Felülteljesítés

Néha nekünk is kidobhatja a gép. Valahol kódolva van az újkori Liverpool szurkolóság DNS-ben, hogy nekünk bezzeg mindig csak balszerencsénk van. Köcsögbíró, húzzák az időt, utolsó perces kapufa, mindig van valami. És ja, minden szurkolótábornak megvannak azok a meccsei, ahol „bezzeg ha…”, de időnként tényleg úgy érezni, hogy ilyen és ennyi öntökönlövést tényleg csak a Liverpool tud. És ezen a buzikupák szent aurája se fog segíteni, lásd Arsenál, meg lásd amúgy is, de szerencsére ez most nem erről fog szólni.

Hanem arról, hogy ez egy tökéletes döntetlen volt. Amikor írtam a beharangot a Leszter elleni meccshez, akkor is mondtam, hogy ezeket a meccseket nem lehet külön nézni, egyszerűen a köztes 48 óra miatt. Én úgy álltam a történethez, hogy két meccsen négy pont éppen megüti az ideális kettes ppg-t, ha ezt hozzuk, akkor tökéletesen elégedett leszek. Téli hajtás vége, ünnepek, kisfaszom, nézőkön kívül senkinek nem hiányzik ez a duplán inverz téliszünet. Az se ritka nálunk, hogy ebben az időszakban turbóra kapcsoljuk a dákóslukkoló gépet, szóval tényleg, egyáltalán, abszolút nem vártam kettőből kettő győzelmet.

És valószínűleg Klopp sem. Leszter ellen ment az erősebb kezdő, ahol azért kínkeservvel, de agyonvertük a rókákat 2-1-re, erős támadósorral, Virgil spottinggal félpercenként. Erre a meccsre meg jöttek a vasutasok és én álló farkas képpel üdvözöltem ezt a fejleményt. Mert ez a Burnley tényleg az igazi csöves köcsög csapat. Mármint nem, mert kemények, de nem durvák, nem sarabolnak darabokra csak úgy kedvtelésből, de az a foci, amit játszanak, az egy vödör csavar. Vagyis inkább egy régi Land Rover Defender. Persze, terepen brutál, minden más körülmények között meg nem érted, hogy mi ez a fos. Védekezni tudnak (előttünk kaptak összesen 17 gólt), de cserébe támadni azt nem, és hozzák mindig az igazi romantikus paleolit szakóca brit focit. Na ezek ellen a csőlakók ellen mindenki szenvedett volna. Mármint úgy, hogy Cou, meg Salah, hanem hogy meg Hazard, meg Lessie, meg akit akartok. Így amikor nálunk is jött a cseresor Solankeval, Ox-al, Lallanával, úgy voltam vele, hogy Fuckyea, hozni fogunk egy döntetlen, aztán ha mákunk van, akkor talán vmi többet is.

Teljes nyugalomban ültem  a wellness szálloda ebédlőjében ahova a pihenést kipihenni mentünk, amikor a szünetben még 0-0 volt. Kisebb helyzetek, szakadó eső, helló mikiegér kupa, hiányoztál. Az arcizmom se rezdült, amikor Mané megszerezte a vezetést (ahogy neki sem), mert 100%-ig biztos voltam benne, hogy ez a meccs 1-1 lesz. Ez volt a meccs hangulata, így éreztem, nem tudom, de látszott a madarak reptéből, hogy ezt így 0-1-el nem fogjuk kihúzni. Amúgy vicces, hogy nekem is ugyan az tűnt fel, mint nordseenak (nek): Mennyire elképesztően született boss már canci, hogy egyből odament az enyhén indiszponált Manéhoz a gólja után, hogy örüljé má’ öreg, ügyesgyerek vagy te, na, mindig mondtam. Szóval kurvára fog hiányozni, hogy rohadjon meg a vacsorája.

Aztán jött, aminek jönnie kellett, utolsó percek, csúsztatás, Gomez IQ-ban lemarad, aztán meg is jöttünk az egyébként tökéletes döntetlenünkhöz. Annyi lábjegyzetem maradt, hogy egyébként a 70. percben már hoztam volna Matipot, mert biztos voltam benne, hogy csak a beadás fog jönni. De igazából mindegy, az egész meccsen toltuk a vödör fost, amit fos időben egy fos csapat ellen játszani szokás, ez volt az a döntetlen, ami mindenkinek jó volt.

Ennek a két meccsnek a tanulsága nem is ez, hanem az a tény, hogy vissza tudtunk jönni két kurva nehéz meccsbe. A másodikon nyilván vállalhatatlan játékkal, de 1) az egész szezon nem állhat egy nagy kitartott örömódából, ahol mindenkit 5-0-ra lépünk le, 2) a küzdeni tudást úgy néz ki Kloppo bele tudja szép lassan verni a fejekbe, a folyamatos nyerni tudás a következő lépcső.

Ha addig terjed a szellemi kapacitásunk, hogy fel tudunk menni a livescore-ra megnézni az eredményeket, akkor ja, ez a két győzelem a kötelező a Liverpooltól. Ha viszont ha azt vesszük, hogy vannak az ideális körülmények, amikor alapozás után, augusztusban egy kellemes nyári délutánon jön hozzánk egy focizni akaró kis/középcsapat, na meg volt ez, ahol csöves martalócokhoz kellett menni fáradtan, a hideg szakadó esőben. Ja, welcome to the Premier League, de egyébként meg vannak azért árnyalatok két szituáció között, elég rendesen.