Újra itt a troll a szomszédból

Magasan képzett, kiemelkedően tehetséges edzők vagyunk. Igazi szégyen, hogy mégsem juthatunk előbbre. A Premier League a külföldieké lett. 

(Sam Allardyce)

 Feleségem lelkes Liverpool-drukker, soha nem hagyna ki egy meccset sem. Egészen 2010-ig teljesen hidegen hagyta a foci, aztán 2011-ben leült meginni a kávéját a tévé elé. Éppen Suarez varázsolt a Man United ellen. Aztóta mindig ott van ha játszunk, néhányszor már az Anfieldet is meglátogatta. Van pár dolog, amit minden meccsen újra ás újra át kell vennünk, mint pl. a lesszabályt, vagy azt, hogy szöglet, vagy kirúgás jön amikor az alapvonalon megy ki a labda, de ezt leszámítva már egészen jó észrevételei vannak.

A játékosokat is felismeri már a mozgásukról is, még ha a legvacakabb stream-en nézzük is a meccset. Általában csak az újakkal van bajban, ezért nekik külön nevet ad, saját használatra. Így lett pl. Wijnaldum Vajákos, vagy Joe Gomez Sad Face. Az edzőket már nehezebben azonosítja név szerint, de van köztük egy, akinek ugyan fejből tudja a nevét, mégis mindig csak úgy hívja, „a Tahó”. Ő Samuel Allardyce, csapatunk és Klopp régi barátja, aki ma este 20.55-kor az Evertonnal látogat el ismét az Anfieldre.

Big Sam-et nem kell senkinek bemutatni, régi ismerősünk már. Ő a légy a levesben, a térről pisilni bekéredzkedő gyerek, aki aztán a székeden hagyja a rágóját. Ő az éjjel háromkor üvöltve szexelő felső lakó, ő az, akinek már az oviban is egy telibeszart palacsinta volt a jele.

Nem az a baj, hogy már a legutóbbi Merseyside Derby előtt elmondta, az lesz a céljuk a meccsen, hogy frusztrálják a Liverpoolt. Nem is az, hogy aztán mindenidők leggyávább játékát nyújtották. Előző meccsen a csapatunk egy hetessel küldte haza az oroszokat, ők meg éppen csak elkezdtek kikecmeregni a kiesőzónából, érthető volt az óvatosság. A baj az, hogy Allardayce ezt szereti, ő élvezi ezt, amikor elronthatja mások mulatságát. Akkor van az elemében, egy egész karriert épített erre a hozzáállásra.

Lehet azt is mondani persze, hogy sosem kapja meg a lehetőséget egy nagycsapatnál, a kicsiknél meg mi mást csinálhatna. De nehéz elfelejteni, hogy volt ő angol szövetségi kapitány is, igaz, csak egy meccs erejéig, mert kevesellte az évi 3 millás fizetést, és jövedelem-kiegészítésre vágyott. De azért volt már arra példa, hogy egy edző kiscsapatnál volt úgy eredményes, hogy játszotta a focit, nem is kell messzire menni, igaz Brendan?

Akárhogy is, Allardyce azért néhányszor már megtréfálta Kloppot. Vitt már el pontot a Sunderland-del, pontokat a Palace-szal az Anfieldről. Gondolom ezek a meccsek is csak megerősítették a meggyőződését, hogy indokolatlanul van elnyomva saját hazájában.

Na de hagyjuk Fat Sam-et, foglalkozzunk inkább a mi csapatunkkal. Azzal a csapattal, amelyik az utóbbi időben elfelejtett kikapni, pedig a Spurs-től beszedett négyes után úgy tűnt, komoly problémákkal küzd. Nem állítom, hogy ami akkor problémának tűnt, az mára nyomtalanul eltűnt, de azért vessünk egy pillantást erre a táblázatra:

Táblázat a Spurs-meccs óta lejátszott 13 bajnoki eredményei alapján

Második legtöbb pont, legtöbb rúgott, második legkevesebb kapott gól, legjobb gólkülönbség. 4 ponttal szereztünk többet mint a Man United, nyolccal többet mint az Arsenal és tízzel többet mint a minket kiütő Spurs. Mindez 13 meccs alatt, ami kicsivel több mint egyharmadnyi szezon. Ráadásul része a decemberi hajtás is, amikor szurkolók és szakértők egymást túllicitálva bírálták Kloppot a túlzott, vagy inkább annak vélt rotáció miatt. Ehhez képest úgy néz ki, mi lettünk az évvégi őrület nyertesei a top 4-ért folyatott harcban. És ne felejtsük el, hogy közben volt még 3 BL-meccsünk is, amit szintén veretlenül, 2 győzelemmel és 13-3-as gólkülönbséggel hoztunk le.

Végre túl vagyunk a december végi-január eleji hajtáson, megkezdhetnénk rövid, de annál megérdemeltebb pihenőnket, erre itt ez a meccs. Egy FA-kupa meccs, ami a sorozat ezen szakaszában általában kis szerencsével könnyebb ellenfelet jelent, aki ellen az addig mellőzött játékosok is lehetőséget kaphatnak. Idén nekünk az Everton jutott, aki ellen nem nagyon lehet ezt megengedni, bár azt hiszem, Klopp amúgy sem nagyon venné könnyen így, hogy nyolc nap pihenő előtt állunk. Annak ellenére, hogy jól szerepelünk, versenyben vagyunk a BL-ben is, elég hangosak azok a vélemények is, amelyek valamilyen trófeát sürgetnek.

Nem lenne rossz persze, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy még a BL-ben is ott vagyunk, jó lenne végig bírni ezt a szezont. Bárhogy lesz is, remélem a legrosszabb, a döntetlen és az ezzel járó újrajátszás nem fog megtörténni. Nem lenne pedig meglepő, ha azt nézzük, hogy ebben a kupában eddig négyszer találkoztunk az Evertonnal az Anfielden, és mind a négy meccs döntetlenre végződött.

Idén egyébként több új szabályt vezetnek be az FA-kupában. Próba jelleggel lesz videóbíró is (a mi meccsünkön még nem), az elődöntőktől negyeddöntőktől nem lesz újrajátszás döntetlen esetén, lehet viszont majd 4. játékost cserélni a hosszabbításban. Ez még odébb van, koncentráljunk inkább a mai meccsünkre, amin reményeim szerint láthatjuk majd van Dijkot is játszani. Szalah biztosan nem fog játszani, Mané viszont valószínűleg igen, és akár még Woodburn is szerepet kaphat.

Ez lesz a 230. Merseyside Derby. 2010 óta nem kaptunk ki az Evertontól, ez 15 veretlen meccset jelent. Ha ma is folytatódik ez a sorozat, akkor új rekordot állítunk fel. Annak ellenére, hogy most a bajnokság és a BL mellett ez a kupa már nehezen hoz lázba, azért nem bánnám, ha nyernénk. Már csak azért is, hogy kicsit visszavágjunk a bajnokságban behúzott, érdemtelen döntetlenjükért. Na meg azért is, hogy legyőzzük Big Sam-et, a Tahót.

Dühöngő itt.