Nobody’s bigger than Liverpool
Senki sem nagyobb a Liverpoolnál – hirdeti a híres mondás. És hogy mennyire igaz ez, az a tegnap esti órákban ki is derült: a Liverpool új 9-ese Andy Carroll. Pillanatnyilag lényegtelen, hogy a volt Newcastle-csatár mennyiért jött, vagy hogy milyen focista. Sokkal fontosabb az üzenet: Torrest alig pár óra alatt lecserélték egy másik kilencesre. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. Azzal a különbséggel, hogy Kosztolányi nem érezte magát átverve.
Még mielőtt bármibe is belemennénk, végh hanta kollégával átnyújtanánk „A piac legnagyobb balfasza” díjat: a legrosszabb ár/érték arányú üzlet megkötése miatt egyértelmű győztesként nevezhetjük meg a Liverpoolt. Pontos szám nincs Andy Carroll vételi összegéről, de hozzávetőlegesen a 30 milliós zónában volt az ára, amivel megvásároltunk egy részt a Newcastle kieséséből is. Belegondolni is rossz, kiket lehetett volna ebből az összegből megvenni, ha Torresre egy kicsivel korábban jön rá az I’ve-always-wanted-to-be-a-Chelsea-player.
Az egyelőre méretes pénzkidobásnak tűnő Andy Carroll-üzletet leszámítva azonban örömmel nyugtázhatjuk, hogy csatárgondjaink tűnni látszanak – legalábbis darabra már elég van. A távozók listájánál maradva meg kell még emlékeznünk Konchesky-ről, aki szerencsére a Nottingham Forestnél fogja rontani a levegőt májusig, valamint Ryan Babelről, aki már a Hoffenheim nevében twitterezik. Daniel Ayala kölcsönszerződése egy sérülés miatt még várat magára, így a Derby County kicsivel később, egy „emergency loan”-nal fogja kölcsönkérni.
A 9-es mez már Andy Carrollé, de egy még ikonikusabb mez került Luis Suarezre. Az uruguayi csatár Kenny Dalglish legendás 7-esét kapta, reméljük tovább jut benne, mint az előző hetes. Nagy reményünk, hogy vasárnapra mindketten bevethetőek legyenek, de nemcsak ők, Torres is remélhetőleg játszani fog ellenünk. Nem kívánunk neki sérülést, de Agger és Carragher igazán jelezhetnék neki, hogy rossz klubot választott. Másik álmunk a mérkőzés elején elmaradó kézfogások látványa, ami körülbelül egy átlagos City-Chelsea-t idézne, de ez már tényleg csak hab lenne a tortán.
Sajnáljuk ezt az egészet, mert sokkal szerethetőbb játékos volt ő, mint azt a búcsúzás mutatja. Xabi Alonso az élő példa arra, hogy igenis lehet tisztességgel elmenni egy klubtól. Ő sok év múlva is tapsot fog kapni az Anfielden. Míg Torres? Reménykedjen benne, hogy nem ismerik fel. A hálátlanság bűze lengi körül ezt az üzletet. Mi tettük világsztárrá, dehát ez már Mascheranonál sem számított. Kevés sérülést és még kevesebb sikert kívánunk neki. Pedig szerettünk volna rendesen elbúcsúzni. Emlékezzünk a góljaira és ne rá.
Zárásképp, a Liverpoolra visszakanyarodva: King Kenny-nek lesz dolga rendesen. Jelenleg van egy sérült és egy PL-szintet még nem ismerő csatárunk, valamint egy közepesnél jobb csapatunk. Reális célnak az EL-indulást érő hatodik hely tűnik, de komolyabb jóslatokba nem érdemes bocsátkozni, amíg nem játszott a két új igazolás: Suarez például már holnap pályára léphet a Stoke ellen. Érdekes lesz látni egy Liverpoolt, ami felett nem lebeg ott az állandó görcsös kérdés: ma vajon milyen formában Fernando Torres?
