Eközben a NESV laborjában…

13 forduló maradt a Premier League 2011/2012-es kiírásából, a Ligakupa már a döntőjére vár, az FA-kupában pedig a hétvégén rendezik az ötödik fordulót azaz a nyolcaddöntőket. Hogy hol áll mindezekben a Liverpool? Az eredményeket nézve egyik szemünk sír, a másik megpróbál nevetni – de érzelmi reakciók helyett inkább azon törjük a fejünket, mit is akarnak, akartak Henryék.

Hetedik hely – jelenleg itt áll a Liverpool. Elsőre gáznak tűnik (másodikra is), de ha megnézzük a Premier League tabelláját, egészen elfogadhatóvá válik: alig négy pontra vagyunk ugyanis a negyedik helytől. Nincs itt veszve semmi! Örülhetünk? Az attól függ.

A Liverpool a konzisztencia kifejezéssel utoljára Hodgson alatt találkozott (konzisztensen szar volt), azóta viszont képtelen bármifajta állandóságra – talán egyedül a védelmet hozhatjuk fel kivételként (no meg a parádés hazai döntetleneket). Máskor persze hümmögnénk egy sort, esetleg a fejünket csóválnánk, most viszont ordítunk és az asztalt csapkodjuk: egy rakás tökkelütött manager, bénázó csapat és morális válsággal küzdő klub vesz minket körbe, mi pedig teljességgel képtelenek vagyunk ezt kihasználni.

A Chelsea jelenleg egy akkora nulla, amekkorára Abramovics érkezése óta nem volt példa: talán a Scolari-éra alatt, de Abrapapa akkor legalább gyorsan lépett. Most ott állnak egy csatárral, aki Liverpoolban hagyta az agyát (de nem nálunk, az biztos), egy öltözővel, ami szemlátomást nem érti a managert, és egy managerrel, akit akkora tehetségnek tartanak, hogy nem bírják kirúgni.

Ott az Arsenal, akik évek óta bizonyítják, hogy nincs akkora előny, amiről ne lehetne elveszíteni a bármit, legyen az a bajnokság vagy a Ligakupa-döntő (mondjuk ez utóbbi számban mi is esélyesek vagyunk).

És hát ott van ez a Newcastle. Jól igazoltak, Mike Ashley nélkül pedig már rég átharapták volna a torkunkat. De amíg ő ott van, addig szégyenletes, hogy a Newcastle képes előttünk állni a tabellán. No offense, Newcastle-fanok.

Ők vesznek minket körül, egy rakás szerencsétlenség, mi meg képtelenek vagyunk előnyt kovácsolni ebből. A United, a City és a Spurs nem a mi szintünk, de ezeket a nyomikat simán legázolnánk, ha… Ha vettünk volna valakit januárban. Erősítés nélkül csak a természetfeletti szerencsében, egy Aranylabdára törő Carrollban és hasonló, könnyen elképzelhető eseményekben reménykedhetünk.

Nem áll össze a kép, és ez idegesít szinte mindenkit: ha a hazai döntetlenjeink felét (4 meccs) győzelmekre váltottuk volna, most a Tottenhamet szorongatnánk. Ez nevetségesen kevés, figyelembe véve, hogy milyen csapatok ellen sikerült pontokat vesztenünk, és ezért érthetetlen, hogy miért nem erősítettünk januárban.

„…És akkor azt mondtam nekik, hogy fizetünk 35 millió fontot Carrollért. Érted, 35-öt!”

Nevetséges tapasz minderre a Ligakupa- valamint FA Cup-menetelés: tízből tíz szurkoló elcserélné ezeket a negyedik helyre. A Liverpool helye egyszerűen Európában, azon belül is a BL-ben van, ezzel még a legnagyobb ellendrukkerek is egyetértenek.

Mielőtt azonban zokogva párnáink közé temetnénk arcunkat, érdemes végiggondolnunk, mit is tett ez a relatíve gyenge csapat: újra ott vagyunk egy döntőben, újra esélyünk van megnyerni egy trófeát. 2007 óta nem kerültünk ilyen közel valamihez és ez hatalmas szó. Még hogy a Ligakupa nem ér semmit?! Ugyan már.

Ráadásul valami továbbra sem stimmel, és ez független a kupáktól. Egyszerűen nem áll össze a kép: Ayre nem állítaná céltalanul, hogy volt pénz, csak nem akartunk erősíteni. Kenny nem állítaná céltalanul, hogy nem akar erősíteni.

Két magyarázat is adódik: 1. idén egy pillanatra sem volt cél a negyedik hely 2. januárban módosították a terveket. Előbbinek ellentmond a média és a szurkolók irányába kommunikált kép, utóbbi pedig logikátlan a fent említett csapatok gyengélkedése, valamint a rendelkezésre álló pénz fényében. Mégis, az előbbi a valószínű, meg is magyarázzuk, miért.

