Brighton kiharang

Valahogy olyan mintha lehetne kategorizálni ezeket az arctalan kiscsapatokat akik szembejönnek a nagy, augusztustól májusig tartó, kb heti két meccses darálóban. Nem feltétlen ppg, meg magas / gyorsnéger tengelyen, inkább úgy, hogy mi az általános megélésed. Mennyire szálka az ellenük való játék a köröm alatt, mennyire idegesítőek, mennyire akarnak focizni. Feltesszük hát a Brightont is ide, aztán teszünk még rá pár réteget, ha már így magában nem volt ez a győzelem egy akkora sportszakmai nóvum. 

Rui Costa – Bundásliga ábra lesz a neve. Függőleges tengely az, hogy mennyire tud focizni az adott csapat, alsó határérték természetesen Milner, felső határérték legyen mondjuk Rui Costa (=Bergkamp, =Berbatov) vagy bárki, akiről az a forrásélményed, hogy visít róla a focizni tudás. Vízszinten tengelyen meg jövünk mondjuk egy ATMÁ-tól, akiket semmi nem érdekel az ég világon a pontszerzésnél, jobb szélen meg van mondjuk egy Hoffenheim, vagy egy Frankfurt, akiket ha bármikor leülsz megnézni bárki ellen úgy nyomják, mintha haverokkal raknád a grundon. Ha veszítenek akkor veszítenek, de becsületesen belerakják amit tudnak, nem akarnak fetrengeni, időt húzni, játszani akarnak foci nevű játékot, mert hát ezért fizetést kapnak. Kedvelem ezt a fajta kiszámíthatóságot. Esetleg a tér harmadik dimenziójába be lehetne húzni a görénységet, ha már egyszer az ATMA ehhez is kiváló szélsőérték tudna lenni, de nem akarom itt nagyon megborítani a mindent is most a fejekben. Na ez az egész csak onnan jutott eszembe, hogy vannak azok a csapatok, amik nagyjából azonos szinten helyezkednek el a Rui Costa skálán, cserébe nagyon máshol a Bundáson. Leeds, Brighton, Aston Villa, Soton, például ha kell, ha nem, jönni fog ellened focizni és olyan nagyon nem érdekli őket, hogy csak azért rugdossanak szét darabokra, hogy talán összejöjjön a döntetlen. Támadni is akarnak, főleg hazai pályán, van egy játékuk, rádpróbálják, aztán vagy kiadja vagy nem. Alapvetően sokkal könnyebb az ilyenek ellen, ez talán összefügg azzal is, hogy mivel akarnak saját játékot játszani, ezért egyrészt több teret hagynak nekünk mondjuk egy kontránál, másrészt kevésbé tördelik a játékot, mely utóbbival azért elég könnyen lehet az egész meccsből egy ilyen sárdagasztó fos. Van még ugye a másik véglet a Bundáson, ezek a Burnley, Everton, néha talán a Palack, akik szarnak a framra, inkább legyen meg az egy pont valahogy sünben, aztán ha kapnak egy gólt akkor jönnek valamit támadgatni, hogy kapjanak még hármat. 

Szóval összességében nekem egy ilyen Brighton meccs idegenben is ez a sorminta, süt a nap, bántani nagyon nem akarnak, inkább csak focizni. Az ilyen meccseken nagyjából az szokott lenni a rendszer, főleg így március közepén járva, hogy ha szerencsénk van, akkor a csapat szintű fáradtság / dekoncentráltág nem adódik össze annyira, hogy ne szerezzük meg az első gólt. Ha megvan, akkor nyugton lehet maradni, ha mégis valahol elmennek egy kontrával, akkor még mindig van egy Ali a kapuban aki elég szépen tudja ilyenkor menteni a seggünket. Különösen tartottam ebből a szempontból ettől a meccstől az Inter elleni után, mert ott bár volt három kapufánk a végéig gyakorlatilag éles maradt a meccs, szopó ilyenkor újra felpörögni akár csak 70%-ra is. 

