Bízunk Kennyben

Nehéz érdemben írni egy olyan mérkőzésről, amiről kapásból olyan szavak jutnak csak eszembe, mint az esztelenség, a felháborító, vagy esetleg a nevetséges. A ma esti Chelsea – Liverpool sajnos pont ilyen, ezért most Kennytől kezdve az utolsó szurkolóig mindenki összeszorítja a fogát, és megpróbál valami értelmeset kihozni ebből az estéből. Így teszünk mi is.

Évek óta megy a sírás, hogy a nagycsapatok nem veszik komolyan a Carling Cupot: fiatal játékosokat dobnak be, a tartalékot mozgatják át, a meccsek színvonalára pedig már a név sem garancia. Szörnyű. Borzasztó. Pfuj.

Majd képesek beszervezni 50 órás különbséggel két rangadót egy olyan évben, amikor a Liverpool európai szereplés híján, a City arroganciából, Villas-Boas az állása miatt, Wenger egy kupa miatt, Ferguson a többiek miatt végre komolyan venné a sorozatot.

Erre most mit lehet mondani?! Igazából széttárnánk a kezünket, hát jólvan, ha a Carling Cup erre képes, ennyit is fog érni. Csak sajnos mi szerettük (volna?) megnyerni ezt. Ez az egész eset persze nem kavart volna ekkora vihart, ha most ott lennénk a BL-ben is. Kenny helyében akkor felküldtünk volna egy csatárt a pályára, és taktikai utasításként a szögletzászló őrzését adtuk volna ki.

Most meg mi történik? Több tízmilliós játékosállományt, a kerettagok egészségét, a józan észt tesszük kockára. Teljességgel felháborító, egy nonszensz az egész, a PFA pedig Gordon Taylorral az élen játsszon le két 90 perces meccset egymás után, és majd utána adjon be olyan béna, bullshit kategóriába eső nyilatkozatokat, hogy “jaj, hát mi nagyon megértjük Kenny álláspontját, de a fű, a pályák, az orvosi ellátás annyit javultak, hogy…”.

Kenny első reakciója az időpont láttán

Ilyen előzmények után persze, hogy nem lehet érdemben foglalkozni ezzel a Ligakupával. Lesz-e egyáltalán túlélő vasárnapról? Lehet-e? Kelly, Aurelio, Spearing, Maxi, Coates, Carragher, Bellamy és Carroll adhatják a csapat alapját, mi még esetleg Reinát is a kezdőbe raknánk. Suarez? Lucas? Akik a belüket is kipakolták a City ellen?

Egyelőre nem látom, hogy a Liverpool keretének mélysége lehetővé tenne két ütőképes kezdő tizenegy kiállítását 48 órán belül, azonban Kenny nagyok elleni teljesítményét nézve korántsem tűnik esélytelennek a dolog. Az elmúlt egy év Liverpooljának minden rangadójára az átlagon felüli koncentráció és nyerni akarás volt jellemző, semmi nem indokolja, hogy ez ma ne így legyen.

A biztos kimaradók

A Chelsea mumusai vagyunk? A múlt héten nyertünk. A jelentősen megváltozott körülmények miatt egyik sem ér túl sokat, a vízválasztó inkább Kenny rangadó-specialista volta és a Chelsea mélyebb kerete, valamint a 24 órával több pihenő közt lehet. Piszok nagy győzelem lenne harmadszor is nyerni a Stamford Bridge-en, valamint ezzel továbbjutni. A Carling Cup nem a nagy eszmei értéke, vagy a hihetetlen pénzdíjazás miatt fontos számunkra, véleményem szerint még csak nem is a szurkolóknak szól, inkább a játékosoknak: egy üzenet, hogy tudnak nyerni, hogy a Liverpool tud nyerni.