A nagybetűs városi rangadó

Megkezdjük a visszaszámlálást, ugyanis Anglia talán legkeményebb derbije többet érdemel egy mezei beharangozónál: hajtás után összeszedtünk pár gólt, néhány emlékezetes megmozdulást, hogy az is megértse a holnapi mérkőzés fontosságát, aki még sosem látott ilyet. Everton – Liverpool. A nagybetűs rangadó.

Fura kettősség jellemzi a városi rangadót: az alapvetően egységes város az évben általában két alkalommal beül az adott csapat stadionjába és össze-vissza ordítozik a másikhoz. Aztán véget ér a meccs és egymást átkarolva elmennek sörözni. Ezen kívül gyakran láthatunk Liverpool-szurkolókat az Everton szektorában és fordítva: igen, ez egy ilyen ország, itt ilyet is lehet.

Ha a bajnoki versenyfutást nézzük, az Everton komoly kisebbségi komplexusban szenved, hisz már akkor örömtüzeket gyújtanak, ha csapatuk netalán leelőzi a Liverpoolt. Megértjük, rossz dolog második számú csapatként létezni, kevés pénzzel, nemzetközi ismertség nélkül. A derbi mégsem erről szól: itt nem a kisöcsi küzd a menő báty ellen, hanem városi csapat, a városi csapat ellen – mint két egyenrangú fél.

Carragher Phil Neville-t bűvöli

Persze a barátságos máz alatt ott lapul a derbi igazi arca, ami nagyjából így foglalható össze: az a szabály, hogy nincs szabály. Egy normáli meccsen elgurulhat a gyógyszer, az Everton – Liverpoolon már a játékosoknál sincs. Kegyetlen szerelések, a “keményen büntetendő” és a “férfias játék” határán mozgó megmozdulások. A közönség helyett a játékosok gyilkolják egymást. A városi rangadó mindenkiből kihozza a sötét ént, amit jól illusztrál a 2010 februári meccs keményebb jeleneteiből összeállított videó:

Nagyon kevés mérkőzést néznék újra abból az évből, de ez pont azok közt lenne. Igazi februári idő volt: a szikrázó napsütés ellenére finom ködbe burkolózott az Anfield. A hőmérséklet valahol öt fok körül lehetett. Relatíve gyenge kezdővel állt ki a Liverpool (Reina, Insua, Kirjakosz, Agger, Carragher, Mascherano, Lucas, Gerrard, Kuyt, Maxi, Ngog), az első félidő felénél pedig még Kirjakoszt is kiállították. A 0-0 is csoda lett volna, de az 55. percben jött Dirk Kuyt és kijátszva a teljes evertoni védelmet, befejelte Gerrard szögletét. Egyik gépemen mai napig ez a háttérkép fogad: Kuyt széttárt karral, ökölbe szorított kézzel, boldogan rohan a társakhoz.

by eldoronaldo

Kuyt egyébként is Everton-specialista: 2007 októberében két büntetőt lőtt nekik, 2009 őszén ő szerezte második gólunkat, ahogy 2010 februárjában is neki köszönhettük a győzelmet:

2007/10/20

Ha pedig meg szeretnénk magyarázni, mit is jelent egy igazi, tősgyökeres liverpooli számára a derbi, csak megmutatjuk ezt a videót:

Gerrardnál maradva, nem mehetünk el szó nélkül emellett:

Végül felhívnánk rá a figyelmet, hogy bármennyire is a kemény játék szinonimája a Liverpool – Everton, jut idő szép gólokra is:

Holnap délelőtt jön a megszokott beharangozó, addig mindenki küldje a pozitív energiákat Liverpool megfelelő részébe.