Scouserek oktattak minket a Tyne partján

Miközben megtudtuk, hogy Zorán a magyar Chris Rea (NOT!), azt is tapasztalnunk kellett a saját bőrünkön, hogy nem csak a bohócligára érvényes az alapelv, mely szerint egy kiesőjelölt, lúzercsapat azonnal megtáltosodik, amint új edzőt neveznek ki az élére, hogy aztán fokozatosan visszasüllyedjen abba a posványba, ahol addig dagonyázott. Na, most még csak meg se kellett bokrosodniuk, egyszerűen lehúztak minket a posványba, mi meg hagytuk magunkat. Magától ez a Newcastle nem vert volna meg senkit, ehhez kellett a kritikán aluli védekezés, amivel sajnos bármikor szolgálnak hátsó embereink, ha idegenbe megyünk.

Annak ellenére, hogy les volt az első gól, ezt is a szánalmasan tevékenykedő védőink nyakába varrnám, nem a sporiéba, lévén az ilyet inkább adják meg, Konchesky és Skrtel meg álljanak az emberük seggében, és ne engedjék, hogy a felívelt szabadrúgást Carroll az ötösön belül fejelje le Nolannek. Az első félidőre ezzel meg is voltunk csinálva, Johnson rúgdosódott egy kicsit, a trójai falovunk úgy néz ki, megpróbálta megértetni Carrollékkal, hogy ő a legkeményebb öklű tehénpásztor a Mississippitől nyugatra, Lucas és Meireles meg leginkább egymást zavarták.
A szünet után úgy jöttek ki a srácok, ahogy egy vörösben játszó csapatnak ki kell jönnie, a két portugálajkú fedezet uralta a pálya közepét, jó helyre mentek a labdáik is, és Kuyt végre bekeveredett középre, hogy egy kis mákkal kiegyenlítsen. Dirk Kuyt egyébként a világ legjobb játékosa abban a tekintetben, hogy képességeihez mérten milyen szintű teljesítményt tud leadni meccsről meccsre. Torres eldönthette volna még ekkor, a második félidő elején, ám közelről most nem emelt, távoli kísérlete pedig egy sárgadinnyényivel a jobb alsó sarok mellett gurult ki.Egy ideig még kézben tartottuk a folyamatot, aztán sikerült elszerencsétlenkednünk a dolgot, hasonlóan a Tottenham meccshez, köszönhetően annak, hogy lyukas középen a védelmünk – most Skrtel volt a hibás, és Glen Johnson még azzal sem tudta ezt jóvátenni, hogy majdnem lerúgta a Merseyside szégyenének fejét. Ez persze azt is jelenti, hogy mindkét scouser benne volt a megruházásunkban, köszönjük szépen, srácok! A végén sikerült még egyet beszopnunk, ugyanis senki nem számított arra ott hátul, hogy Andy Carroll lőtávolságból el tudja találni a kaput, így egészen nyugodtan megsuhinthatott egy olyat, hogy én is csak pislogtam. N’Gog arcán közben komolyabb beavatkozást hajtott végre Kirjakosz a pályán, hogy pontosan mi történt, azt szerencsére nem láttam, mert pont elment a közvetítés a sok vér miatt elvették a képet.

Komolyan agyfaszt lehet kapni az idegenbeli teljesítményünktől, és az a gyanúm, hogy ha az általam is a sunyiba kívánt Benítez idén még marad, a többiek gyengélkedésével egészen könnyedén vezetnénk a bajnokságot. Elképzelhető, hogy Roy bácsi munkája hosszú távon eredményre vezet, hiszen néha már most is egészen futballhoz hasonlatos dolgokat művelnek a fiúk, passzháromszögeket hoznak létre, arra futnak, amerre kell, és akkor, amikor kell. Egy jó támadóra még mindenképpen szükségünk van, értelmes szélsőt ugye ezen a nyáron sem sikerült szereznünk, de mindenek előtt gatyába kellene rázni a védelmet, mert Adonisz és Gyurta Dani rondábbik tesója nem a legbiztosabb páros, sőt az utóbbi hetekben már-már Phil Babbet idézik.

Elcseszett egy meccs volt, de idén ilyenek jutnak nekünk. Viszont most legalább láttunk pozitívumokat is. Ja, és ha valaki rájött, hogy valójában milyen típusú játékos Maxi Rodriguez, az dobjon már meg egy maillel, köszi!

Roy egyedül sétál