Szarkák szarban – szombaton
Azt gondoltuk, a vörösöket idén nem lehet rosszkor fogadni: egy ilyen csapnivaló idegenbeli formával még a West Hamek is kalkulálhatnak a három ponttal. De tévedtünk. Északkelet gyöngyszeme – ahogy a kalózos vicc is mondja – jobb lesz, ha már eleve barna gatyával lép pályára, mert Hodgson ma húskonzervet csinál belőlük – és most Given sem lesz ott, hogy segítsen. Hajtás után a Newcastle hattyúdaláról és a féktelen optimizmusról értekezünk.
Chris Hughton szelleme még a St. Andrew’s relatíve minőségi gyepszőnyege felett lebeg, a csapat pedig tátott szájjal lesi, hogyan fejezték le hadvezérüket az első komolyabb pofon után. A Newcastle gárdája bizonyos értelemben a topcsapatok közt van: sosem gondoltuk volna, hogy bárki is felnőhet tulajdonosi utálatban a Glazerekhez, vagy szeretve imádott texasi legényeinkhez, de úgy látszik, Mike Ashley-nek sikerült. A józanész határait szétfeszítve jelenleg talán a Premier League legjobban utált karaktere, olyan nagyságokat maga mögött tudva, mint Mike Riley, a Manchester City komplett legénysége, vagy fekete-fehér háziállatuk, Joey Barton. Impozáns névsor. Alan Pardew, a frissen kinevezett manager, teljességgel nélkülözi a szurkolói támogatást, játékosai támogatását, és statisztikáit elnézve, a jövőben méltó vetélytársa lehet Paul Ince-nek. Váratlan, és rendkívül rövidlátó megoldás volt Hughton elbocsátása, aki egyrészt visszavezette a klubot az első osztályba, másrészt a vereségek ellenére is 12. volt egy olyan Newcastle-lel, ami lehetőségei határán masírozott.
A másik oldalon viszont úgy tűnik, Hókuszpók Hodgson végre kifőzte a sikeresnek mondható taktikát egy 4-4-2 formájában. A West Hamet lemosta, a Spurs-t megfingatta, az Aston Villát eltakarította a kétcsatáros megoldás, és úgy tűnik, idegenben is működik a felállás. Továbbá érdemes volt megfigyelni, hogy Hodgson tanulva a Wigan és Stoke elleni kudarcokból, jóval agresszívabb védekezést írt elő. Elég csak a Villa elleni utolsó meccsre gondolni: Houllier fiai lépten-nyomon felívelésekre kényszerültek, mert Ngog és Babel megállás nélkül terrorizálta a hátsó sort, akik a sebtében előrevágott labdákkal minimálisra csökkentették a birminghamiek pontosságát. Ha emlékszünk, ugyanebbe a csapdába sétáltunk bele a Martinez és Pullis ellen. Öröm látni, hogy Hodgson reagál – bármire is.
Két fájó pont van csupán a kora esti mérkőzés kapcsán: Gerrardot továbbra is nélkülöznünk kell, valamint középső védőink száma jócskán az ideális alatt van. A védelem a már megszokott Konchesky-Skrtel-Kyrgiakos-Johnson négyes lesz, középen Meireles és Lucas irányítanak, a szélekről pedig Kuyt és Maxi segíthet. Sajnos ezen a ponton Joe Cole beleköphet még a levesbe, mert az elmúlt hetek performanszai után nemhogy 90 ezres fizetést, de 9 ezret sem érdemel. Elől viszont a már jól megszokott Ngog-Torres duó szerepelhet, bár örömmel néznénk egy Babel-Torres párost is…
A legutóbbi (2008.12.28) Newcastle – Liverpool egy laza 1-5-be torkollott, reméljük, most sem látunk ennél kevesebbet. A december lesz a mi hét bő esztendőnk, szükség van tehát minden pontra. A sorsolást elnézve januárban és februárban nem sok jóra számíthatunk, egyszóval célszerű bedarálni minél több kiscsapatot. Az első lépés ebben a szarkák kitömése lehet – azon ritka alkalmak egyike, mikor azt mondhatjuk: bízunk Hodgsonban.
Ez történt majd’ két éve:
