A nagyfiúk a Stoke-ot is verik

Két hét koplalás után onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk: győzelemszagot szimatolunk a Britannia Stadium körül, amire egyébként semmi komolyabb indokunk sincs azt leszámítva, hogy a Liverpool még egyszer sem hozott el innen három pontot a Premier League történetében (mondjuk elég sokáig bujkáltak előlünk a alsóbb osztályokban). 1-0, mert a nagyfiúk a Stoke-ot is verik.

Emlékszem még arra a kis Stoke-ra, amit először a 2008/2009-es szezonban láthattunk: a baseball-sapkás, macinacis edzővel, aki folyamatosan parancsokat vakkantgatott játékosainak, öltönyös ellenfelei meg csak figyelték, hogy ki ez az aranyos félőrült. Le sem tagadhatták volna, hogy a Championshipből érkeztek. Három év telt el azóta, a Stoke pedig biztos PL-szereplő, idén indulhatott az Európa Ligában, hazai pályán a legjobbak is izzadnak, a nyáron Woodgate, Cameron Jerome, Upson, Palacios és Crouch is csatlakozott a csapathoz. Nincs mese, Pulis nagyon összerántotta ezt a csapatot. Dehát pár év mire képes? – ezt mi is ismerjük.

Tavaly például simán kicsináltak minket 2-0-ra (kedvenc meccsösszefoglaló oldalam, a Liverweb csak így emlékezik meg erről: “The Reds travelled down for a Saturday evening kick off at Stoke. I say they travelled because that’s about all they did at Stoke.”), Roypapa elbocsátásakor még Comolli is kiemelte ezt a találkozót, miszerint konkrétan nem tudta eldönteni, hányjon, nevessen, kezdje el kitépni a szemét, vagy ezeket valahogy kombinálja – najó nem így fogalmazott, de ezt akarta mondani.

Új arcok – forrás: lfc.tv

Most viszont itt állunk, elegánsan, sármosan, kigyúrva: a dagadt srác, akit tavaly még a legnagyobb gyökerek is vertek, ma a környék legjobb csajait szedi össze. Újra a nagyfiúkkal játszunk, és ebbe az imidzsbe már nem fér bele az, hogy egy Stoke kedvére röhögjön rajtunk.

Kenny Dalglish pedig talán az elmúlt húsz év legtökösebb keretéből válogathat: egyedül Gerrard állóképességével vannak gondok, Johnson, Kelly és Adam is harcra készek.

A felállást tekintve ma végképp nem számítunk meglepetésre: a védelembe a Reina-Enrique-Agger-Carragher-Johnson-ötösfogatot várjuk, előttük Adammel és Lucasszal, a szélekre Downing és Kuyt lehetnek a nyerők, míg elől Carroll testi fölényét, és Suarez mozgékonyságát használhatjuk ki. A Stoke ellen tökös legényekre van szükség, Hendersont például ezért nem érezzük most a kezdőben – és ha már a kemény arcoknál tartunk, Bellamy is ott lehet majd a padon.

Baj lesz Stoke, baj lesz… – forrás: lfc.tv

Hogy hová is kellenek ők, ha a Stoke az elmúlt öt meccsén nyamvadt két gólt bírt csak összehozni? Hát a Britannia Stadiumba, ahol az elmúlt 10 meccsből csak egyet veszített el a hazai csapat, mi pedig háromból kétszer döntetleneztünk, egyszer csúnyán kikaptunk. Igaz, jelenleg annyi pontunk van három meccs után, mint tavaly meg tavalyelőtt együttvéve.

Az a helyzet, hogy a Stoke-kal nem nehéz ikszelni, csak próbálsz támadni, aztán azon kapod magad, hogy letelt a 90 perc. Legyőzni őket viszont vért izzadós feladat (a nyitó fordulóban a Chelsea épphogy megúszta egy 0-0-ával). De pont ezen a fronton javultunk a legtöbbet nyáron: sokkal több nyerőemberünk lett, a Stoke-szintű csapatok ellen pedig erre van szükség. Ha A nem lövi át a védelmet, majd B odaáll és befejeli, ha pedig B-nek sem megy, berakjuk a cserepadról C-t, mert C is simán képes lehet valami váratlan húzásra.

Forrás: lfc.tv

Nem valószínű, hogy színvonalas meccset fogunk látni: a Stoke sosem volt híres brazilos mentalitásáról, stílusuk pedig általában átragad vendégeikre. Tavaly egy nagyon agresszív, letámadós taktikával teljesen kicsináltak minket, a védőink szinte csak ívelésekben tudtak gondolkodni. Idén teljesen más a helyzet. Ahogy már sokszor hangsúlyoztuk, sosem voltak még ilyen jó oddsaink arra az elmúlt húsz évben, hogy legyőzzünk bárkit is, ezért ma egy kemény, ám remélhetőleg sérülésmentes 1-0-át várunk – természetesen a Liverpool győzelmével. A bődületes közhely szerint a nagycsapat rossz játékkal is győzni tud. Vajon ilyenek vagyunk?