Kihagyásból jeles
A Liverpool idén csupán kétszer volt képes kapott gól nélkül lehozni egy meccset – egy nem túl hízelgő statisztika, ami azonban önmagában véve még nem probléma: (kis túlzással) a 2008/2009-es idényben például egy egész szezont építettünk arra, hogy minden meccsen eggyel több gólt rúgjunk az ellenfélnek, mint ők nekünk. Egy jó taktika, amennyiben betalálunk, jelenleg pedig pont ez nem megy. Chalkboard-elemzés.
Itt van mindjárt a Norwich elleni mérkőzés: 29 kapura rúgásból mindössze egy gólt összehozni? Kiábrándító adat. Még érdekesebb, hogy a 29 csaknem 1/3-áért Luis Suarez felelős.
A Guardian többi, meccsről gyűjtött adatait nézve hasonló statisztikákkal találkozhatunk: a United ellen 15, az Everton ellen 16 alkalommal lőtt kapura a Liverpool, ami főleg előbbi esetében abszolút vállalható adat.
A helyzetkihasználás idei negatív bajnoka azonban a Stoke elleni bajnoki volt, amely esetében 24 kapura lövésből egy gól sem született.
84 lövés és 4, azaz négy gól, ebből az következik, hogy meccsenként átlagosan 21-szer próbálkoztunk, ami kifejezetten pozitív. A helyzetkihasználásunk azonban nyugodtan nevezhető tragikusnak.
Hogy még mélyebbre ássak, megnéztem néhány tavalyi mérkőzésünk eredményét. Első esetben egy korrekt hazai győzelem, a Newcastle elleni 3-0 adatait láthatjuk: 14 kapura lövés, 3 gól, bármikor elfogadnám. Második esetben egy kiemelkedő idegenbeli siker, a Fulham elleni 5-2 számait vettem: 17 lövésből öt gól, nagyon baráti.
A Manchester City 3-0-ás elverése esetében igen magas volt a kaput el nem talált lövések száma, de ezt akár rá is foghatjuk arra, hogy a City egy top csapat, valamint a rúgott három gól is ott van még ellensúlyozásképp. Szintén rossz találati arány mellett 16 kapura rúgás és három gól a United elleni mérleg:
A két idényt összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy drasztikusan visszaesett a helyzetkihasználásunk, a miértre azonban nagyon nehéz lenne egymondatos választ adni.
A számok alapján abban is elbizonytalanodtam, hogy a taktikát ért eddigi kritikáim megállják-e a helyüket. A játék minőségét, illetve a védekezésünk színvonalát illetően úgy vélem igen, de a rúgott gólokat biztosan nem lehet visszavezetni a 4-4-2 VS. 4-2-3-1 vitára.
Úgy tűnik, minden adott a jó eredményekhez, csupán a kapu előtt vagyunk képtelenek élni vele a felkínált lehetőségekkel. Kenny és Clarke mocskos nehéz feladat előtt állnak, ha ezen változtatni akarnak, pontosabban: „ha” nélkül, ugyanis ezen változtatni kell. A United és a Norwich elleni két iksz újabb figyelmeztető jelek voltak, amelyek újra és újra meg fognak ismétlődni, végül pedig ez az egész (jobb esetben) egy Európa Ligába fog torkollani.
Tiszta szerencse, hogy még csak október végén járunk. Kenny, Clarke: Do something!
