Hétközi rémálmok

Te vagy a Liverpool vezetőedzője. Csak forogsz az ágyadban, képtelen vagy aludni. Talán Gerrard vert meg megint egy DJ-t? Tom Hicks járt álruhában az Anfielden? Vagy Konchesky tért vissza idő előtt? Egyik sem. Csak a válogatottak játszottak, a klubok és orvosi stábok legnagyobb rémálmai (talán a Portsmouth-nél nem). Fabio Capello sem játszatta Gerrardot, ezért mi egyértelműen fejlődőképesnek tartjuk az olaszt. Hajtás után örömmel nyugtázzuk, hogy mindenki túlélte a hétközi “drámákat”, sőt Agger és Kuyt egy-egy gólját is örömmel prezentáljuk.

A világbajnoki és EB-selejtezőknél már csak egy utáltabb műfaj létezik Európa csapatai számára: a barátságos mérkőzés. Az eredményekre soha senki nem emlékszik, a végtelenített cserék predesztinálják a nézők számára élvezhetetlen focit, a válogatottak managerei okosan hümmögnek a pálya szélén, a klubok orvosi teamjei pedig együtt imádkozzák a rózsafűzért. Elég csak Robbenre, Gerrardra, vagy épp torresre gondolnunk, és máris érthetővé válik, miért kell nevetséges eszközöket bevetni a nemzeti tizenegyek vezetése ellen. Ebben a körben épp StevieG és Martin Kelly “haláloztak el” gyanús körülmények közepette.

Egyfelől pitiánernek hat ez az egész “sajnos” nem engedjük el a játékost, mert “sérült”, másfelől igenis érthető a klubok aggodalma: egy több millió fontos, futásra vásárolt befektetés rosszul veszi ki magát az ágyban, infúzióval. Sőt, egy másik aspektusból vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a játékosok jelentős hányada kisebb-nagyobb sérülésekkel küzdi végig heti kilencven perceit. Elég csak a számtalan kötésre, tapaszra, mankóra, oxigénpalackra (bár Paolo Maldini visszavonulása óta erre már nincs szükség) gondolni, és gyorsan érthetővé válik, miért olyan fontos pár nap pihenő egy bajnokságban és esetleg több kupában érdekelt játékos számára. Persze a teljesen fitt kerettagok esetében is örömmel alkalmaznak kifogásokat, tehát véletlenül sem a klubok “roppant becsületes” hozzáállását kívánom támogatni, csupán úgy gondolom, érdemes az érem mindkét felét látnunk.

De hogy végre a mieink felé tereljem a szót: örömmel jelenthetem be, hogy mindenki túlélte a hétközi barátságos találkozókat. Lucas kilencven percet játszott a tíz emberrel küzdő brazil csapatban, de Benzema góljával a csigazabálók lehettek boldogabbak, míg Raul Meireles 80 percet töltött a pályán. Velük Messi kései büntetője végzett. Agger a Glen Johnsont soraiban tudó angolokat kínálta meg egy baráti fejessel, ám a végén mégsem ő örülhetett, pedig Poulsen (kapitányként!!!) a mérkőzés végéig aprította a szigetország jónépét. Kuyt – szinte már menetrendszerint – tizenegyesből szerzett gólt, amivel Hollandia 3-1-re számolt le sógorainkkal. Reina és Danny Wilson csak a padon kaptak helyet.

Kuyt gólja 1:30-tól. De a másik kettőt is érdemes megnézni.

Peter Bruckner és Zaf Iqbal most már egy gondolattal nyugodtabban alszanak.