„A zijjen labdát kihuggyozom a kapubul!” – járt a fejemben a falunk legendás veterán kapusának szállóigévé lett heccmondata a heti lövőteljesítményünket látva. No, igen. Röhögni, azt tudunk. Csak a megyei IV-ben legalább néha foci is van. A Pool-meccsekkel ellentétben. Hajtás után Hodge, alkoss, gyarapíts, de a haza sehogy se akar végre fényre „derűlni”
Még mindig sajog. Ezzel az egy mondattal mindent le is írtam 2010-ről, ami futballszempontból engem érintett – de persze a jó blogger olyan, mint a jó nőgyógyász: a mélyére néz a dolgoknak. Hajtás után helyszínelés, nagy megfejtések és keserű pirulák – mi több, még a Poulsen-rejtély kulcsát is az olvasó kezébe adom!
Ezt a poharat nyáron hoztam haza az Anfield-ről, azóta is felkacagok néha a feliraton – most azonban értelmet nyert. Vigyázat, a Vörös Fonat történetének legforróbb bejegyzése következik a hajtás után. Santa is our homeboy.
„A keresztrefeszítés sima ügy”, már a Púpos is megmondta a Brian életében. Nálunk legalábbis, a Mersey mifelénk eső partján, igen könnyen megy. Kérdezzétek csak meg Lucas Leivát, milyen érzés, ha valaki egyszer kihúzza a gyufát a Kopnál. Szívás.
Az a baj, hogy ha leírom úgy a sztorit, ahogy van, megkapom majd, hogy mekkora kamugép vagyok. Pedig donnelly kolléga bemutatkozó posztot kért, és hát feltételezem, hogy ez alatt nem egy motivációs levéllel egybekötött önéletrajzot értett. Ezért gondoltam, hogy felgöngyölítem az én „vörös fonatomat”, hogy ha esetleg valaki frappánsabban akarja majd kommentben kifejteni, „mi a kukit keres itt egy nő?”, annak legyen némi támpontja az üggyel kapcsolatban.
