Liverpooli hétköznapok

Emlékeztek még a teóriámra, hogy tök jól lehetne sablonból Liverpool összefoglalót írni? Buszozó kiscsapat, kevés, de nagy helyzetekkel, nem várt védelmi hiba, szögletből légiveszély, sok helyzet mégtöbb lövésből, de a végén kiábrándító eredmény. És tessék, meg is vagyunk: újkori Liverpool szurkolóként talán még a kapus lekönyöklést, strandlabdán megpattanást, vagy egy jó Phil Fokin’ Jagielkát lehet hiányolni a sorból. Elég szar ez? Eléggé, de valahol mégsem.

Ja, engem is meglep, de nem szállt meg a szentlélek, meg nem is húztam túl nagy csíkot a kőből lenyúlt fonthegyekből elbugázott vitaminporból, simán csak az elvárásaimat kezelem kicsit helyén. Lehet, hogy azért is vagyok halál nyugodt – a meccs eredménye ellenére is -, mert csak kis gapet látok az elvárt végeredmény, meg a mostani teljesítmény között. Ha csak a száraz számokat nézzük, akkor ugye lófasz és sarki fény, meg passz pontosságért nem adnak PL trófeát, dehát csak azért vagyunk itt, hogy árnyaljuk kicsit a dolgokat, mert egy bitben gondolkodni mindenki tud. Egyszerű is lenne az élet, nem? Nyertünk? Kibaszott bajnokok leszünk. Döntetlen? Anyád. Vereség? Kurva anyád. Leveszi az egyszerű polgárról a terhet, ha a színskálának a végét kell csak nézni, az igai varázslat meg valahol a paletta szélei között van. Oké, most még egy szabó péter idézet és tényleg lebasztam a taktikai bullshit atomot, de szoptassuk a csukló rozmárt, ez most nem volt jó, de igazából rossz sem

.

Mert rotáltuk azt a kurva csapatot. Patakokban folynak örömkönnyek az arcomon, tényleg. Két éve ezért könyörgök és olyan csodálatos érzés ilyet látni, hogy nem tudom szavakkal elmondani. Most tegyük fel, hogy függetlenítem magam attól, hogy mennyit lettem csicskítva a rotációért rinyálásért (hint: ezeket a kis tüskéket majd egyszer a búcsúposztomban mint kurvára visszakalapálom midenki kis elméjébe egy 20 kilós bontókalapáccsal), tökéletes példája valósult meg annak, amit látni szeretnék egy BL résztvevő Liverpooltól. Elég combos számú változtatás, de az érkező mackók is kaptak már annyi percet (AA, Robertson, Klavan, stb), hogy ne most kelljen bemutatkozniuk meccs előtt a többi csapattársnak. És még értelmes pad is volt. Nyalom.

A meccsen pedig nem történt más, mint egy jól összerakott, de a mentális mérleg rosszabbik serpenyőjébe kicsit többet pakoló Liverpool nem bírt egy összeszedett, felkészülten buszozó B-betűs kiscsapattal. Vágom, hogy a „ha bemegy gól” szóösszetétel mekkora buziság is valahol (valahol meg nem), de én ezt mindig úgy nézem, hogy innen egyébként egy jó 10-15% választott el minket egy 4-1-től. A játék megvolt, a helyzetek megvoltak, messze nem arról beszélünk, hogy ész nélkül vagdostuk be a labdákat szélről úgy, hogy igazán centerünk nincs is a pályán, aztán valami majd lesz. Oké, persze, lehetett volna nyugodtabban, kevesebb távoli lövéssel, több, jobban kisakkozott helyzettel operálni, de amúgy a kismackók is emberek és szerették volna hamar visszalapátolni a szart a lóba. Amennyire előnyös az, hogy sok fiatal van a csapatban, itt azért az is ki tud ütközni, hogy egyébként nem tudunk ilyenkor – annyira – nyugodtak maradni.

Mi hiányzott? Szerintem két ponton billentünk át egy sima kiscsapat tömés felől a fogcsikorgató döntetlenik. Az egyik, hogy mi, mint szurkolók egyszerűen állunk egy meccshez: Meg köll nyerni, oszt annyi. Ami teljesen jogos, csak ha visszanézünk bármelyik top6 csapat bármelyik szezonjára, az azért elég ritka és egyre ritkább lesz, hogy valaki minden csapatot megklopfolja, aki mögötte van. Egy 78-80 pontos szezonban, amit a végén szeretnénk, jópár ilyen benne van. És azért az is belátható, hogy ilyenen például egy klasszis szépen tovább tudja lökni a beragadó fogaskerekeket, ami most nem jött ki egy meccshiányos, ki tudja milyen öltözői hangulatban dolgozó Cou-ból (amit magának okozott, ne essék félreértés), az eltiltott Manéból, vagy a magát újra felépíteni próbáló Studgeból. Ha egy meccsen nézzük, ez lehet csak kifogás, de egy szezonban (vagy szezonokon át) belegondolva ott van ebben a csapatban, hogy az ilyen meccseket sorra hozzuk.

Na ami a másik fele ennek a hiányzó 10%-nak, az a védelmi rotáció volt. Mert szép dolog ez CB csere – jelezném, hogy egyébként szerintem a feladat intenzitása miatt pont a CB-ket kell kevesebbet rotálni mondjuk egy CM-hez képest – de itt jön ki a másik, régről magammal hordott sirámom, a miért nem vettünk CB kérdés. Nagyon messze vagyunk még attól, hogy végleges verdiktet mondjuk. Nagyon igaza van Máténak abban, hogy valahol a támadó FB-ek is hozzák magukkal ezt a védelmi parát, simán csak a gólnál is látszott, hogy fejelték le a támadásban teljesen proper AA-t. De ahogy hiányzott az a kis nüansz a klasszis támadókból, úgy hiányzik most kurva nagyot mentő és stabil Matip mellé egy – ha nem is klasszis – de stabil társ. Ne toljon egy meccsen 3 félpályás interceptiont, de az ilyen alap dolgokat radírozza le szépen, és meg is lennénk. Ennyi meccsből még nem tudom megmondani, hogy tényleg túl merész volt-e Klopp, hogy nem vett VVD helyett egy másik CB-t, de eddig minden vektor arrafelé mutat, hogy ez könnyen szopó lehet. Meg mielőtt elkezdjük osztani az észt (pun intended), azt se felejtsük el, hogy a jó Karak egy bagóért vett, kihipózott Touré. Neki kéne lennie az olcsó kiegészítőnek, a tescós kempingszéktől meg ne várjuk, hogy ne törje a seggünk 2 óra ülés után. Azt a kérdést, hogy egyébként miért is van kint a tescós szék az erkélyen, amikor jönnek a rokonok vendégségbe, mert már érintettük.

Mert ha a védelemben benne van az a +5% (vagyis nincs benne az a -5%) akkor simán lehet, hogy most arról kéne beszélni egy 1-0 után, hogy igen, a nagycsapatok pont így nyernek meccseket. Mondjuk a nagycsapatok tényleg így teszik, csak lassan jó lenne átlépni azt a küszöböt amin toporgunk már jó egy éve, aztán ott is maradni.