Egy pont és egy macska

A mérkőzés előtt viszonylag kevesen gondolták volna, hogy szomorkodni fogunk egy döntetlen miatt, még kevesebben, hogy ilyen egyéni teljesítményeket láthatunk. A Liverpool tegnap esélyt sem adott a Premier League harmadik helyezettjének, végig uralta a mérkőzést: ezek után tényleg kár, hogy befejezni továbbra sem tudunk. Egy pont és egy macska – ennyit tudunk felmutatni.

Ott van mindjárt Andy Carroll, aki tegnap, a Liverpool színeiben először kidobta tüdejét, s tette mindezt látványosan. Szinte nem lehetett ráismerni, nyüzsgött, letámadott, jól passzolt, tartotta a labdát, levette, egyszóval: végre nem egy kényszerből beállított csatárnak, hanem a Liverpool első számú választásának tűnt. A United elleni kezdőbe vele!

Andyfiú simán Man of the Match lenne, ha a Liverpool középpályája nem alkot még ennél is nagyobbat: az utóbbi időben nem egy cifra dolgot láttunk már itt, szóval elképzelhető, hogy csak a mi ingerküszöbünk csúszott nagyon mélyre, de ez a Spearing-Gerrard-Adam hármas… ez tegnap érezte a rock’n’rollt. Gerrard minimum öt évet fiatalodott, Adam felett Xabi Alonso, Spearing felett Lucas szelleme lebegett.

A védelmünk hozta a szokásosat, ki kell emelnünk Johnson teljesítményét, aki balbekként már nem először bizonyítja, hogy ehhez képest milyen átlagos a jobb oldalon. Ha nem lenne Enrique, kérdés nélkül állandósítanánk a poszton (bár ha neki jót tesz a másik oldal, Enriquének nem ártana jobbra mennie, kúrálják csak ki egymást…).

Tegnap ott tartott a pályára küldött csapat, hogy Suárez beküldését akár károsnak is tarthattuk. A 65. percben már eleve nem Kuytöt hoztuk volna le, hanem sokkal inkább Bellamyt, de még messzebb megyünk: nem is igazán módosítottunk volna a pályán levő csapaton. Mielőtt azonban nekiesnénk Kenny és Clarke párosának, fontos megjegyeznünk, hogy nagyon eltalálták ezt a kezdőt. Gerrard azért is játszhatott tegnap olyan látványosan, mert végre visszakerült abba a szerepkörbe, ahol a legjobb: támadó volt, méghozzá a 4-3-3 első hármasát nem a középpályáról, hanem támadó-középpályás szerepkörből támogató. Nem egyszer közvetlenül Carroll mellett is feltűnt, hogy zavarja a Spurs labdafelhozatalát.

Suárez bedobása kapcsán kicsit olyan érzésünk volt, mintha a politika győzött volna a szakma felett: nem igazán volt helye a pályán, és habár hozzá kötődött a legnagyobb esélyünk is, tegnap meglátszott rajta a nyolc meccs kihagyás.

COTM

Összességében nehéz eldönteni, hogy továbbra sem tudunk befejezni, vagy ezúttal tényleg pechünk volt. Láttunk tegnap egy Liverpoolt, ami szinte esélyt sem adott a Premier League harmadik helyezettjének, végig uralta a mezőnyt, és csírájában elfojtotta az ellenfél minden kísérletét. Ez abszolút biztató. Kuyt, Carroll, valamint a végre-valahára megtalált megfelelő formáció legközelebb talán elég lesz egy Tottenhamnél gyengébb csapat ellen, ugyanakkor elszomorító, hogy megint verhetjük a fejünket a falba: ezeket simán megverhettük volna.

P.S.: Wayne “az FA arcon köpi magát miattam” Rooney-nak és Gary “én egy apró nemiszervű, butus manchesteri vagyok” Neville-nek pedig üzenjük, hogy nem ártana, ha inkább a saját dolgaikkal törődnének. Mi sem pattogunk az ő szemétdombjukon, ők se tegyék ezt a miénken. És igen, ismét csak tök lényegtelen, hogy mi történt a pályán. Nem. a. ti. dolgotok.

Képek: LFC.tv