„Az ott a negyedik hely kérem. Na az nem lesz meg idén.”

Henryék Ayre és Kenny kinevezésével már bizonyították, hogy tudják, szükségük van ránk, szurkolókra. Hallgattak és figyeltek, próbálták megérteni a helyzetet. Üzletemberek, akiket a profitszerzésen kívül nagyon nem érdekel semmi, azt akarják, hogy befektetésük megtérüljön, sőt, profitot hozzon. Ugyanakkor nem telhetetlenek: már rájöttek, hogy a klub hosszú távú sikere egyenlő az ő pénztárcájuk megtöltésével. A logika egyszerű: ha jó focit játszunk, visszajutunk a BL-be, jól szereplünk a PL-ben. Ha sokat mutat minket a tévé és jól is szereplünk a tévében, sok kis ázsiai kissrác fog focizni a mi mezünkben. Ha megveszik a mezt, azért jó, ha nem? Az is jó, mert a szponzor neve ott ragyog rajta. Ha sikeresek vagyunk, a szponzorok a mi mezünkön akarnak majd hirdetni. Szurkoló, manager, játékos, tulajdonos, szponzor – Bill, a Szentháromságot lecseréltük. Ez az evolúció.

Visszatérve Henryékre: ezeknek van tervük. Csak épp rohadtul idegesítő, hogy nem vagyunk benne biztosak, mi az. BL-t akartunk? Akkor miért nem erősítettetek? Nem akartunk BL-t? Akkor miért mondták, hogy azt akarunk? Igen, örülni fogunk, ha megnyerjük a Ligakupát, de mi nem ezt akartuk. Vagy igen? Kenny, miért vagy elégedett a keretünkkel, mikor sorra hozzuk a hazai ikszeket? Egyszerű kérdések ezek, mégis olyan érzésünk van mintha az élet értelmét próbálnánk megfejteni.

Feltételezve, hogy tervszerű ami történik, van egy racionális magyarázat jelenlegi teljesítményünkre: tudjuk, hogy Henry a fontolva haladás híve, mindent megvizsgál, mérlegel. Ez egy természetes velejárója annak, hogy relatíve nincs sok pénze, mégis a nagyhalakkal úszkál. Tehát mi van akkor, ha Henry nem egy csapatot, hanem egy kísérletet dobott össze? Összeraktak egy keretet, hogy megnézzék, mennyire elég ennyi pénz. Nem egy reménykedő “hátha bejön” sóhajjal vágtak neki az évnek, hanem egy kíváncsi tudós “no nézzük, meddig jutnak” attitűdjével. Ha összejön a BL, hümmögnek és új kísérletet állítanak össze, ha nem, akkor visszaülnek a tervezőasztalhoz. Újraterveznek több tapasztalat és tudás birtokában.

(Itt kell megjegyezzük: Downing, Henderson és Carroll is az elvárt szint alatt teljesítettek, ami szintén nem javította a Liverpool esélyeit.)

Ezzel persze van egy probléma: a szurkolók nem igazán bírják az effajta kísérletezést, ezért is mondhatjuk, hogy a most következő nyár nagyon sok mindenről fog dönteni, többek közt Henryék megítéléséről is.

Bízom bennük, mert nem tehetünk mást. Bíznunk kell Ayre-ban, egyrészt mert Liverpool-szurkoló, másrészt mert parádés szerződéseket hozott össze egy nagyon nehéz időben. Bíznunk kell Henryben, egyrészt mert megmentette a klubot (nem jótékonysági alapon), másrészt mert már máshol is bizonyított, harmadrészt mert tudja, a szurkolók és az ő érdekei egybevágnak.

Bajnoki- és BL-indulási esélyeinket illetően az idei év minden bizonnyal megy a levesbe. Hogy mégis minek örülhetünk akkor? Többek közt annak, hogy megvan a remény: értelmesek a tulajdonosaink. És persze örülhetünk annak is, amit a csapattól kapunk: Ligakupának, FA-kupának, egy-egy jó meccsnek. Elégedettek lehetünk ezzel? Nem, de talán jobban viselhetjük, ha tudjuk: cél van, célok vannak ezek mögött.

A legtöbb Liverpool-szurkolónak jelenleg az a problémája, hogy nem érti, mi történik a csapattal. A rossz eredményeknél és hibáknál ugyanis sokkal rosszabbul érinti, ha nem lát rendszert az irányításban függetlenül attól, hogy van-e terv a lépések mögött, vagy sem. Ez rövid távon még nem probléma, de hosszú távon alááshatja a tulajdonosok iránti bizalmat – reméljük, Henryék tudnak erről, mert amikor a saját bőrükön fogják ezt megtapasztalni, már késő lesz…