Szóval rétegek. Egyik réteg, hogy támadóink állapota erősen meghatározza a meccs kimenetelét. No shit Sherlock tudom, megint innováltam egy hatalmasat. Arra gondolok, hogy Mané középen / szélen játszva is (legalábbis az én szememnek) az utóbbi meccseken a védekező kontribúciójával vétette észre magát, támadásban bár vannak jó passzai, többségében agyban lassú – plusz van ez a kurva idegesítő szokása, hogy vár a labda fölött állva mint egy fasz, ami tökjól kiheréli a buildupot, cserébe elég sokszor leverik. Ha leverik, akkor bár többségében szabadot kap, semmivel nem vagyunk jobb helyzetben, mintha passzolt volna, cserébe van hogy nem kap érte szabadot, ami viszont támadó transitionben kibaszott nagy szopó. Ehhez jön hozzá a fizikai fáradtság, ami nekem például Salahnál volt szembetűnő: egyik kontránál érzésre úgy jó 70%-os volt a max sebessége a megszokotthoz képest, pedig ez még csak az első félidő volt. Oké, így is elment a kapuig, de nem ugyan az. Ezen segít valamennyire Diaz, aki érzésre sokkal pihentebb / fittebb, van benne akarat és bizonyítási vágy, szóval nem csak a gólja miatt gondolom azt róla, hogy kurva nagy win volt az ő érkezése ahhoz, hogy még mindig bajnoki címről beszéljünk. Cserébe mintha okozna egy ilyen zavart az erőben: legalább egy hangszál elpattant az öreg Jürgen torkában, amikor arra próbálta ösztönözni ezt a három kiváló legényt, hogy ugyan legyenek már annyira bohók, hogy megpróbálnak esetenként egymásnak is passzolni. Kell itt beszélgetni még pincekulcsot csörgetve azt hiszem. 

Ehhez kapcsolódik az én fejemben a második réteg, a támadó 8-as sejtés. Ez ugye azóta terjed az éterben mint a sunyi fingás ebéd után, hogy volt egy prime Coutinhónk, egy sérülés előtti Ox-unk, meg egy Keitánk, akit részben ezért, részben az epikus presszing képességiért hoztunk és figyelünk már lassan negyedik éve, hogy még mindig nem jött meg közénk rendesen. A lényeg, hogy ebben a támadó és fullback heavy rendszerben kurva jó lenne, ha a középpályáról is érkezne valami plusz veszély a rendszerbe, mert most sajnos vannak bajok. Érzésre terjed még a fingszag, szóval próbáljuk elhinni, hogy innen is lehet valamit alkotni, de Keita ha nem sérült, akkor lassú és körülményes, Ox szegényem nyíltan fogyatékkal él (ami tökjó support mozgalom a részéről és tökre támogatom én is, cserébe nem csak leszegett fejjel lehet rohanni a labdával), CuJo fejlődésben most megtorpanni látszik, Elliottnak meg még talán kell egy 1-2 év mire tényleg beérhet. Anywho, ez a réteg így content szempontból megszaladt, cserébe sejtitek: középpályáról se jött sok jó ehhez a meccshez. 

De szerencsére nem is kellett: Ha kiszórják a kapust (cc Mané talpalása Edersonra, ami akkor piros volt), akkor valszeg még simább, így azért csak közepes intenzitással lehetett nyomni a pályán pihentetést. Tökre látványos, hogy míg a támadók egy kontránál mennek előre, a középpályán (nyilván utasításra) megvárják, amíg mindenki felér, és indul a passzolgatás körbe, hogy ezzel is pörögjön az óra. Cserébe a második félidőben jött egy tizi (cc MU meccs, tényleg visítok mennyire nyomorultak ezek a bírók), utána meg már tényleg pizsama volt. 

Maradt hát kraft a fiúkban az Arsenal ellen, szükség is lesz rá, ha nem akarjuk 3 pontos távolságból végignézni, ahogy a Shitty bajnok lesz.