Így még sokra vihetjük

A tegnap látott játékunkkal simán bajnokesélyesek lennénk – ezzel a gondolattal kapcsoltam ki a Sopcastot, és lássuk be, ennél jobb érzése nehezen lehetne az embernek. De azért lehetne: ha mondjuk megnyertük volna a meccset… amit egyébként majdnem olyan könnyen el is veszíthettünk volna, összességében tehát igazságos, ám bosszantó végeredményről beszélhetünk. Liverpool – City 1-1.

Leszámítva pár béna védelmi megoldást (a gól, vagy épp a két rövid hazaadás) a Liverpool tegnap nemcsak partnere volt a Manchester Citynek, de majdnem legyőzője is, amit azért jó érzés kimondani. Lucas játéka valami egészen parádésra sikeredett, 92%-os pontossággal passzolt (75-ből!), mind a 11 szerelési kísérletét megnyerte és még 6 megelőző szerelés (interception) is belefért. Se nem zömök, se nem magas, mégsem vesztett fejpárbajt, nehéz rá szavakat találni.

De Charlie Adam is átlagon felül teljesített: ha még arról a pár, kifejezetten sunyi lökésről lemondana, nemcsak kiváló, de szerethető játékos is lehetne. Ennek ellenére igazi karmestere volt tegnap a Liverpoolnak. Vagy ő teljesített átlagon felül, vagy a megvariált formáció (4-5-1) kedvezett jobban neki – én hajlanék az utóbbira.

Az új igazolásoknál maradva, Hendersonon többször is a jól focizás tüneteit lehetett észrevenni: nem azt álltjuk, hogy megváltotta volna a világot, csupán azt, hogy végre nem éreztük mínusz egy embernek jelenlétét. Downing ezzel szemben kilógott a tegnapi mezőnyből, bár véleményem szerint még így is jóval az eddig látott szint felett teljesített.

Suarezről egyrészt elmondhatjuk, hogy a City ellen is bizonyította, miért értékesebb játékos Torresnél: ahol tudott, zavart keltett, a támadások jelentős része neki volt köszönhető, és a mezőnyjátékban is fontos szerepet vállalt – több, mint egy csatár. Másrészt Luis Suarez kezd céronáldói magasságokba emelkedni: már a levegőben lesi, kapott-e szabadrúgást, látványos, már-már teátrális mozdulatokkal dobja fel magát a legkisebb érintésre is, ami nagyon-nagyon rossz irány Angliában, ugyanis ezzel a módszerrel Suarez három dolgot fog elérni: 1. a bírók már akkor sem fognak fújni, ha tényleg legyalulják, 2. Suarezt ott fogják buktatni, ahol lehet, mert az 1.-es pontról mindenki tudni fog, 3. a foci tele van beteg, agresszív pszichopatákkal, akik azért fogják minden sarkon felvágni azuruguayit, mert ebben lelik örömüket.

A tegnapi mérkőzés talán legfontosabb tanulsága azonban mégsem ez volt, sokkal inkább az, hogy ha képesek lennénk befejezni az egyébként jól megkonstruált támadásainkat, tényleg ott lehetnénk nem csak a legjobb négy, de esetleg az első helyért is. Amíg azonban a vakszerencsén kívül nem tudunk máshogy is gólt szerezni, a Norwich-ok és Swansea-k ponttal, pontokkal fognak távozni tőlünk.

Ezt leszámítva – ha diadalittasan nem is, de – mindenképp pozitívan tekinthetünk a tegnapi eredményre. Agüero egyszer villanhatott csak, Balotelli egy kiállításra volt csak jó, és Silva vagy Dzeko sem okozott különösebb problémát, leszámítva azt az egy Skrtel-féle tisztázást. Hülyeség ilyet utólagosan kijelenteni, de ha nem egy Carrollt (aki egyébként egyetlen helyzetéből majdnem megnyerte a meccset), hanem valaki mást tudunk beküldeni a nyolcvanikszedik percben, most talán a három pontnak örülhetnénk. Ha a colos sörfogyasztót kicsit megdolgoznák, januárban pedig hoznának valakit, aki képes pontot tenni a megfogalmazott mondatok végére, még érdekessé is válhat ez a szezon.

Végezetül érdemes még azt is figyelembe vennünk, hogy Bellamy szerencsétlen távolléte, valamint a holnapi Chelsea-meccs réme tovább nehezítette a tegnapi mérkőzést. Elégedettek is lehetünk, meg nem is: verhettük volna a Cityt, ami jó dolog, és nem vertük meg, ami rossz dolog. De nincs nagyon időnk ezen keseregni, holnap CC, kiderül, hogy össze tudunk-e állítani két ütőképes csapatot 48 órán belül.

Képek forrása: LFC.tv