező években.

A poszt a Nemzeti Sport mai számában is olvasható.

Azt már tavaly nyáron is tudtuk, hogy a bajnoki meccsek túlnyomó többségén a Liverpool labdabirtoklási fölényben lesz ellenfeleivel szemben, így akkor azt az elvárást fogalmaztuk meg a Kenny Dalglish–Steve Clarke edzőpáros felé, hogy ennek megfelelően építse fel a csapat játékát. Ez viszont nem sikerült nekik, szakmai szempontból tehát mindenképp indokolt a váltás, még ha a szívünk is szakadt meg.

A Liverpool legnagyobb problémája az utóbbi években, ahogyan azt már számtalan alkalommal leírtuk, hogy az egyetlen fegyver, amit hatásosan tud alkalmazni, a saját térfélen történő védekezésből kiinduló kontrajáték. Ez fekszik a keretnek, hiszen a PL egyik legjobb védelme mellett féltucat futóbolond áll rendelkezésre, és ez magyarázza az elmúlt évek sorozatos jó eredményeit a rangadókon, illetve a szenvedést a szerényebb játékerőt képviselő alakulatok ellen.

A fölényünket a 2011-12-es bajnokságban a legjobban az szemlélteti, hogy az európai topligák csapatai közül csak a Barcelona töltött több időt a labdával az ellenfél térfelén, tanácstalanságunkat viszont mi sem teszi nyilvánvalóbbá, mint hogy ennyi támadásban eltöltött perc (az összjátékidő 32%-a) alatt mindössze 47 gólt sikerült szereznünk – ez gyakorlatilag a bajnok Manchester City által termelt 93 gól fele. Ha a számokat nem figyeljük, a meccsek képe alapján akkor is szembe tűnő volt, hogy Kenny Dalglish csapata mennyire nem tudta, mihez kezdjen a labdával, felállt védelem ellen tanácstalannak mutatkozott.

Ez minden bizonnyal változni fog. Brendan Rodgers filozófiájának egyik alappillére, hogy játékosai jó döntéseket kell hozzanak, ez ugyanis talán még annál is fontosabb, hogy oroszlánként harcolnak minden labdáért. A brit labdarúgókról azt tartják, hogy úgy harcolak, mint egy sebesült bulldog, de a döntéshozó képességük is körülbelül ennek az állatnak a szintjén mozog – Rodgers viszont hisz abban, hogy egy játékos karrierje bármelyik szakaszában képezhető.

Szinte példátlan, hogy egy Egyesült Királyságbeli labdarúgó-edző Spanyolországban és Hollandiában tanulmányozza a játékot, Rodgers mégis ezt az utat választotta, mivel kollégái túlnyomó többségével ellentétben úgy gondolta, a focit nem úgy kell játszani, ahogyan azt a Brit-szigeteken teszik. Már abból a szempontból is különc, hogy beszél spanyolul, jelenleg pedig olaszul tanul, hiszen a legtöbb brit edző nyelvtudása kimerül az étlapon előforduló francia kifejezések ismeretében. Egészen más a megközelítése, idegen test az angol futballban.

Rodgers a Swansea-nál egy labdabirtoklásra épülő játékot honosított meg eredményesen, és legszemléletesebben a Liverpool ellen mutatta meg, hogy mennyire hatásos tud ez lenni – csapata a Premier League záró fordulójában könnyedén csinált hülyét a Pool középpályájából. Ha ugyanezt a szemléletet meg tudja honosítani az Anfield Roadon is, nagyon komoly minőségi javulásnak nézünk elébe, a feltételek ugyanis adottak.

Ha döntéshozó képességről és paradigmaváltásról beszélünk, nem mehetünk el a Liverpool tulajdonosa, John W. Henry személye mellet sem, aki a Boston Red Sox uraként hasonló szituációban találta magát tíz évvel ezelőtt. Akkor a baseballban teljesen új szemléletet meghonosító Billy Beane-t szerette volna csapatához csábítani – a jelenet egyébként a Moneyball (Pénzcsináló) című filmből lehet ismerős. Beane akkor ugyan nemet mondott, de módszerei alkalmazásával a Red Sox 86 év szünet után megnyerte a World Series-t.

Ha forradalminak nem is mondható Brendan Rodgers szemlélete, a zátony futballjától teljességgel idegen ez a tiki-taka. A benne rejlő lehetőségek és Rodgers képességei viszont egyértelműnek tűnnek: a Swansea gyakorlatilag másodosztályú keretével képes volt rá, hogy az oddszokba beleszarva, magabiztosan, saját játékát játszva lépjen pályára bármely csapat ellen a Premier League-ben.

Hogy a változásra hogyan fog reagálni a Liverpool, illetve hogy a keret milyen átalakításokra szorul az új játékstílus meghonosítása érdekében, az még kérdés, viszont jelen pillanatban nagyon szépnek tűnik a jövő a Mersey partján.