Üzleti logika

A szombat esti meccsen ellenfelünk a Brentford csapata lesz. A londoni kiscsapathoz tett látogatásunk az őszi pörgés keretében egy meccs a sok közül: túl nagy jelentősége a végelszámolásban (remélhetőleg) nem lesz.

A Brentford számomra a szimpatikus kis angol csapat kategóriába tartozik. Az elmúlt 8-10 évben rendszeresen jutottak fel ilyen egyesületek a PL pénzesőjébe. Számomra mindig öröm, ha a nem klasszikus kis angol csapat a klasszikus módon jut fel. Mindig örömteli az új Swansea, Southampton, Leeds stb. érkezése a ligába.

A Brentford csapata azért izgalmas számomra, mert ők is a Liverpool által követett “Moneyball” módszer alkalmazói, csak szerényebb anyagi keretek között. Érdekes látni, hogy ezek az alapelvek kevesebb pénzből is működnek – ezért is érdemes foglalkozni a brentfordi tündérmesével.

Minden a tulajdonossal, Matthew Benhammal kezdődött. A csávó gyerekkori szurkolója a gárdának, és amikor átvette a csapat tulajdonlását a szurkolói közösségtől, akkor egy csőd szélén táncoló kiscsapat voltak a negyedosztályban. Önmagában a tulajdonszerzés is egy érdekes történet: több év (2006-2009) telt el, mire Benham megszerezte a klubot. A tündérmesében a gyermekkori szurkoló jön, lát és a saját módszereivel nemcsak megmenti szeretett csapatát, hanem sikeressé teszi, és közel 80 év után visszavezeti kedvenceit az élvonalba. Mesénknek azonban a romantikánál fontosabb vetülete az üzleti logika kíméletlensége.

Matthew Benham egy sportfogadással foglalkozó cégből lett gazdag ember. Ez meghatározza alapbeállítottságát, hiszen a sikeres sportfogadás alapja a hatalmas adatokkal való sikeres gazdálkodás, ahol mindig új, innovatív, de érvényes következtetéseket kell tudni levonni a sportesemények kimenetelére vonatkozóan. Azt gondolom, nem kevés üzleti számítás van emögött. Ezzel a tulajdonosi háttérrel nem meglepő, hogy a Brentford hosszú évek óta a data driven megközelítés híve. Mindkét bizniszben ugyanaz az üzleti logika vezeti. Eléggé izgalmasan hangzik, hogy már 10 évvel ezelőtt az angol sokadosztályban sportigazgatót alkalmaztak és adatalapon igazoltak. Nyugodt szívvel kimondható: meglehetősen kilógtak a sorból. Hogy a fociinnovációban mennyire elöl jártak, arra jó példa, hogy a korai amatőr focianalitika sztárja Ted Knutson (aki ma is a focianalitika vezetője StatsBomb cégével), egy rövid ideig a Brentford alkalmazásában állt az előző évtized közepén.

Kőkemény üzleti logika áll amögött, hogy a Matthew Benham-féle sportbiznisz is azt az irány vette fel, ami ma a legsikeresebbnek tűnik abban a világban, ahol az adat a kincs, illetve az adatok helyes feldolgozása – ami sok kísérletezéssel jár – a siker kulcsa. Azt gondolom, a jelenlegi sikeres trend az, hogy a tulajdonosok sok sportcsapatot gyűjtenek egy ernyő alá, és ezzel sokszorozzák meg adat- és módszertani kincsüket. A mai foci egyik legsikeresebb példája a Red-Bull istálló, amely sok-sok bajnokság sok-sok csapatát gyűjti be magának, és erőforrásokat tud átcsoportosítani a csapatok között edzők és játékosok képében, hiszen minden klubjánál mindenki ugyanazon elvek mellett focizik és igazol, így aki jó az egyik helyen, az áthelyezhető a másikra is. Erre a legjobb példa Jesse Marsch amcsi edző, aki a New York Red Bulls után a salzburgi csapat edzője lett, míg idén átült a Lipcse kispadjára, ami a leglátványosabb mutatvány volt az istállón belül. Végtelen olajpénzből, de hasonló logikával épül a City-féle focibirodalom is. Kicsit meg kell magunkat erőltetni, de a nálunk és több másik amerikai tulajnál látott sportok közötti együttműködés is hasonlóan működik: baseball és/vagy amerikai foci csapatok és focicsapatok közös tulajdonlása is alkalmas lehet sportok közötti innovációk közvetítésére, ami ugyan nem annyira direkt, mint a Red-Bull példa, de járható út. Nálunk ugye megjelent a Bordeaux-t tulajdonló kisebbségi tulajdonos, így feltehetően van valamiféle együttműködés a mieink és a francia csapat között is.

A lényeg úgyis az, hogy idejekorán beszálltak a több focicsapatos bizniszbe. A néhány évvel ezelőtti “analitikai sztárcsapat”, az FC Midtjylland 2014-óta Matthew Benhamé. A dán csapattal sokat foglalkoztunk már, hiszen dán bajnokok lettek, bejutottak a BL főtáblára a rögzített szituációk kihasználásával (velünk voltak egy csoportban). A két klubról mondhatjuk, hogy egy szakmai irányítás alatt van már évek óta, hiszen az ő Michael Edwardsuk, Rasmus Ankersen az egyik klubnál sportigazgató, a másiknál elnök. A dán hatás látszik is a Brentfordon, hiszen dán edzőjük van és kiemelkedően sok dán játékosuk: Christian Nørgaard, Mathias Jensen, Mathias Jørgensen, Mads Bidstrup, Mads Bech Sørensen, Mads Roerslev, Luka Racic. A keretük kapcsán érdekesség, hogy a kis spanyol egykori Liverpooli akadémiai nevelt Sergi Canós is náluk tolja – nem is rosszul!

Az üzleti logika kíméletlen: ez legjobban azon látszik, hogy üzleti lehetőségekben semmi sem hasonlítható a PL-hez. Emiatt nem a BL főtáblás kis dán együttes a főcsapat, hanem a Brentford – hiába lett előbbi több alkalommal bajnok, és járt már a BL főtáblán és rendszeresen az EL csoportkörben. A nagy pénz a PL-ben van, ezért a Brentford a főcsapat az üzleti csoporton belül, hiszen az üzleti megtérülés itt a jobb, nem a kicsi, jelentéktelen dán piacon. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ez a modern üzleti felfogás milyen eredményre vezeti a Brentfordot a PL kíméletlen világában: bízom benne, hogy sikeresek lesznek. A foci vadkapitalista világába elkélne minél több üzleti logikán működő gárda.

A mieink kapcsán érdekes lesz, hogy két, felforgatott kezdővel játszott meccs után a BL csoportmeccs előtt mekkora rotációval készül Klopp és stábja. Ezt így nekem most előre nehéz megállapítanom, ami számomra örömteli, mert a keret mélységét mutatja.

Bízom benne, hogy a “Moneyball” csapatok összecsapásából a mieink jönnek ki jobban.