CSI: Liverpool, 2010

Még mindig sajog. Ezzel az egy mondattal mindent le is írtam 2010-ről, ami futballszempontból engem érintett – de persze a jó blogger olyan, mint a jó nőgyógyász: a mélyére néz a dolgoknak. Hajtás után helyszínelés, nagy megfejtések és keserű pirulák – mi több, még a Poulsen-rejtély kulcsát is az olvasó kezébe adom!

Sic transit gloria mundi

A harmincadik után azt gondoltam, ha még egyszer magyarítanom kell egy cikkben a szánalmas „Rafa, the gaffer” kifejezést (éljenek az angol kollégák szívlapátgyanús szóviccei), kérvényezni fogom a Jóistentől, hogy „Rafa, a kafa” (mert hát a szóviccet benne kéne hagyni az anyagban) távolíttassék el végre Angliából, hogy ne engem, Prem-felelőst nyomorítsanak vele tovább. Mondjuk, egy idő után ez lett a legkisebb bajom a főnökkel, ám amikor a stadion shopjában ellőttem ezt a fotót, mégse tudtam szívből nevetni az abszurditásán.

Ha meg már az ostoba szóviccek vizére evezünk (ez mégiscsak sportsajtó, muhaha), hát hadd mondjam el, hogy az édes-bús elválás után napokig ezt a Kate Bush-számot énekeltem.

Armagoddamnmotherfuckingeddon

Ez a pompás szó kettőbe is szedhető: Gillett & Hicks. Szeretnék kérni regresszív hipnózist, és elfelejteni az ábrázatukat. Is.

Babel, toronymagasan

Sajnos futballberkekben nem készítenek Cool-listet, pedig ha máshol nem is, azon igen előkelő helyen végeztünk volna. 2010 legnépszerűbb twitterezői között ugyanis összesítésben (!) harmadik helyezett a mi multifunkcionális Babelünk, aki még ugyan maga sem döntötte el, hogy futballista szeretne-e lenni vagy reppsztár, mindenesetre elmés tweetjeit csak Rio Ferdinand tudta megelőzni sportfronton, de neki van két ultracuki gyereke (igaz, saját bevallása szerint néha szétverné a fejükön a legókészletet), és az nem ér. Babelnek (aki lenyomta Justin Biebert is, holy shit) köszönhetjük az év eltévedős sztoriját és fürdőgatya-vásárlását, de megpróbálta fölszedni Nicki Minaj-t és magára haragította Céronaldo, a fekete lábkörmű veszedelem népes rajongótáborát is. Mindemellett vicces számokat csinál, halál önironikusan tolja a műmájer szlenget, ráadásul övé volt a Prem leglazább frizurája is: a Pool-címer fáklyáját belevágatni-festetni a hajadba egytől tízig mennyire brutál? Szerintem tizenegy. Ezt még egy számottevően nem barátságos twittelő is így gondolta, amikor ezt írta Ryan közlegényünknek:

„Te vagy a kedvenc négerem, ember, esküszöm, tisztellek! Bárcsak egyszer akkorát rúghatnék egy feka tökébe, mint te a labdába!”

A lúzerség mértékegysége: 1 Leiva

Ez a szerencsétlen ember már akkor se tud jót tenni a Kopnak, ha éppen az ellenfél kapujába talál valamiféle csodálatos kozmikus együttállás következtében. Aki 2010-ben röhögni akart a Pool kapcsán, annak elég volt Lucas nevét beütni a Twitter keresőjébe. Vagy megnézni egy szabadon választott Pool-meccset.

Írta: Denis Law, fordította: Daniel Agger

Az év azon kevés mozzanata közül, amelyre érdemes emlékeznünk, messze kiemelkedik Agger Benfica elleni villanása, amit azóta is terápiás jelleggel alkalmazok a Wolves- és City-meccsek utáni szuicid hangulat kezelésére. Freestylers, eat your heart out!

CSI: Liverpool

Az a büdös nagy szerencse, hogy annyi Helyszínelőket láttam már életemben, hogy semmi, de semmi sem kerülheti el a figyelmemet. Most itt az ideje, hogy lerántsam a leplet az év legnagyobb rejtélyéről: MI A KUKIT KERES POULSEN A LIVERPOOLBAN?

Nos, nyájas olvasó, a válasz, akár egy Poirot-ügyben, csak hosszas vizsgálódás után kristályosodott ki előttem, a döntő bizonyíték pedig TheScouser barátunk minap élesített posztjában hevert. Eddig. Most feltárom, nézze csak meg mindenki ezt a két arcot: ugyanaz az orr, szem, szemöldök – hát lehet ez véletlen? De nem ám!

Elővettem a Hodgson-aktát, és azonnal feltűnt, hogy Poulsenünk születéséig, azaz 1980-ig Roy bácsi bizony északi levegőt szívott (Halmstads BK), aztán egyszer csak hopp, hazatért. Micsoda egybeesés, kérem! De ez még mind semmi. Futurisztikus laboromban elkészítettem Poulsen harminc évvel későbbi (az oldal neve megtévesztő) fantomképét. Sajnos csak drogos opció volt modellezhető, így az etil-alkohol okozta felpuffadást mindenkinek oda kell képzelnie, de a fotó már így is önmagáért beszél, és megadja a választ a fenti kínos kérdésre: POULSEN NEM MÁS, MINT HODGSON ELTITKOLT FIA!

Ahogy Rejtő Jenő is megírta: minden jó, ha vége van. Mi pedig a jövőre vonatkozóan csak abban lehetünk biztosak, hogy továbbra is kénytelenek leszünk humorunknál maradni.  De örülünk, hogy legalább nem vagyunk Juve-drukkerek.

A fenti Bush-dalszöveg mindenesetre megfontolandó:

„And we’re only bluffing, we’re not ones for busting through walls

But they’ve told us unless we can prove

That we’re doing it, we can’t have it all”

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Csepelyi Adrienn, a magyar FourFourTwo magazin munkatársa