Liverpool VS. Statisztikák – 1:0
Még a Liverpool-mez is vörösebb, mióta King Kenny visszatért, sőt újabban már egy hazai meccstől sem csináljuk össze magunkat. A Wigan csupán saját töketlenkedése folytán volt képtelen mind a három pontot begyűjteni ellenünk novemberben, igaz, akkor Hodgsonnal, Konchesky-vel és a 4-4-2-vel súlyosbított helyzetben lépett pályára a csapat. Akkor egy feltámadásnak tűnő sorozatot tört meg Roberto Martinez társasága, reméljük ezúttal kevesebbre futja. Hajtás után sérültekről, formákról és hasonló okosságokról mesélünk.
Már három perce azon csodálkozom, hogy lehet egy kiesés elől menekülő csapatnak ugyanannyi idegenben szerzett pontja, mint nekünk. És tényleg: a jelenleg 18. helyen kóricáló Wigan nemcsak ebben, de vereségek tekintetében is felveszi velünk a versenyt (szám szerint tíz); ez is ékes bizonyítéka annak, hogy Hodgson regnálása miért a „deep shit” szócikknél található meg. Ugyanakkor gólkülönbségük alapján – a Premier League Emperorja/Drakulája által irányított – West Hammel karöltve harcol „Az idény legbénább védelme” – címért is. Itt jegyeznénk meg, hogy ezért a kétes értékű elismerésért komoly versenyben van még a West Bromwich is, amely csak több rúgott gólja miatt marad le a mezőnyben (sebaj, most már ott van Hodgson, minden jóra fordul hahahaha).
A sérültek listáját elnézve, ismét a szigetország jár élen: Jonjo Shelvey 3 hónapos pihenőre kényszerül, Spearing egy apróbb csonttöréssel küzd, Carroll még bő egy hónapig nem bevethető – habár a könnyített edzéseket már elkezdte – Joe Cole (igen, ő az az apró termetű játékos, aki olyan aránytalanul sokat keres, én már fel se tudom idézni, hogy néz ki), Gerrard és Kelly a kérdéses kategóriába esnek, ahogy Skrtel szereplése sem vehető egyelőre biztosra. A Wigan oldalán egyedül Gary Caldwell maradhat ki a kezdőből arccsontörése miatt, ám úgy tudni, egy Petr Cech által dedikált arcvédőben még ő is pályára léphet.
Az érdekes statisztikák sorát folytatva Raul Meirelessel kell elsőként foglalkoznunk, aki az elmúlt öt találkozóból négyen betalált, valamint a Fulham ellen az ő közreműködésével sikerült a Paintsil-Henessey kettősnek összehoznia a szezon egyik legnevetségesebb gólját. A fáradtság fogalmát hírből sem ismerő Kuyt is kedvenc ellenfelei közt tartja számon a kék-fehéreket: az elmúlt kilenc mérkőzésből ötön betalált, 2008 októberi találatával pedig abszolút első helyezett „a mozdulat megkezdésének pillanatában legkevésbé gólgyanúsnak ítélt lövés” kategóriájában. A clean sheeteket illetően a Liverpool utoljára 2007 szeptemberében tartott fenn egy ötmeccses sorozatot, amiben épp a Wigan ellen aratott 1-0-ás siker volt a lánc utolsó tagja. De talán a legbeszédesebb adat: Kenny Dalglish színre lépése óta csak az Arsenal gyűjtött nálunk több pontot. Wengerék 14 pontja mögött holtversenyben következik a Liverpool és a Manchester United 13-13 ponttal. Aggodalomra egyedül a Wigan enyhe javulást mutató góllövési kedve jelenthet, amelyet egy átlagosnak mondható idegenbeli 2-2 után otthon játszott 4-3 dobott meg jelentősen.
A formációt tekintve mi visszavárjuk a 4-2-3-1-et, bár a sérülések még felülírhatják ezt. A délután másik nagy eseménye Luis Suarez kezdőcsapatba tétele lehet, ám elképzelhető, ez is elmarad, hisz az uruguayi nincs még két hete, hogy Melwoodba érkezett. Mindenesetre mi reménykedünk benne, hisz a Stoke elleni harminc perce már bizakodásra adott okot. Nem titkoltan győzelmet várunk a csapattól: King Kenny érkezése óta még a Shankly-kapu is kolbászból van, tessék szépen ezt a meccset is megnyerni.
