Merseyside Derby – a rómaiak se hagynák ki
Van az évben két nap, mikor Liverpool város békés polgárai előveszik rozsdás kaszáikat, az év nagy részében nem létező habzó szájukat, és vicsorogva beülnek a város egy stadionjába. A pályán történő események jobban hasonlítanak egy gladiátorküzdelemre, mint focira, de ez senkit sem zavar meg abban, hogy a következő találkozóig a másik orra alá ne dörgölje az eredményt. A piroslap itt szériatartozék, a pályát elhagyni pedig csak lábtörés esetén lehet. Hajtás után a városi derbi szépségéről regélünk.
Ha objektíven vizsgáljuk a ma délutánt, úgy is fogalmazhatunk, ez a meccs is csak három pont. Azonban sokat árulhat el egy a Liverpool hivatalos honlapján durván egy éve lazjlott szavazás, melyben megkérdezték a szurkolókat, mit szeretnének szívesebben: BL továbbjutást, vagy az Everton leverését. Nagy többséggel nyert utóbbi. A United mellett a város kékjei ellen a legédesebb a győzelem, pláne ha az olyan körülmények közt születik meg, mint tavaly februárban. Akkor a Kyrgiakos kiállításával tíz emberre fogyatkozott Liverpool Kuyt fejesével és heroikus védekezéssel megtartotta a három pontot az év egyik legizgalmasabb mérkőzésén.
Idén már kevesebb örömünk telt az odavágóban. Hodgson ősszel olyan nevetségesen egyértelműen kapott ki a srácokkal, hogy a tulajdonosoknak ott és akkor kellett volna elküldeni őt, a szeretett angol managerünket. Ma az a Kenny Dalglish ül a kispadon, aki 1991. február 21-én, az Everton ellen vívott 4-4-es mérkőzés után egy nappal közölte: betelt a pohár. Váratlan döntését akkor egészségügyi problémákkal magyarázta.
Mindenkinek van egy befejezetlen ügye az Evertonnal. Azonban félő, Gerrard és Carragher hiányában nem értik meg, mit is jelent ez a mai vérfürdő. Ismét csak King Kenny-ben bízhatunk, hogy képes valahogy lelket önteni ebbe az alaphangon is mihasznaként aposztrofálható társaságba. A jó öreg 4-2-3-1 próbálhat meg ismét bizonyítani, a széleken Maxit várjuk visszatérőként, de Joe Cole, Babel és sajnos Konchesky is visszakerülhet a csapatba. Gerrard továbbra is eltiltott, Carragher sérült, ahogy Spearing sem száz százalékos még. Egy rakat embertől várjuk, hogy mutasson valamit: Johnson végre tehetne úgy, mintha nem minden pillanatban a meccs utáni forró zuhanyra gondolna, Agger végre megtalálhatná a tökét, Joe Cole meg csinálhatna végre valami olyat, mai indokolja, miért is keres 30 millió forintot hetente.
Tüzet akarunk látni, azt a lángot, ami a Blackpool-játékosok szemében ragyogott pár nappal ezelőtt. Emellett szükség lenne egyénekre, akik igenis felvállalják a vezetést. Reina jó kapus, a csapattagok elmondása szerint igazi mókamester az öltözőben, de a kezében nem látni karmesteri pálcát. Egy olyan mezőnyjátékosra lenne szükség, aki a rosszabb pillanatokban Gerrad helyébe lép, és mint az isztambuli fejes után anno StevieG a híres mozdulatával, tüzeli a társakat. A legjobb ember ül a padon ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, kérdés, hogy mit tud átadni a csapatnak. Talán ma lesz az első mérkőzés, amire Kenny vagy épp Steve Clarke (a nemrég csatasorba állított segítő) képes volt valami újat átadni. Eredményt nem tippelünk, mert ez egy jó másfél éve lehetetlen, de titkon reménykedünk benne, hogy a király első hazai mérkőzésén nagyot alkot. Mert Neki tényleg van még egy befejezetlen ügye az Evertonnal.
