Lesz ez még jobb is
Persze már látom magam előtt az ostoba szalagcímeket, amik elkönyvelnek minket idén is a hatodik helyre egy meccs alapján, holott… na, szóval lesz ez még jobb is. Hogy a felvezető miért sikerült ilyen gyászosra, arról elég sok mindenki tehet: a sor nagyjából Dowdtól indul és egészen Kennyig tart. Hajtás után a nyitóforduló tanulságai.
Először is szögezzük le, ez gáz volt. A fene nagy hype, a várakozások, a fogadkozások – lehet ezt cifrázni, de csúnyán beégett most a csapat (ráadásul a tulajok is itt voltak). Flanagant lemosták, Carrollt hatástalanították, Lucast és Adamet egyszerűen eltüntették. Holott simán meglehetett volna itt a győzelem: először is mióta adunk tizenegyest forrófejű csatárok kezébe? Ez mi? Henderson hogy képes 45 ezer ember szeme láttára elaludni? Carroll miért nem kap több segítséget? Hová szivárog el a középpálya?
Az egyik legsúlyosabb problémánk az volt, hogy már eleve hátrányból indultunk, ugyanis béna volt a kezdő. Henderson helyén sokkal inkább Maxinak vagy Kuytnek kellett volna kezdenie, ahogy Suareznek is csak egy utolsó 20 percet illett volna kapnia. Flanagan látszólag nem bírt 90 percet, a balbekkünk pedig egy olyan játékos volt, aki alig 24 órája van a csapatnál.
Phil Dowd pedig egy gyökér. Most tényleg nem akarom ráfogni ezt a vereséget döntetlent (mert nem miatta kaptunk ki ikszeltünk), de – így mintegy mellékszálon haladva – szeretném megkérdezni tőle, hogy mégis ki kap nála piroslapot? Mit kell ahhoz csinálni? Vagy nála az utolsó ember a kapus? Egyszerűen minden ízében érthetetlen döntést hozott.
Ennyit nagyjából a problémákról. A sok baki ellenére voltak azonban bíztató jelenetek is: José Enrique jóformán be sem mutatkozhatott mindenkinek, máris a kezdőben találta magát, ahol korrekt módon helytállt. Downing a végére teljesen eltűnt, de a szólója miatt mindent megbocsátok neki. Charlie Adam egyrészt adott egy gólpasszt, másrészt a belét is kitette – ennek ellenére le kellett volna cserélni. Négy új igazolás kapott szerepet, ami komoly terhet rótt a csapatra – ezt az első félidőben még ellensúlyozta a Sunderland összecsinált gatyája, de a szünetben ők is megkapták a váltásruhát, és éltek az el-eltünedező középpályánk adta lehetőségekkel.
A meccs talán legnagyobb meglepetése számomra Andy Carroll volt, aki amellett, hogy kulturáltan passzolgatott, még a kapura is veszélyesnek bizonyult: kár, hogy egyik sem ment be. Igazán nem vagyok odaadó híve, de ez ma nem rajta múlott.
Sokkal inkább azon, hogy az első félidőben nem sikerült eldönteni azt a meccset, ami akkor tökegyértelműnek tűnt. Suareznek adni egy tizenegyest? Mi ez, gálameccs? Mikor ott van a csapatban a liga egyik legbiztosabb lábú embere? Aztán az egész második félidő olyan volt, mintha egy FA-kupa visszavágójának 119. percében járnánk.
Mondanánk, hogy nem baj, lesz ez jobb is. És ez utóbbi igaz, lesz jobb, viszont nagyon is baj, hogy egy simán hozható meccset mindjárt az elején benézünk. Nagyon is baj, hogy mindjárt az elején teret engedünk az ostoba angol sajtó kárörömének, és nagyon is baj, hogy két pont hátrányból indulunk.
A gyengén kezdő csapatok örök közhelyét nekünk is muszáj elsütnünk: hosszú még a szezon. Ha összeáll ez a Liverpool, látunk majd pár csodát. Kennyék jelenleg egy nagy kupac lego felett ücsörögnek, és igyekeznek összedobni valami tényleg frankót, tervrajz nélkül, csak úgy kreatívból. Eddig erre futotta. Viszont elég sok kockájuk van, és ez a mostani sem volt már olyan rossz.
Kicsit nyögvenyelősebben, de jó lesz ez. Lehet javítani az Emiratesben.
Támogass minket szavazatoddal a Goldenblog 2011-es szavazásán! Hírblogok kategória/Vörös fonat
